Így még sohasem látta a Néprajzi Múzeumot

Néprajzi múzeum, költözés, bíróság, sajtóbejárás. 2017.09.28 Fotó: Csudai Sándor

A nagyközönség talán leginkább annyit érzékelhet a Néprajzi Múzeum körül zajló változásokból, hogy november 30-án a múzeum épületében bezárnak a kiállítások, és a tervek szerint 2018. második felében a Városligetben kap új otthont az intézmény. A Kossuth Lajos téren álló épület pedig visszakapja eredeti funkcióját, és fél évszázad után visszaköltözik oda a Kúria. Kemecsi Lajos főigazgató és munkatársai viszont azt szerették volna megmutatni, hogy mi indokolja a költözést, milyen monumentális munka zajlik majd a bezárás után a háttérben, és mit rejtenek a múzeum - látogatók elől többnyire elzárt terei.

Közép-Európa legnagyobb kerámiagyűjteménye

A kerámiatérben Vida Gabriella muzeológus fogadja az újságírókat. Ebben a térben csak a történelmi Magyarország köznépi háztartásaiban használt kerámia-üvegtárgyakat gyűjtik, de a gyári termékek, keménycserepek, porcelánok is ide tartoznak. 20-22 ezer népi fazekastermék sorakozik itt a polcokon,

a teljes gyűjtemény pedig 30 ezer darabos.

A múzeum a fazekasközpontokból a termékek előállításához szükséges eszközök teljes skáláját is begyűjtötte. Az ólommázas népi fazekasság műfajában Európa legnagyobb gyűjteménye ez, amely tárgytípusok, azon belül pedig készítőhelyek szerint lett rendszerezve.

Bokályok beláthatatlan sokasága Fotó: Csudai Sándor - Origo

Alföldi butellák, pálinkásedények, korsók, nagytálak, bokályok beláthatatlan sokasága látható szabadpolcon Közép-Európa legnagyobb ilyen jellegű gyűjteményében. Szép számú 18. századi céhesedény, úrasztali borosedények, valamint majdnem 300 csempe található itt a 17-18. századi Erdélyből. Erdélyi régészek sokszor itt találják meg az ép csempét, amely egy-egy ásatáson talált csempedarabhoz tartozik.

Ennek a gyűjteménynek a legnagyobb része portalanított polcokra kerül majd az új raktárban.

A kerámiagyűjtemény egy része Fotó: Csudai Sándor - Origo

Vida Gabriella hangsúlyozza, hogy mindaz, ami itt a látogatók szeme elé tárul, egy népművészeti gyűjtemény, amelyet az különböztet meg a műgyűjtőkétől, hogy nem céljuk ugyanabból a tárgytípusból minél többet összegyűjteni, ellenben feltett szándékuk a tárgyhoz kapcsolódó minden ismeretet és tudást begyűjteni: ki készítette, mire használták, hol tárolták őket?

Az adatok tehát legalább olyan fontosak, mint maguk a tárgyak.

Kemecsi Lajos elárulja, hogy akkor, amikor az építészeti tervpályázat zajlott, a pályázó cégek képviselőit elhívták ebbe a térbe, és megmutatták nekik a kerámiagyűjteményt, tudták ugyanis, hogy azt hangsúlyosan, az új épület egy kitüntetett, ingyen látogatható pontján szeretnék majd bemutatni. A látvány sok tekintetben inspirálóan hatott a pályázókra: megvilágította a felelősségüket és a lehetőségeiket is.

Kartonok a páternoszterben

A szó szerint a pincétől a padlásig tartó túra utolsó állomásán, az alagsorban Gebauer Hanga kalauzolja a sajtóbejárás résztvevőit az etnológiai gyűjteményhez tartozó fotógyűjteményben. A gyűjtemény a múzeummal egyidős, Xantus János etnológus, a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának első igazgatója ugyanis első dél-kelet-ázsiai útjáról nemcsak tárgyakkal, hanem felvételekkel tért haza, az első fényképek tehát az 1860-as/70-es évekből származnak. Azóta folyamatos a gyűjtés, így mindenfajta hordozó megtalálható itt az 1800-as években használatos

vizitképektől kezdve a különféle méretű üvegnegatívokon és a celluloidnegatívokon át a mai digitális technikáig.

Ez az ország egyik legnagyobb fotóarchívuma, közel félmillió fényképpel.

A félmillió kép egyike Fotó: Csudai Sándor - Origo

Szabadon kutatható az archívum, amely a kiállításokkal ellentétben nem zár be novemberben, hanem 2018. december végéig nyitva marad. Folyamatosan digitalizálják a képeket, így 40-45 ezer kép már kívülről rákeresve is megtalálható az internetes adatbázisukban, helységnév vagy készítő alapján.

Az internetes adatbázis létrejötte előtt azonban leírókartonok készültek, amelyekre nézőképet ragasztottak, és ráírták az információkat a kép készítésének helyéről, idejéről és a készítőről. Több mint 300 ezer ilyen karton van, így azért, hogy ezek kis helyen elférjenek, létrehozták azokat a ma is működő szekrényeket, ahol leltári szám szerint, sorrendben megtalálható, és egy páternoszterszerűen működő, kapcsolótáblával ellátott szerkezetben gombnyomással hozzá is férhető az összes fotó.

Gebauer Hanga bemutatja a speciális szerkezetet. Fotó: Csudai Sándor - Origo

Az új archívumban felújítva, speciális térben kapnak majd helyet ezek a különleges, a kutatók által nagyon kedvelt szerkezetek.

Két negatívraktár is található az alagsorban. Az 1950-es évek előtt gyártottak olyan negatívokat, ahol a negatívhordozók

gyúlékony, robbanásveszélyes nitrátot tartalmaztak:

ezeket speciális hűtőkamrában, vékonyított falú raktárban kell tartani.

A pozitív képeket pedig savmentes dobozokban tárolják: minden képet savmentes papírral választanak el egymástól, és csakis kesztyűvel szabad megfogni őket. A raktár melletti szűk terek pillanatnyilag munkaterületekként funkcionálnak: a múzeum új épületében ez sem lesz így: sötétben, megfelelő páratartalmú és hőmérsékletű helyiségekben fogják tartani a fotókat, ahová zsiliprendszer vezet majd.