Jó, ezt akkor többet nem kell meghallgatni. Újdonságértesítő

Vajon rájön-e Nicki Minaj, hogy bizony belőle is tud túl sok lenni? És vajon benőtt-e már Graham Coxon feje lágya? Tényleg megmenti-e a rockot az Alabama Shakes? Mire jó a Black Dice infantilis zajongása?

Alabama Shakes: Boys And Girls

C+

Várakozások: Az alabamai Athens városa nem keverendő össze a Georgia állambeli Athensszel: utóbbiból származik többek között az REM és a B-52's is, az előbbi viszont ez idáig még nem írta bele magát a pop történelemkönyvébe. Most itt az esély, hiszen a városból származó Alabama Shakes az idei év egyik legtöbbet hype-olt új rockzenekara, amely nem is olyan régen még főleg csak feldolgozásokat játszott, de aztán a saját számokból is egyre több lett a frenetikus hangulatú koncerteken. Egy tavaly megjelent négyszámos ep-nek köszönhetően világszerte felfigyelt a négytagú együttesre a média, az első album (melyet április 1.-je óta ingyen meg lehet hallgatni itt) pedig sokak szerint az év eddigi legjobb debütáló rocklemeze.

Eredmény: Az Alabama Shakes rögtön az első számban felfedi valamennyi erényét: az amerikai Dél jellegzetes rockzenéje iránti vonzódását illetve a soul hatását, amely elsősorban az énekes-gitároslány Brittany Howard énekén vehető észre. Utóbbi az egyetlen fekete a zenekarban, melyben így szerencsésen ötvöződik a két irányzat, és az ember már dörzsöli is a kezét, hogy milyen remek retro soul-rock lemezt hallhat mindjárt. És tényleg, jönnek is a bluesos-rockos számok, Brittany pedig egy kicsit souldíva á la Aretha Franklin, kicsit pedig ösztönös bluesrock énekesnő á la Janis Joplin: tud nagyon szenvedni, és ha kell (márpedig általában kell), akkor kiereszti a hangját is, és mindent kikiabál magából. Úgy nagyjából a lemez felénél kezd az egész borzasztóan kiszámíthatóvá és unalmassá válni, ráadásul a szerencsétlenül egymás után pakolt lassú számok külön tesznek róla, hogy lefékeződjön a kezdeti lendület. Hiába volt a zenekar a South By SouthWest fesztivál idei nagy felfedezettje, simán el tudom képzelni, hogy koncerten - azzal a pár feldolgozással együtt - hatalmas bulit tud csinálni az Alabama Shakes, lemezen azonban ez csak egy mérsékelten szórakoztató stílusgyakorlatra elég. Majd, ha egymástól megkülönböztethető dalokat is megtanulnak írni Brittanyék (vagy esetleg segít ebben valaki más), akkor lehet, hogy érdemes lesz odafigyelni rájuk, de egyelőre ez a zenekar nem tud mit kezdeni az adottságaival sajnos.

Kinek ajánljuk: Aki szereti, ha valami pont olyan, mint régen volt. (IB)