Amerikai gengszterek randevúja

Egy éven belül másodszor jelentkezik új albummal az egyszer már nyugdíjba vonult Jay-Z, akit most egy legendás drogbáróról készült film ihletett meg. Kissé sápadt anyaggal tölti ki az időt következő albumáig a legnépszerűbb mai izlandi zenekar, a Sigur Rós, továbbá korábbi lemezeit szintetizálja a Monster Magnet, míg a Wombats megmutatja, hogy igenis lehet még újabb bőrt lehúzni a posztpunkról is. Lemezajánló.

Monster Magnet: 4-Way Diablo

Várakozások: A néha eltűnő, máskor teljes gőzzel üzemelő - nemritkán még slágereket is elpottyantó - Monster Magnet ugyan már 1989-ben megalakult, de három nagylemez és majd' tíz év kellett, amíg rock/metal undergroundon kívül a mainstream is felfigyelt ezekre hetvenes éveket idéző külsőségekkel és hallucinogén drogokban megforgatott, pszichedelikus stoner rock'n rollal felálló New Jersey-i rockerekre. Igaz ugyan, hogy már az 1995-ös, Dopes To Infinity is rejtett egy kisebb slágert (Negasonic Teenage Warhead), de mégis a három évvel későbbi Powertrip - és a hozzá tartozó kislemez, a Space Lord - hozta meg a zenekar számára megérdemelt sikert, igaz, a karrierjük a továbbiakban sem volt zökkenőmentesnek nevezhető. A nehezen kezelhető zenekarvezető, bajuszát rendszerint bőrnadrággal és napszemüveggel kombináló Dave Wyndorf körül folyamatosan cserélődtek a tagok, ráadásul a zenészkollegái mellett gyakorta a drogokkal is meggyűlt a baja (legutóbb tavaly vészelt át egy túladagolást). A 2000-es, a tökös rock'n roll helyett inkább a zenekar elszállósabb oldalát kidomborító God Says No a lemezeladásokat illetően csúnyán alulteljesített, ráadásképpen ezután a kiadójuk is lepasszolta őket, így a soron következő album, a négy évvel későbbi Monolithic Baby már egy német független kiadónál jelent meg.

Eredmény: Az előző lemez logikus visszatérés volt a direktebb, riffközpontú rockformulához, a napokban megjelenő 4-Way Diablo pedig ugyancsak ezt a vonalat követi, a dalok többsége már első hallgatásra is meggyőző, zúzós, stoner és southern-rock elemekkel dúsított rock'n roll sláger, szerencsére eléggé változatos kiszerelésben. Az első négy dal mindjárt a csapat (és Wyndorf) keményebb és hangosabb formáját mutatja, és innen is kiemelkedik a sok 'yeah'-vel és 'baby'-vel megszórt, a korai Hellacoptersre hajazó Wall of Fire zajos, punkos turbó-rockjával. Innentől kezdve pedig már színesebb, de nem kevésbé hatásos az összkép. A komótosabb, hegedűvel megspékelt Cyclone inkább a Soundgarden és a Lynyrd Skynyrd bizarr, visszhangosított hibridjének tűnik, a Rolling Stones 1967-es, Their Satanic Majesties Request lemezéről feldolgozott 2000 Lightyears From Home, groove-os, pszichedelikus garázshangzásával már-már táncolható darab, az LSD-vel átitatott instrumentális Freeze and Pixelate vagy a hasonlóképpen tripes, kongás I'm Calling You pedig Wyndorf, a különféle drogokkal való, minden bizonnyal jól ápolt kapcsolatáról tanúskodnak.

Kiknek ajánlható: A Szelíd motorosok rajzfilmváltozatához írt kísérőzene.

Olyan, mint: A Monster Magnet előző két lemezének kifogástalan elegye.

(SZSZCS)