A szerepéből kieső producer és a méltóságteljes tinidíva

A világ legfelkapottabb producere nagyravágyó albummal irányítja magára a figyelmet, Hilary Duff számára fontosabb a méltóság, mint az olcsó hírnév, Melanie C ismét a kontinens felé kacsintgat, míg a Kings Of Leon és a Maximo Park megy tovább megkezdett útján. A Static X kannibalizmusa csak a pont az i-n a lemezajánlóban.

The Waterboys: The Book Of Lightning

Várakozások: Mike Scott zenekara, a Waterboys a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján volt igazán sikeres zenekar, és a The Whole Of The Moon című dala igazi sláger lett. Az ír Waterboys már csak azért is különleges sorsú formáció, mivel majd húsz éves karrierje alatt közel harmincan fordultak meg a zenekarban, és minden bizonnyal ez az állandó változás is hozzájárult ahhoz, hogy Scott 1993-ban szólóban folytatta tovább, míg a kelta népzenét a rock and rollal és a hagyományos brit folk-rockkal vegyítő zenekar billentyűse, Karl Wallinger már a második elkészült lemez után kivált, s World Party néven alapított saját együttest. Nem csoda, ha Mike Scott megelégelte az átjáróházat, s maga is a szólómunkásságával kezdett el foglalkozni, annál furcsább, hogy az eredetivel alig egyező felállású zenekarát ismét Waterboys néven kezdte futtatni az ezredfordulót követően.

Eredmény: Az újjáalakult Waterboys lemezei vegyes fogadtatásban részesültek, s hogy ebben mennyi szerepe volt a régi zenésztársak távolmaradásának, aligha eldönthető. Mindenesetre a legutóbbi nagylemez, Radiohead és Beck inspirálta Universal Hall nem találkozott sem a kritikusok, sem a közönség ízlésével, így a régi rajongók számára igazi fellélegzés lehet, hogy Scott legfrissebb lemezén visszatér a gyökereihez, s a Waterboysnak a nyolcvanas évek közepére eső rock and roll korszakát egyesíti a későbbi folkos törekvésekkel. A lemezen közreműködik a hegedűs Steve Wickman, aki nagyban felelős azért, hogy annak idején a Waterboys a kelta népzene felé fordult, s bár szerepe ezúttal némileg alárendelt, a Book of Lightning tökéletes amalgámját adja hatását az ő hatását tükröző Fisherman's Blues törékeny folk-balladáinak és a Big Music-korszakot felidéző rockosabb, szenvedélyes daraboknak. Scott spirituális, irodalmi ihletésű dalszövegei szintén a régi időket idézik, de elsősorban minőségükben, s nem hozzáállásukat tekintve.

Kinek ajánlható: Aki a nyolcvanas években volt fiatal, vagy kedveli az akkortájt aktuális, folkos hatásokat is mutató rockzenekarokat a Simple Mindstól a korai U2ig, és a kelta muzsikától sem idegenkedik.

Olyan mint: Egy kiváló folk-rock lemez a műfaj egyik elfeledett legendájától, akit még Bono is példaképként tisztel.