Kultfilmek kultikus zenéi

A kultfilmekről az idő dönti el, hogy tényleg azzá válnak-e, a zenéjüket viszont általában a jó ízléssel megáldott rendezők és segítőik válogatják ki még jóval a film esetleges sikere előtt. Amerikában a tavalyi év egyik független filmsikere - aminek a zenéje is kiváló - a Juno volt. Ennek kapcsán az alábbi írásban áttekintjük néhány kultfilm remekül összeválogatott filmzenéit - dióhéjban, a teljesség igénye nélkül.

Kutyaszorítóban

Quentin Tarantinonak tulajdonképpen bármelyik filmjét választhattuk volna, ő az a rendező, aki igazán fontos szerepet szán filmjeiben a felcsendülő daloknak, s tudatosan választja ki az egyes előadókat és számokat. Kultikussá vált ugye a Pulp Fiction vagy a Kill Bill zenéje is, ám első filmjében, a Reservior Dogs-ban mutatta meg először a zene iránti fogékonyságát és jó ízlését.

A Kutyaszorítóban című mozi zenéjében a hetvenes évek dalai dominálnak, mivel az alkotásban is központi szerepet kap egy, a korszak zenéit játszó rádióadó. A "K-Billy's Super Sound of the Seventies Weekend" című műsor műsorvezetője, az amerikai stand-up komikus Steven Wright, méla közönnyel konferálja fel az egyes előadókat.

A film nyitó jelenetében érezni lehet, hogy fontos szerepet fog kapni benne a zene, ugyanis a szereplők Madonna Like A Virgin című daláról beszélgetnek, de szerencsére maga a szám nem került bele sem a filmbe, sem a soundtrack albumra. A hetvenes évekből olyan elfeledett dalok csendülnek fel a moziban, mint a Little Green Bag a holland George Baker Selectiontól, a Stuck in the Middle With You a skót Stealers Wheeltől (mely alatt a film híres csonkolásos jelenete zajlik), vagy a Coconut Harry Nilsontól. Jack Black, a Pop, csajok, satöbbi-ben a következőket mondja a filmről: "Humoros, akciódús, a zenéje pedig egyszerűen király."

A filmben elhangzott dalok jó részére már a kutya sem emlékezett szinte, a film kapcsán azonban kultikus státuszba emelkedtek, s 1992-ben újra felfedezték őket.

Született gyilkosok

Szintén egy igen brutális film zenéje, melyet a mai napig sokan emlegetnek, az Oliver Stone által rendezett Natural Born Killers soundtrackje. A lemez producere a Nine Inch Nails vezére, Trent Reznor, aki megfelelő gondossággal és odafigyeléssel állította össze az albumot. A korong, mint önálló album is megállja a helyét, az NME 1994-ben az év legjobb válogatáslemezének választotta, míg a Q magazin minden idők legsúlyosabb albumai közé sorolta.

A lemezről néhány dalt kifejezetten a filmhez írtak, mint például a Burn-t a Nine Inch Nailstől, vagy a What Would You Do-t a Tha Doggtól. Amúgy a hanganyag igen változatos, szerepel rajta többek között a Waiting For The Miracle Leonard Cohentől, a Shitlist az L7-től, de hallhatunk még Patti Smith-, Bob Dylan-, és Peter Gabriel-szerzeményeket is.

Néha a filmben is meghökkentő a jelenetek és a zenék párosítása, s talán ez az, amitől igazán egyedivé és kimagaslóvá válik a film és a zenéjének a kapcsolata. A zenei felelősnek, Trent Reznornak sikerült a film elmezavarodott hangulatát a számok hangulatában is kitűnően visszaadnia. A Született gyilkosok női főszereplője, Juliette Lewis a későbbiekben szintén megpróbálkozott a zenéléssel, s már hazánkban is többször koncertezett.