Ozzy Osbourne: Black Rain
Várakozások: A birminghami születésű Ozzy Osbourne majd negyven évig tartó karrierje visszatekintve igencsak szerencsés csillagzat alatt zajlott, s a Sötétség Hercege pályája során akárhányszor is került gödörbe, mindig sikerült kimásznia onnan. A legendás Black Sabbath élén vezető szerepet játszott az angol hard-rock mozgalom diadalútjában, olyan zenekarokkal karöltve, mint a Deep Purple vagy a Led Zeppelin. Hét sorlemez után kirúgták bandájából, mivel addigra már több drogot és alkoholt fogyasztott el, mint öt komplett punkzenekar együttvéve. Ekkor nyúlt hóna alá a felesége és új menedzsere, Sharon, minekután a nyolcvanas években már szupersztárként tért vissza a Blizzard of Ozz frontembereként. Sokban annak köszönhette sikereit, hogy mindig csalhatatlan szimattal választott közreműködőket maga mellé: a fiatalon elhunyt gitáros Randy Rhodes segédletével ért csúcsra a Diary of a Madman-nel, a Faith No More-tag Mike R dobolt kilencvenes évekbeli lemezein, legutóbb pedig a Suicidal Tendencies basszusgitárosa, Robert Trujillo szegődött mellé, de ne feledkezzünk meg a számtalan projektet párhuzamosan futtató Zakk Wylde-ról sem, aki alighanem napjaink talán legnagyobb gitárhőse. Bár a kilencvenes években - mikor bejött a grunge, és kicsit ciki lett a metál - hosszabb időre parkolópályára került, a metál-roadshowjával, az Ozzfesttel gyorsan visszatornászta magát a köztudatba, másrészt 1997-ben egy turné idejére ismét összeállt a régi felállású Black Sabbath, így egy egészen új generáció fedezhette föl a klasszikus heavy metált és Ozzyt. S bár a régi szép időknek már bizonyára vége, Ozzy továbbra is sikeres, még ha az MTV-valóságshowban, az Osbournes-ban totyogó vénembertől már aligha féltené bárki is gyermeke lelki épségét.
Eredmény: Ozzy közben a lemezkészítéssel sem hagyott fel, 2000 óta három albumot adott ki, és itt a menetrend szerint érkező, legfrissebb darab. A Black Rain ismét a régi jó barát, Zakk Wylde közreműködésével készült, de sajnos kihallatszik a számokból, hogy a nagy szakállú gitáros legjobb riffjeit és dalait nem itt akarja elpocsékolni, hanem inkább saját projektjeiben hasznosítja őket. Mindettől függetlenül ez egy meglepően jól sikerült lemez, amelyen főképp Ozzy korához illő hagyományos hard rock-dalok sorjáznak, s a dalszövegek is egy érett ember komolyságával szólnak hozzá a társadalmi kérdésekhez (Civilise the Universe - így az egyik dal címe). Ozzy még mindig nem tanult meg énekelni, de ezt nem is várja tőle senki, ellenben ezúttal végre újra agresszív és dühös - kivéve a két langyos balladát. A legjobb szám a fülbemászó, riffelős címadó kislemez, de a lemez végig szerethető, sokkalta erősebb anyag, mint az őt megelőző Down To Earth.
Kiknek ajánlható: Black Sabbath-fanoktól Osbournes-rajongókig mindenkinek.
Olyan, mint: Egy újabb Ozzy-sorlemez, ami jelzi, hogy korán örülnek, akik az énekes közeli leépülését jövendölték.
(NG)