Ilona a Király Színház társulatánál töltött egy évada alatt mindössze két darabban kerül ki a rivaldába. Szakmailag nem jelentős időszak, mégsem terméketlen.
Akkor ismerkedik meg Egyed Zoltán színikritikussal, tárcaszerzővel, majdani íróval, aki a korszak meghatározó teátrumi lapjában, a Színházi Életben is publikál.
Egyed, amilyen szenvedélyes publicista –
egyes kritikái lényegében élvezetes nyelvezetű dührohamok
–, olyan végletes romantikájú férfi a magánéletében. Nem sokszerelmű figura, hanem olyan, aki – rendszerint művészvilágból kikerülő –
aktuális szerelmétől önakaratából szinte sosem válik meg, viszont egyengeti útját,
emeli a publikum előtt, ahogy csak tudja. Ugyanakkor Egyed Zoltánt képességes íróemberként sosem vonzották féltehetségek.
Hajmássy Ilonában már annak görlkorszakában megérezte az egyedi talentumot.
Egyed és Hajmássy hamar túllépik a barátság határait, nem sokkal később pedig a Színházi Élet ifjú, pályakezdő fotóriportere készít fotósorozatot a görlökről. Pár nap múlva Hajmássy Ilona mosolyog a folyóirat címlapján.
Igaz, neve helyett csak annyi szerepel fotója felett: Napsugár.
Unikális kép az akkori címlapfotók között.
A portrén Ilona szexis, ugyanakkor öntudatos szőkeség, modern jelenség.
A fotót Munkácsy megküldi a legnagyobb német lapoknak is, amelyek leközlik, a fotósnak pedig beindul a nemzetközi pályafutása. Idővel egyike lesz a legnevesebb hollywoodi fotográfusoknak. Ami pedig Ilonát illeti:
Napsugár fotója felkelti egy ifjú, kőgazdag földbirtokos, Szávozd Miklós figyelmét.
Virágok, ajándékok, vacsorák. Egyed Zoltán mindeközben több kilót lead, és az öngyilkosságot fontolgatja. Ám hiába: Ilona kisvártatva Szávozd Miklós felesége lesz.
A baj csak az: Szávozd ugyan saját jogán is tehetős, de erősen kötődik családjához, márpedig szülei nemcsak a titkon megtartott esküvőt kérik ki maguknak, de a feleség hivatását is. Bonyolítja a helyzetet, hogy Szávozd elképzeléseitől eltérően Ilona nem hagy fel színházi terveivel. Alig túl a nászon énekórákra jár – a férje pénzén persze, mely Ilona jogértelmezése szerint már az övé is – a kor két tekintélyes pedagógusához, dr. László Gézához és Revere Gézához. Mindemellett németül is tanul, csak úgy ragad rá a nyelv.
Szávozdon egyre nagyobb a nyomás: felesége makacssága, színházi tervei – Ilona némi énekstúdium után bejelentkezik az Operaház igazgatójánál, Radnai Miklósnál, aki a meghallgatást követően ösztöndíjas szerződést ajánl neki – az akkori bulvár érdeklődését is felkeltik. Szávozd felmenői tombolnak.
Szávozd Miklós végül megteszi azt, amit Ilona korábbi párja, Egyed még mindig csak fontolgatott: szíven lövi magát egy kecses revolverrel.
Ilona a temetésen gyönyörű énekével ríkatja meg a gyászoló családot, barátokat. Férje önkezű halála után gyors manőverekbe kezd privát viszonylatait illetően:
tervezett pályájába egy tragédia belefér, de botránynak nincs helye.
Vonatkozó készségeit mutatja: a történtek ellenére elhunyt férjének lánytestvére élete végéig jó barátnője marad majd.
A fiatal özvegy nem sokkal később, 1935 őszén bejelentkezik a bécsi Volksoper direktoránál. Hogy nyitott fülekre találjon, abban az általa néhány hónapja megismert, ugyanakkor már Európa-szerte elismert zeneszerző, Zádor Jenő ajánlólevele is segítette. (Zádorral való kapcsolatának lényegi részleteiről nem maradt fenn nyilvános dokumentum.)
