Hősi halottak és fáradt poénok

Meglepően csendes ez a hét a lemezpiacon, szinte alig jön ki új album, és ami most jelenik meg, az sem nagyon fogja a listák csúcsait ostromolni. Poszthumusz lemezzel jelentkezik a soul hősi halottja, Gerald Levert, aztán itt van a kortárs country egyik legnagyobbja, Lucinda Williams, a vicceibe belefásult kanadai Barenaked Ladies és az aglam-folk-bubblegum háromszögben virgonckodó Pop Levi.

Lucinda Williams - West

Várakozások: A számos leágazással bíró, több korszakváltáson átesett "alternatív country" műfajt bajosan lehetne csak egyértelműen és frappánsan definiálni, mindenesetre abban, hogy bő három évtized alatt eljutottunk Gram Parson rock-al beoltott fúziós countryjától, a Lambchop fanyar, melankolikus, felnőtt popzenéjén át a poszterfiú Ryan Adamsig, nem kevés szerepe volt az idén ötvennégy éves Lucinda Williamsnek. Jóllehet nem kifejezetten termékeny dalszerző (több mint harminc éves pályafutása alatt ez még csak a nyolcadik nagylemeze a sorban), Williams máig a stílus egyik kulcsfigurája, sőt mi több, ünnepelt sztárja. Az elmúlt évtized végéig többé-kevésbé kultikus státuszban alkotó énekesnőnek a 98-as Car Wheels on a Gravel Road hozta meg az igazi áttörést (noha egyik korábbi dala, Passionate Kisses Mary Chapin Carpenter előadásában már bezsebelt egy Grammyt), és így a kritikusok kedvencéből aranylemezes előadóvá lépett elő. Azóta megjelentetett két lemeze pedig ékes bizonyítéka annak, hogy az ezredforduló után sem vesztette el a fonalat, és még mindig képes időtlen és releváns zenét produkálni.

Eredmény: A West pedig minden gond nélkül illeszkedik a sorba. Ugyan Williams fő inspirációit ezúttal kevéssé szívderítő események jelentették (egy kapcsolat vége illetve édesanyja halála) lemez mégsem reménytelenül deprimáló, sokkal inkább visszafogott és letisztult, finom - nem ritkán kimondottan szívszorító - melankóliájával hívja fel magára csöndesen a figyelmet. Lucinda Williams jellegzetes, rekedtes hangja továbbra is lenyűgöző, dalszerzői tálentuma nemkülönben, ugyanakkor kiugró slágerekre ezúttal nem érdemes számítani, hiszen - amellett persze, hogy alapvetően egy a pazarul hangszerelt, szépen búgó és csilingelő, igazi 21-ik századi country lemezzel van dolgunk - a West alapvetően egy konceptalbum, és dalokra lebontva kevésbé erős, mint kerek egészként vizsgálva. Úgy viszont a maga nemében igazán különleges hallgatnivaló.

Olyan mint: Egy erős, saját magára támaszkodó vadnyugati hölgy, ha a whiskysüveg helyett a gitárjához nyúl.

Kiknek ajánlható: Még a countrytól idegenkedők is tehetnek vele egy próbát.