Hősi halottak és fáradt poénok

Meglepően csendes ez a hét a lemezpiacon, szinte alig jön ki új album, és ami most jelenik meg, az sem nagyon fogja a listák csúcsait ostromolni. Poszthumusz lemezzel jelentkezik a soul hősi halottja, Gerald Levert, aztán itt van a kortárs country egyik legnagyobbja, Lucinda Williams, a vicceibe belefásult kanadai Barenaked Ladies és az aglam-folk-bubblegum háromszögben virgonckodó Pop Levi.

Pop Levi: The Return To Form Black Magick Party

Várakozások: Elég sokat várt ez a fiatalember, amíg megjelent az első lemeze, hiszen már lassan fél évtizede, hogy megjelennek kislemezei, de az igazi bemutatkozás mostanáig váratott magára. A londoni születésű Levi már egészen fiatalon zenélni kezdett, tizenévesen már több hangszeren is tudott játszani, de végül Liverpoolba költözve találta csak meg a megfelelő társakat, akikkel először egy posztrock együttest alapított Super Numeri néven, majd átcsábította a február elején nálunk járt Ladytron, melynek koncertjein basszusgitározott hosszabb ideig, első szóló felvétele is a Ladytron mixlemezén jelent meg 2003-ban. Innentől kezdve jöttek az újabb kislemezek, melyek egyre nagyobb ismertséget értek el, és innét már nem volt visszaút, meg kellett csinálni azt a debütlemezt. Pop Levi gyorsan kerített is magának egy önálló zenekart, és hirtelen ötlettel átrepültek Los Angelesbe, ahonnét egyelőre nem is szándékoznak visszatérni.

Eredmény: A The Return To Form Black Magick Party kétségtelenül állásfoglalásra késztető lemez, nem lehet mellette szó nélkül üldögélni a kocsiban. Sokakat biztosan idegesít ez a nyávogós énekhang és a hol frenetikusan pörgős, hol pedig elszállt, akusztikus gitáros dalokkal megspékelt lemez, de akik megfelelően nyitottak erre a zenére, nem járnak rosszul. Pop Levi ugyanis mesterien bánik a klasszikus glam rock és a pszichedelikus folk örökségével, és már csak ezért is Marc Bolan (T. Rex) követőjeként lehetne sorolni, hiszen a hetvenes évek brit glitter szupersztárja is ebben a két műfajban volt otthon. A hasonlóság azonban nem áll meg itt, hiszen a zene is sokszor idézi a T. Rexet, de 21. századi köntösbe bújtatva, vagyis szintetizátorokkal, táncos alapokkal (kicsit a Goldfrapp-féle elektro-glamet is eszünkbe juttathatja).

Kiknek ajánlható: Akik nem ijednek meg a merész és jó értelemben vett őrült popzenétől.

Olyan, mint: Bolan és a Goldfrapp mellett még Syd Barrett, a korai Supergrass és Prince társulnának egy képzeletbeli bubblegum popzenekarban.