Bergen
Ez a kis norvég város pont ellentéte a hozzá képest hatalmas Hamburgnak: a körülbelül negyedmilliós lakosságához nem társult mulatónegyed, mégis nyugodtan nevezhető a kontinentális Európa egyik popzenei fővárosának.
Bergen először a kilencvenes évek elején került a nemzetközi zenei vérkeringésbe, méghozzá az akkor virágkorát élő norvég black metál kulcsfigurája, Varg Vikernes (Burzum) révén, aki az oslói Mayhem frontemberének meggyilkolása miatt került börtönbe (jelenleg is tart még a büntetése). A black metál más zenekarok révén is képviseltette magát Bergenben (Gorgoroth, Immortal, Enslaved), de mivel párhuzamosan más norvég városokban is működtek ilyen zenekarok, ezért ezt nem lehetett annyira a városhoz kötni.
Az egyébként festői szépségű, de inkább unalmasnak tartott város aztán az ezredfordulón került ki végre az Oslo mögötti örök második szerepéből. Ekkor virágzott ki a "Bergen wave", azaz bergeni hullám néven emlegetett színtér, melynek legsikeresebb képviselői világszerte kedveltek lettek - ilyesmire az A-Ha sikerei óta nem nagyon volt példa.
Röyksopp |
2002-ben aztán a brit popsajtó ki is adta a jelszót: "Norway is the new France", azaz Norvégia az új Franciaország, utalva arra, hogy egy-két évvel korábban az Air, a Daft Punk és más gall előadók forradalmasították a nemzetközi popzenét. Ekkor viszont már a Röyksopp, a Kings Of Convenience és Ralph Myerz számaival lehetett lépten-nyomon összefutni valamelyik zenetévén. Bár nem feltétlenül azonos stílusban zenéltek (a Röyksopp downtempo és elektro-pop, a Kings Of Convenience akusztikus, folkos zenében utazott), de a személyi összefonódás (az utóbbi zenekarból Erlend Oye a Röyksopp slágereihez is kölcsönözte a hangját) és a hasonlóan melankolikus, visszafogott hangzásvilág mégis rokonította őket.
A város lemezkiadói közül a Mikal Tellé alapította Tellé Records játszotta a legjelentősebb szerepet, és köszönhetően a türelmes hozzáállásának és a zenecentrikus kiadói megközelítésének, az eleinte baráti társaságként funkcionáló bergeni színtér hirtelen a nemzetközi érdeklődés középpontjában találta magát. Tellé persze tiltakozik a "Bergen wave" elnevezés ellen: "Ha ez egy hullám lenne, akkor már rég vége lenne. Ez egy folyamatosan fejlődő zenei színtér, amely nem hirtelen jött létre" - nyilatkozta még 2004-ben a norvég információs központ honlapjának. Lehetséges magyarázatként azt hozta fel, hogy a nem túl mozgalmas városban az embereknek maguknak kell a saját szórakoztatásukról gondoskodniuk, és ez kicsit jobban sikerült a vártnál.
Annie |
És bár az első bergeni hullám mára mintha valóban megfeneklett volna: a Röyksopp második lemeze már korántsem volt olyan sikeres, mint a debütálás, míg a Kings Of Convenience már évek óta nem hallat magáról. Helyettük azonban jöttek mások: először Annie Lilia Bergen-Strand, aki röviden Annie néven lett a színtér nagyágyúja, és a Röyksopp, valamint a sikeres brit producer, Richard X segítségével készítette el 2004-ben az Anniemal című albumot, amely két kisebb slágert is fogant (Chewing Gum, Heartbeat, előbbi a brit top 30-ba jutott be, utóbbit az amerikai dance listán jegyezték). Az ízléses, visszafogott, a bergeni vonalba könnyedén illeszkedő elektropopban utazó énekesnő második albumát idénre ígéri.
De bergeni a csodagyereknek tartott, szintén nemzetközi táborral is rendelkező énekes-dalszerző, Sondre Lerche, illetve a tavalyi év nagy norvég befutója, a Datarock is, melyet egyes brit újságírók már a new rave-hez társítottak. Ebből látható, hogy noha igazi világsztárt egyelőre nem termelt ki a színtér, mégis rendkívül nagy lökést adott a popzenei nagyhatalom szomszéd, Svédország árnyékában rejtőző norvég zenének, mely azóta is töretlenül szállítja a kisebb-nagyobb jelentőségű előadókat.