Bryan Adams rehabilitálva a lemezajánlóban

Bryan Adams nemcsak szorgalmas és megbízható rockiparos, de igazi Férfi is, akiért senkinek sem kell bocsánatot kérnie. A Danity Kane R&B helyett táncos és modern popslágerekben utazik, a bájos énekesnővel bíró Be Your Own Pet viszont ugyanolyan energikus és szórakoztató, mint első lemezén volt. Tovább lépdel saját, igényes art-rock világában az Elbow, megpróbál felnőni a We Are Scientists, zenekarrá alakul a Destroyer. Lemezajánló.

We Are Scientists: Brain Thrust Mastery

Várakozások: Az ezredfordulón, három végzős egyetemista által alapított, New York-i székhelyű We Are Scientists az évtized első felében két, szerzői kiadású nagylemezt - és két EP-t - is megjelentetett, míg végül a 2005-ös, már nagykiadós With Love and Squalor meghozta számukra a sikert. Tekintve, hogy a 2004-es és a 2005-ös év, legalábbis ami a gitáralapú popzenei frontot illeti, nagyjából a neo-posztpunk zenekarok áttöréséről szólt, nem is csoda, hogy a zsáner minden kötelező attribútumát - izgága neurotikusság, diszkós ritmusszekció, artisztikus humor, stb. - profin, de kissé iskolásan hozó trió hamar a mozgalom erős másodvonalában találta magát. Igaz ugyan, hogy a produkció nem ért fel az olyan kollégák csúcslemezeihez, mint az ekkorra már bejáratott névnek számító Hot Hot Heat, az egy évvel korábban sztárzenekarrá emelkedett Interpol, illetve Franz Ferdinand, vagy a szintén az évtized közepén debütált Maximo Park, de az a néhány fülbemászó sláger, a hozzájuk tartozó emlékezetes videókkal azért nem hagytak kellemetlen szájízt maguk után.

Eredmény: Az új lemez mellett a másik fontos aktualitás a zenekarral kapcsolatban, hogy dobos Michael Tapper tavaly ősszel lelépett az énekes-gitáros-dalszerző Keith Murray és anno a stílusos pornóbajuszáról (amelytől időközben sajnos megszabadult) elhíresült basszusgitáros, Chris Cain mellől, ők pedig - legalábbis a borító tanúsága szerint - egyelőre duó felállásban képzelik el a WAS jövőjét, jóllehet a lemezen és a koncerteken kisegít egy dobos és egy billentyűs is. A Brain Thrust Mastery pedig a megfogyatkozott tagság ellenére sem árulkodik zenekari válságról, mi több, stílusos továbblépés a túl sok kiaknázatlan lehetőséget már nem kínáló posztpunk hangzásvilágtól. Hogy pontosan mi felé is történik a továbblépés, arra nehéz egy szóval válaszolni, az mindenesetre biztos, hogy a WAS, amellett, hogy az oly sok volt pályatársa jellemző érettebb-felnőttebb produkcióra való törekvés náluk is érezhető, hál' istennek mégsem lesz homlokráncolós-komolykodó vagy stadionosan bombasztikus, talán csak az első kislemez, a kissé semmilyen After Hours kivételével. A tempóból persze visszavettek, a hangzás is finomodott kissé, de az előző albumra is jellemző slágeresség és humor megmaradt, utóbbiról főleg az elsőre talán meghökkentő, de autentikus újromantikus behatások tanúskodnak; a Duran Duran-os Lethal Enforcer például telitalálat, és a Spandau Ballet negédes világát idéző, szaxofonos That's What Counts már-már stílusparódiába forduló lemezzárójánál is csak egy picit rezeg a léc. A Velvet Undergroundot idézően egyszerű, felszabadult Impatience is meglepő, de jó húzás, akárcsak a gerjedős gitárok közé csomagolt, édes rágógumi-melódiát rejtő Altered Beast, ami akár egy Weezer-lemezre is felkerülhetne. Ha pedig valakinek nagyon hiányozna a táncparkettre csábító diszkópunk, annak ott a szirénás, nu-raves Chick Lit, és így tényleg mindenki megkapja a magáét.

Kiknek ajánlható: Mint az ilyen esetekben általában: elsősorban a zenekarral együtt öregedő rajongóknak.

Olyan, mint: Görcsösen aktuális helyett ezúttal egy felszabadultan intellektuális poplemez.

(SZSZCS)