Kornai János

Közép-Kelet-Európa nagy átalakulása - Sikerek és csalódások

II. A világtörténelem látószögéből

II. 1. A nyugati civilizációban végbemenő gazdasági változások fő iránya

A nyugati civilizációban az elmúlt évezredben mind inkább teret hódítottak a gazdaság kapitalista formái. A kapitalizmus fogalmának szigorú definíciója helyett inkább felsorolom leginkább jellemző összetevőit: magántulajdon, bérmunka, adás-vétel a piacon, hitelrendszer, a magántulajdon és a magánszerződés törvényes védelme.

Nem fogadom el azt az elméletet, amely szerint a történelem könyve egymástól jól elhatárolódó fejezetekre, egymást időrendi sorrendben követő formációk sorozatára tagolódik. Eszerint előbb volt a rabszolgatartó társadalom, ezt követte a feudalizmus, majd utána kialakult a kapitalizmus. Valójában ezek a formák hosszú időn át egymás mellett éltek, egymással keveredve és összefonódva. Ám ha valóban évszázados léptékkel mérve követjük nyomon a változásokat, megfigyelhető a kapitalizmus expanziója, mind szélesebb térhódítása. Ezt a tendenciát nevezem a nyugati civilizáció gazdasági változásaiban mutatkozó fő iránynak.

A szocialista gazdasági rendszer létrehozása gigászi kísérlet volt a kapitalizmus meghaladására. A kísérlet kudarcot vallott. A szocializmus létrejötte elkanyarodás volt a változások fő irányától. A posztszocialista átalakulás visszahelyezte ezeket az országokat arra az útra, amely a fő irányba mutat.

A közép-kelet-európai régióban nyolc ország közül hatban a növekedés üteme már magasabb, mint amekkora volt a régi gazdasági rendszerben. Ez még nem végső bizonyítéka az új gazdasági rendszer fölényének, hiszen túl rövid a megfigyelt időszak - de azért bíztató teljesítmény.

Figyelemre méltó, hogy az új tagországokban gyorsabban nő a GDP, a munka termelékenysége és az egy főre jutó reálfogyasztás, mint az Európai Unió régi tagjainak gazdaságában.