Amerikai gengszterek randevúja

Egy éven belül másodszor jelentkezik új albummal az egyszer már nyugdíjba vonult Jay-Z, akit most egy legendás drogbáróról készült film ihletett meg. Kissé sápadt anyaggal tölti ki az időt következő albumáig a legnépszerűbb mai izlandi zenekar, a Sigur Rós, továbbá korábbi lemezeit szintetizálja a Monster Magnet, míg a Wombats megmutatja, hogy igenis lehet még újabb bőrt lehúzni a posztpunkról is. Lemezajánló.

The Wombats: A Guide To Love, Loss and Desperation

Várakozások: A három (két angol és egy norvég), húszas évei elején járó, liverpooli fiatalember által alapított zenekar, annak ellenére, hogy alig több mint egyéves pályafutást tudhat maga mögött, az angliai indie-fronton máris igen komoly reménységnek számít. Ez utóbbival persze nem olyan nagy újság, hisz gyakorlatilag hetente feltűnik egy újabb, jobb-rosszabb zenekar többnyire a Libertines által kitaposott úton, lelkes rajongótáborral és pár ígéretes, 7 inch-es kislemezzel a tarsolyában, de a Wombatsra talán mégis érdemes lesz egy kicsit jobban odafigyelni, jóllehet a fentiek valóban illenek rájuk, a Libertines hatás kivételével. Ők ugyanis inkább a mostanában kissé már újra elhanyagolt (legalábbis ami a szigetországi popzenét illeti) poszt-punk irányzat felé húznak.

Eredmény: A nagylemez három perc átlaghosszúságú dalainak többségét ennek megfelelően a feszesre húzott, sebességmániás diszkódobok uralják, a megszólalás és a előadásmód pedig valahol a Maximo Park és a Rakes között van félúton, az előbbinél jóval kevésbé neurotikus és zaklatott (egész pontosan egyáltalán nem az), utóbbinál pedig némileg szellemesebb és kimunkáltabb. Sok eredetiség vagy feltűnő dalszerzői bravúrok nincsenek a lemezen (bár a Dancing To Joy Division, a My First Wedding vagy a Backfire at The Disco azért elég fülbemászó darabok), így ami igazán elviszi a hátán a produkciót az a fékezhetetlen és szó szerint lehengerlő energia, a kidolgozott, többszólamú vokálok meg az a néhány szellemesen elhintett szintetizátorhang (és itt még akár a Make Up The Breakdown korszakos Hot Hot Heat neve is felmerülhet).

Kiknek ajánlható: Géppuskalábú tizenéves angoloknak és anglománoknak.

Olyan, mint: Egy elbaltázott csajozásokról éneklő, koffeinnel túladagolt Maximo Park.

(SZSZCS)