A Maximo Park zenéje némiképpen emlékeztet is ezekre a bandákra, de egy kicsit azért kakukktojás a mezőnyben. Nemcsak azért, mert a newcastle-i kvintett eszköztárából hiányoznak például a táncos ritmusok és a diszkódob, vagy nem veszi fel olyan nyilvánvalóan a nagy elődök köntösét, mint a Futureheads teszi, hanem mintha más megközelítést használna.
Lehet, hogy erre utalt Smith, amikor egy interjúban azt mondta, hogy nem feltétlenül egyes zenekarok hatottak rájuk, hanem filmek, irodalmi élmények és még ki tudja, mi minden. Ilyesmit persze már hallottunk nem egyszer, de tény, hogy azt art rock címke esetükben nem is tűnik marhaságnak. Mindenesetre talán az összes hasonszőrű mostani zenekar közül a Maximo Park az, amelyik a leginkább megáll a saját lábán, és ez nagy részben köszönhető Smith szuggesztív egyéniségének.
Nem szabad azonban a többi tag érdemeit sem kisebbíteni: a gitáros Duncan Lloyd érezhetően van olyan indulatos, mint Smith maga, a billentyűs Lukas Wooller nemcsak jól mozog a hangszere mögött a klipeken, hanem a Stranglerst idéző orgonahangzással véteti magát észre, míg az Archis Tiku (basszusgitár) és Tom English (dob) alkotta ritmusszekció kérlelhetetlen pontossággal zakatolja végig a számokat. Az elismerés pedig nem maradt el, a Maximo Park a kritika mellett a közönséget is meghódította: debütáló lemezük és két kislemezük is (Apply Some Pressure, Graffiti) bejutott a brit Top 20-ba. Ezenkívül a zenekar sikerrel koncertezett Japánban, Amerikában, és több európai fesztivált is meglátogatnak majd a nyáron.
A magyar kereskedelmi rádiókhoz szokott fülnek talán túl nyers, de erős és ígéretes lemez az A Certain Trigger, amelynek nem árt egy kis időt hagyni, utána meg már úgyis késő, mert képtelenség kiverni a fejünkből.
Inkei Bence
Nyerd meg a lemezt!
Maximo Park-játékunkban három példányt sorsolunk ki az A Certain Trigger című lemezből. Kérdésünk: Melyik híres brit kiadó szerződtette a zenekart?
A helyes megfejtéseket június 27-ig a nyeremeny@origo.hu címre várjuk. A levél tárgya ez legyen: Maximo Park.