Amitől a Sziget Nagyszínpada tényleg nagy lesz

Általános vélemény a Sziget Fesztivál idei felhozatalával kapcsolatban, hogy hosszú évek óta a legerősebb, ám vannak olyanok is, akik egyenesen a valaha volt legjobb Sziget-programról beszélnek. Ha ilyen vérmes állításra nem ragadtatnánk is magunkat, de tény, hogy többéves adósságot törlesztenek idén a szervezők, és végre láthatunk olyan fellépőket is, akik nemcsak kinevezett sztárok, hanem valóban az összes valamirevaló fesztiválon a kiemelt előadók közé tartoznak. Köztük persze vannak olyanok, akik a magyar közönség számára kevésbé ismertek, itt van hát az alkalom, hogy olvasóink megismerkedjenek velük.

Roots Manuva

Forrás: www.rootsmanuva.co.uk

Rodney Smith 1999-ben jelentette meg első lemezét (már természetesen Roots Manuva néven), és azóta is a brit rap nagyágyúi közé tartozik. Az utóbbi években egyre markánsabb brit hiphop-színtérről ő volt az első, aki már népszerűségben is felvette a versenyt amerikai kollégáival (na jó, legalábbis sokukkal).

A már nemcsak Nagy-Britanniában elismert Roots Manuva eddigi legjobb lemezével jelentkezett idén, és a dub- és reggae-motívumokat is felvonultató, érezhetően brit Awfully Deep album az év végén is jó eséllyel szerepelhet majd az év lemezei között. Mondják, hogy Roots Manuva túl intelligens ahhoz, hogy igazi nagy sztár váljon belőle. Ettől függetlenül biztosan emlékezetes fellépés lesz az övé is.

The Game

Forrás: Red Dot

Megint csak egy igazi szupersztár, akinek a neve itthon nem feltétlenül mond sokat. Az 50 Cent felfedezettjeként induló Jaycon Taylor az idei év legnagyobb felfedezettje a hiphop-színtéren, és népszerűségének még az 50 Centtel történt szakítása sem ártott meg.

The Game, akinek a sikeres The Documentary című lemeze ugyan még tavaly jelent meg, mégis idén futott be végleg. A múltja természetesen tartalmazza a rapperek kötelező nehéz gyermekkorát, kábítószert és más hasonló finomságokat, ám abban eltér a szokásostól, hogy szándékosan távol tartja magát a nyugati és keleti parti rapperek viszályaitól, és ő mindkét vonalat büszkén felvállalja. The Game már Európában sem ismeretlen, és vélhetően a fellépése után már nálunk sem lesz annyira az.