Bryan Adams rehabilitálva a lemezajánlóban

Bryan Adams nemcsak szorgalmas és megbízható rockiparos, de igazi Férfi is, akiért senkinek sem kell bocsánatot kérnie. A Danity Kane R&B helyett táncos és modern popslágerekben utazik, a bájos énekesnővel bíró Be Your Own Pet viszont ugyanolyan energikus és szórakoztató, mint első lemezén volt. Tovább lépdel saját, igényes art-rock világában az Elbow, megpróbál felnőni a We Are Scientists, zenekarrá alakul a Destroyer. Lemezajánló.

Elbow: The Seldom Seen Kid

Várakozások: A manchesteri Elbow már 1990-ben megalakult afféle gimnáziumi zenekarként, de a nagyközönség előtt való bemutatkozásra csak jó egy évtizeddel később kerülhetett sor, az Asleep In The Back című nagylemezzel, amely azonban hamar lelkendező kritikákat hozott a csapatnak. A Radiohead-féle iskola egyik eminens tanulójaként számon tartott Elbow ugyan soha nem lett annyira sikeres, mint az azonos évfolyamból rajtoló Coldplay vagy Muse, cserébe viszont talán ők álltak hozzá a legkreatívabban Tom Yorke-ék életművéhez, így mára három nagylemez, után a Guy Garvey énekes vezette ötös cizellált brit-popzenéből és klasszikus prog.-rockból összegyurmázott muzsikájával az egyik legsajátosabb jelenség angol lemezpiacon.

Eredmény: Az első lemez apróbb gyermekbetegségei gyorsan levetkőző Elbow a 2003-as, Cast of Thousands című albumán már teljes pompájában mutatkozott meg az a dalszerzési módszer, amely a két évvel későbbi Leaders of the Free World-ön is remekül működött. A zenekar "trükkje" alapvetően az, hogy a kisérletezősebb prog/poszt-rock felől közelítve készít
az esetek többségében hagyományos dalformát tartó popzenét, így az ismerős, hagyományos megoldások is meglepőnek és izgalmasnak tűnnek, az elidegenítő, experimentális csavarok pedig gond nélkül simulnak a fülbe. A The Seldom Seen Kid is a fentebb vázolt vezérelvet követi, és a zenekar, az alapvetően finom szövésű, melankolikus gitárzenei alapra kézenfekvő természetességgel pakol jazzes, vagy flamencós betétet, filmzenés vagy szimfonikus hangzást, Talk Talk, Led Zeppelin vagy épp Pink Floyd idézeteket (és persze a Radiohead-ről se feledkezzünk meg), de szerencsére a végeredmény ettől nem lesz túlírt és dagályos. Ez egy okos és minden áthallástól függetlenül markáns egyéni hanggal bíró poplemez.

Kiknek ajánlható: Radiohead-, Spiritualized- vagy Flaming Lips-rajongóknak melegen.

Olyan, mint: Egy zenekar, amelyik nemcsak az önsajnálatot tanulta a Radioheadtől.

(SZSZCS)