Lemezek keveseknek

Az utolsó nyári héten végképp konganak az ürességtől a lemezboltok "újdonság" feliratú szekciói, új albumokból ezen a héten csak néggyel tartottuk érdemesnek foglalkozni, bár a lemezlistákat egyikük sem fogja különösebben átrendezni a jövő héten. Kisebb kanyarral tér vissza igazi erősségeihez a walesi Super Furry Animals, közönsége kedvében jár Ben Harper, nyugalmat sugároz a lecsillapodott New Pornographers, és magához képest kimondottan hallgatható zenét csinál a Liars. Lemezajánló.

The New Pornographers: Challengers

Várakozások: Még évekkel a kanadai indie zenekarok áttörése előtt alakult meg a kritikusok által konzekvensen szupergruppnak titulált New Pornographers, amely abban az értelemben megfelel a kritériumoknak, hogy valóban több, különböző zenekarokban játszó zenész állt össze, más kérdés, hogy ezeket a zenekarokat pár ezer kanadain kívül szinte senki nem ismerte. A New Pornographers viszont mindjárt az első lemezével nemzetközi ismertségre tett szert, miután a Mass Romantic című album tele volt emlékezetes melódiákkal, és szórakoztató, viszont sohasem kiszámítható zenével. A 2003-as folytatást már sokan várták világszerte, és végül a harmadik lemez, a két évvel ezelőtti Twin Cinema meghozta a kereskedelmi sikert is, és a zenekar neve feltűnt a Billboard százas listáján is. Bár a zenekar vezetője Carl Newman, rajta kívül fontos megemlíteni a szólóban is sikeres énekesnő, Neko Case nevét, illetve Dan Bejar sem akárki, hiszen Destroyer néven évek óta jelentet már meg lemezeket, melyek közül a tavalyi egyenesen ott volt az év leginkább ünnepelt albumai között. Negyedik közös lemezük újabb bizonyítéka annak, hogy a New Pornographers jóval több sebtében összetákolt side-projectnél.

Eredmény: Már a Twin Cinema esetében is érezhető volt kicsit a belassulás, amely most érte el istenigazából a zenekart, és a Challengers messze a New Pornographers eddigi legnyugodtabb és legfinomabb lemeze. Azt eddig is lehetett tudni, hogy Newman nagyszerű dalokat tud írni, de ezeknek a többségéből most hiányzik az az egyedi sárm és azok a váratlan váltások, amelyek annyira ellenállhatatlanná tették a korábbi dalokat. Egyedül az All The Things That Go To Make Heaven And Earth idézi fel a régi, lendületes, power popos New Pornost, ami persze nem azt jelenti, hogy több jó dal ne lenne a lemezen, de eddig itt van belőlük a legkevesebb. Ettől még bájos és szerethető zene, és aki még nem hallott mást az együttestől, annak még csalódást sem fog okozni. Kellemes, igazi nyár végi lemez a Challengers, szó se róla, de Newmanéktől eddig ennél jobbhoz szoktunk.

Kiknek ajánlható: A kifinomult, érett gitárpopot kedvelő harmincasoknak, de közülük is azoknak, akik előbbre tartják a szellemességet a profizmusnál.

Olyan, mint: Egy könnyed, nyári hosszú hétvége, amelyet csak hetekkel később fog igazán megbecsülni az ember.

(IB)