Ilona Hajmássy nem sokkal később a Tosca címszerepében mutatkozik be az osztrák közönség előtt.
Három hónappal később Felix Weingartner, a bécsi állami operaház, a Staatsoper igazgatója hívja társulatához. Kezdőkkel ilyen még nem történt, ettől még az erősen ambiciózus Ilonának is megremeg a gyomra. Ám az akkori operavilág egyik legnagyobb csillaga, az ugyancsak a Staatsoperben fellépő Németh Mária még Ilona első színre lépése előtt – Juliskát énekli a Jancsi és Juliskában – odalép hozzá a takarásban, megszorítja a fiatal kollegina kezét, és a fülébe súgja:
Ne félj te csacsi, fölösleges a lámpaláz, nem lesz itt semmi baj
Nem is lesz, Ilona – a közönség és a kritika elismerése mellett – sorra kapja a feladatokat a következő két évben: a Koldusdiákban Bronislava, A hegyek aljánban Nuri, a Parasztbecsületben Lola, A walkürben Helmwisege. Mindeközben szerepet kap egy felejthető osztrák filmben is,
amelynek gázsijából viszont futja rá, hogy házat vegyen szüleinek Nagykőrösön.
1937 februárjában Budapesten is fellép egy kabaréban, amelyet a Vígszínházban rendeznek a teátrum nyugdíjintézeti tagjainak. A sajtó ráveti magát az Ausztriában már sztárnak számító művésznőre.
Ilona interjúban meséli el, hogy vezető énekesnek hívják a nürnbergi operába, ráadásul Hollywoodból is érdeklődnek utána. Állítja,
megeshet, hogy a Metro Goldwyn Mayer filmstúdió igazgatója is megtekinti majd a vígszínházi nyugdíjintézet kabaréját.
1937 tavaszán, a budapesti Városi Színházban vendégként fellépő Németh Mária megbetegszik, s Hajmássy Ilonát javasolja maga helyett Josephin császárnő szerepére Kálmán Imre azonos című operettjében.
A Reggeli újság írja a beugrás másnapján, 1937. április 19-én:
A közönség szeme előtt úgyszólván percek alatt egy új operettprimadonna született. Hajmássy Ilona már megjelenésével és belépő áriájával meghódította a közönséget. Percekig tartott a taps az ária befejezése után. A közönség lelkesedése percről-percről fokozódott és a darab első részének a végén Hajmássy Ilonának számtalanszor meg kellett jelennie a függöny előtt, hogy megköszönje az ovációt.
Hajmássy Ilona a beugrás után arról beszél a sajtónak: a budapesti fellépés kapcsán az volt számára a legnagyobb öröm, hogy a szülei is ott voltak a nézőtéren, akik először láthatták a színpadon.
A beugrást követően Hajmássy Ilona pár napra leutazik a szüleinek vásárolt nagykőrösi házba.
Napközben a házimunkákban, gazdasági teendőkben segédkezik. Esténként pedig együtt mulatozik a családdal, a barátokkal, a helyi nobilitásokkal.
A mulatság kapcsán az is kiderül: Ilona édesapjától örökölhette muzikalitását, kiváló hangját.
Az egykori betűszedővel előadott duettjeik egész Nagykőröst lenyűgözik.
Hajmássy Ilona a következő hetekben európai városokban koncertezik. Louis B. Mayer, a Metro Goldwy Mayer Filmstúdió egyik tulajdonos-alapítója végül Prágában látja az Aida címszerepében, majd hollywoodi szerződést ajánl neki. Miközben hazai lapok arról cikkeznek: Louis B. Mayer és Hajmássy Ilona az előadást követő rumbaesten keveredtek barátságba, ahol a filmmogul táncra kérte a művésznőt, s miközben ropták,
az egykori varrólánynak leszakadt a vállpántja, s ami így elővillant, annak látványa életre szólóan beleégett Louis B. Mayer retinájába.
Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!