Éneklő színésznő és a diszkónagyi

A kétezres évek színésznő-ikonja, Scarlett Johansson egy cipőbámuló Tom Waits-feldolgozáslemezzel kóstol bele a popénekesnői karrierbe, Donna Summer hatvanévesen is felveszi a versenyt a mai popdívákkal. Huszonegyedik albumával is bizonyítja zsenijét a Sparks, ugrabugra tánczenével debütál a Ting Tings, és a végére két független gitárlegenda is marad a Mudhoney és a Wedding Present személyében. Lemezajánló.

Sparks: Exotic Creatures Of The Deep

Várakozások: Huszonegyedik nagylemezét adja ki a rocktörténelem egyik legsokoldalúbb, legkülönlegesebb és legtehetségesebb zenekara, mely hosszú karrierje során már számos stílusba belekóstolt, közös volt azonban szinte minden korszakban, hogy a Mael testvérek együttese - egy kisebb kreatív válságot kivéve a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján - egyaránt a saját hangján szólalt meg, legyen szó bármelyik korszakáról. A sajátos humoráról is nevezetes Sparks 1970-ben még Halfnelson néven alakult meg Los Angelesben, ám rövidesen áttette a székhelyét Angliába, hiszen érezhetően nagy hatással volt a tagokra a brit popkultúra is. Innentől kezdve folyton cserélődő tagok egészítették ki a két állandó tagot - a zseniális billentyűst és komponistát, a Chaplin-bajszáról közismert Ront, és öccsét, a falzetthangú Russell Maelt. A Sparks Angliában aztán befutott, a glam-korszak idején készült csúcsalbumai (Kimono My House, Propaganda) egyértelműen a korszak legjobb lemezei közé tartoznak (és nem utolsósorban utat mutattak a Queennek is), majd kisebb bizonytalanságok után az évtized végén az elektro-pop úttörőiként kerültek újra a slágerlistákra, köszönhetően Giorgio Morodernek is. Ekkor már visszaköltöztek Amerikába, ahol a zenekar legsikeresebb időszaka a nyolcvanas évek első felének újhullámos ihletésű lemezeinek idejére tehető, majd jött a már említett megtorpanás, hogy aztán a Sparks a kilencvenes években slágeres szintipoppal tértek vissza, és az együttes nálunk legismertebb száma, a When Do I Get To Sing 'My Way' is ebből a korszakból eredeztethető. De még mindig nem volt vége a történetnek itt, hiszen 2002-ben ismét sikerült megújulnia a Sparksnak, és a Lil' Beethoven nagyzenekaros, "poperás" hangzása éles váltásnak bizonyult. Hasonló mederben haladt tovább a négy évvel későbbi Hello Young Lovers is, mely szintén jól sikerült és rendkívül szórakoztató lemez lett. Idén az újra felkapott Sparks - melynek a Faith No More-tól kezdve Morrissey-n és a Franz Ferdinandon át a Pet Shop Boys-ig számos követője akadt időközben - ambiciózus és nagyszabású programba kezdett: mind a húsz eddig megjelent nagylemezét teljes egészében (!) lejátssza a londoni Islington Academyben meghirdetett 21 estés koncertsorozaton. És hogy miért 21? Mert az utolsó koncerten az időközben megjelent új nagylemez anyaga hangzik majd el.

Eredmény: Új lemezükön a Mael fivérek továbbra is maradnak az előző két album hangzásvilágánál, bár néha szintipopos vagy éppen glam-gitáros motívumok is észlelhetők. Az albumot indító Intro kórusmotívuma az egész albumnak keretet adva tűnik fel több dalban is, melyek gigantomán, operát idézően monumentális zenei kíséretet rendelnek szintetizátorok mellé, és a dalok szinte kivétel nélkül erős darabok, még ha egyik-másik kicsit túlzottan is támaszkodik a refrén ismételgetésére. A kimondottan slágeres Good Morning nagyszerű választás az első kislemezdalra, és joggal tűnhet ismerősnek, hiszen ezt a zongorás alapra épülő, teátrális vokálra épülő modellt rengetegen csenték el az utóbbi időben (lásd Scissor Sisters), ám ilyen az, amikor a mester csinálja, és kiegészülve mindez a korosodó férfi utolsó egyéjszakás kalandját illusztráló szövegekkel telitalálat. Az ötletesen hangszerelt dalok szellemesek, változatosak, és csak a legvégére válik kicsit fárasztóvá a lemez, az utolsó pár szám közül egy-kettő talán lemaradhatott volna, de az Exotic Creatures Of The Deep így is kiemelkedik a kortárs popmezőnyből. És akkor a Lighten Up, Morrissey című kultuszvárományos dalt még nem is említettük, mely a zenekar egyik leghíresebb rajongója előtt tiszteleg.

Kiknek ajánlható: Akik a Sparks hosszú karrierjének bármelyik szakaszát figyelemmel kísérték, de rajtuk kívül mindenkinek, akik nem vezetés közben hallgatnak zenét.

Olyan, mint: Szellemes, változatos, okos és vidám - olyan, amilyennek sokan csak szeretnénk látni magunkat.

(IB)