A Slayer dzsihádra készül

Ezúttal is több hét termését vonjuk össze lemezajánlónkban, és akik még a Sziget mellett tudnak koncentrálni másra is, azok most olvashatnak a Slayer visszatéréséről, továbbá egy feminista dalszerzőnő, egy a negyvenes évekbe visszatérő ál-testvértrió és egy besorolhatatlanul nagy zenekar lemezeiről. Christina Aguilera albumával külön cikkben foglalkoztunk, hiszen azt meg is lehet hallgatni.

The Puppini Sisters: Betcha Bottom Dollar

Várakozások: A két brit és egy olasz hölgyből álló Puppini Sisters egy percig sem tagadja, hogy legnagyobb vágyuk a harmincas-negyvenes évek legendás amerikai énektriója, az Andrews Sisters zenei világának felelevenítése, így már az első kislemezükön is az Andrews nővérek (ők tényleg testvérek voltak) legnagyobb slágerét, a Boogie Woogie Bugle Boy-t dolgozzák fel. Marcella Puppini, Stephanie O'Brien és Kate Mullins állítólag a Belleville randevú című francia animációs film hatására alakították meg együttesüket: a lányok énekelnek, férfi zenészek kísérik őket (akárcsak a hatvanas évek girl groupjaira hajazó Pipetteset).

Eredmény: A Puppini nővérek szándékuknak megfelelően Marlene Dietrich és a gramofonkorszak más sztárjainak zenei világát modernizálja, miközben kikacsintva jelzik, hogy haladnak a korral, és feldolgoznak egy Smiths-dalt, egy Kate Bush-számot és az I Will Survive-ot.

Kiknek ajánlható: A Puppini Sisters kétségkívül a novelty előadók közé sorolható, vagyis valami bizarr és egyedi ötlet révén válnak ismertté 15 percre, de két év múlva már aprópénzért lehet megkapni a CD-t a lemezboltokban. Ennek megfelelően kellemes és vicces zene, de túl sok bőrt nem tudunk róla lehúzni.

Olyan, mint: Egy időgéppel és modern stúdiótechnikával visszatérni 1943-ba.

Lambchop: Damaged

Várakozások: Kurt Wagner és nagy létszámú zenészserege már jó tíz éve lassan, de biztosan szállítja a minőségi lemezeket, melyek ugyancsak lassan találták meg hallgatóikat, mára azonban a Lambchop már az elismert amerikai alternatív zenekarok közé tartozik, és albumaik feltűnnek már az európai lemezlistákon is. Fő inspirációjuk a country, melyet a legkülönbözőbb pop-, soul- vagy bárdzsessz-hatásokkal formálnak egyedi, melankolikus és szuggesztív zenévé, mely persze mindig Wagner mormogása köré épül. Az énekest egyre több elismerés érte, legutóbb a Morcheeba lemezén is feltűnt.

Eredmény: Kurt Wagner a két évvel ezelőtti utolsó albuma óta rák gyanújával került kórházba, de szerencsére az aggodalmak alaptalannak bizonyultak. Mindenesetre a szövegek és a zene ugyanazt a csendes mélabút tükrözik, mint a korábbiak, és a nagyzenekari körítés, a fúvósok és más váratlan zenei megoldások is azt mutatják, a Lambchop már régóta kinőtte az alternatív country skatulyát. Olyan sláger, mint a hat évvel ezelőtti Up With People nem valószínű, hogy lesz a lemezen, de a filmszerű atmoszférát teremtő lemez az együttes hibátlan pályafutásából is kiemelkedik.

Kiknek ajánlható: Akik szeretik Leonard Cohen, Johnny Cash vagy akár Nick Cave sötétebb hangulatait, nem csalódnának a Lambchopban sem.

Olyan, mint: Ha Curtis Mayfield vagy Marvin Gaye fehér lett volna, és ráadásként Nashville-ben, a country fővárosában születnek.

Inkei Bence