Hollywood belvilágának bizonyos történéseire majd csak évtizedekkel később vetődik némi fény a Weinstein-ügy kapcsán. Ma már kibogozhatatlan, hogy Ilona Massey miért kerül már nem sokkal Amerikába érkezése után intim kapcsolatba a válófélben lévő, amúgy a majdani kolléga,
Harvey Weinstein szexuális vonzerejével bíró Sam Katzman executive producerrel.
Az sem tudható, mit szólt a dologhoz a gardedám szerepkörében Amerikában állomásoztatott Teri néni. Annyi biztos, már hosszú hónapok óta tart a viszony, amikor 1940 telén Ilonát Idahóba küldik néhány kollégájával, hogy ott is népszerűsítsék a Balalajkát.
A csapattal tart az egykori chicagói taxis és modell, Alan Curtis is,
aki ugyan nem játszott a Balalajkában, de a stúdió fontosnak tartja, hogy a közönség megismerje a sztárnak szánt ifjút.
Idaho éghajlata sajátos: nyugati részén a Csendes-óceán közelsége miatt egészen enyhék a telek, míg az állam délkeleti vidékén mínusz húsz fok köré is lehűl a levegő a havas, téli hónapokban. A Balalajka promoter csapatának automobilja pont utóbbi területen robban le, s valamiképpen úgy alakul, hogy
Ilona Massey és Alan Curtis közösen ötlenek ki egy párban alkalmazható megoldást a fagyhalál elkerülésére.
Ennek az lesz következménye, hogy nem sokkal az út után Sam Katzman férfikalapot talál Ilona lakásában, s addig faggatózik, amíg Ilona kiböki: a kalap Alan Curtisé.
Hamarosan már nem csupán Katzman, hanem a stúdió egész vezetése őrjöng, mert úgy vélik, a románc nem illik az Ilonáról felépített imidzshez.
Ilona rádióinterjúban próbál visszavágni, mikrofon előtt mondja el: stúdiója egy szerelemi fellobbanás miatt megbélyegezte. Beszél arról is, hogy az egyik producer – nevet nem említ – közölte vele:
Térden állva fogsz nekünk szerepért könyörögni, de semmit nem fogsz kapni!
Ilona arról is beszámol a rádióhallgatóknak, hogy minderre ő annyit felelt:
Arra várhattok!
Ám hiába a nyilvánosság, csinos, csontos parasztlányok nem lehetnek erősebbek Hollywood urainál.
A stúdió gondolkodás nélkül átosztja az Ilonának szánt szerepeket, vagy törli az egész produkciót.
Ilona eltűnése itthon is feltűnik. A honi lapok is cikkezni kezdenek a Curtis-ügyről. Híre megy, hogy Hollywoodot hátrahagyva hazatér, és hazai színházakban folytatja a karrierjét. Ilona végül az Újság című lap 1941. március 8-i számában összegzi a történteket honi rajongóinak.
Elmondja, hogy nagyon hálás Lousi B. Mayernek, az MGM stúdió vezetőjének, de azt sem hallgatja el: a Metro vezetősége nem nézte jó szemmel kapcsolatát a tehetséges fiatal hollywoodi színésszel, Alan Curtisszel. Ilona elmondja, a stúdiónál úgy vélték, hogy esetleges házasságuk ártana a karrierjének, ezért választás elé állították:
Curtis vagy az MGM?
Ilona az Újságban hangsúlyozza: nem tűri, hogy beleavatkozzanak a magánéletébe, a boldogságába. Hozzátette:
Még nem törtem be egészen – körülbelül ez történt. Egy okkal több volt, hogy teljesen szabaddá tegyem magam. Nem bírom még Hollywood annyira szeges jármát!
Bátor szavak, ugyanakkor az is tény: az interjú idején Ilonát már újabb feladat várja Hollywoodban. Honfitársa, Korda Sándor ajánl neki szerepet saját stúdiójában: Alan Curtis partnereként játszik majd a Franz Schubert életéről szóló Újbor című filmben. Üröm az örömben: a filmet közönyösen fogadja a közönség, ahogy az egy évvel később moziba került folytatását is.
Ilona a két film között hozzámegy Alan Curtishez, akitől a férfi alkoholproblémái miatt a második rész bemutatójának idejére el is válik.
Ilona Massey a következő két évben két kémfilmben játszik szép leányt. A Nemzetközi hölgy (International lady) és a Láthatatlan Ügynök (Invisible agent) című opusokban szívből gyűlöli.
Nagyobb kedvvel fogadja a felkérést a Frankenstein találkozása a Farkasemberrel (Frankenstein meets The Wolf Man) című horrorba.
Frappírozza, hogy olyan filmlegendának lehet partnere, mint a honfitárs Lugossy Béla.
Ilona vonatkozó nyilatkozatai alapján valóban élvezte is a munkát a Frankensteint alakító Lugossy Bélával – bár mélyebb barátság már csak az idős színész kora miatt sem alakult ki közöttük.
Ugyanakkor, a jelenből visszatekintve
Ilona Massey filmes pályafutására, abban kétségtelenül az 1943-ban bemutatott rémmese rémült, szépséges lányának megformálása a legmaradandóbb alakítás.
A filmet ma is gyakran vetítik az archív alkotásokra szakosodott csatornákon. A rémfilmekre szakosodott esztéták irónia nélkül szokták említeni:
a filmtörténet egészét tekintve sem sikoltozott még senki olyan hitelesen hasonló szerepkörben, ahogyan Ilona Massey sikoltozik a „Frankenstein meets The Wolf Man” című horrorban.
Lehet, nem véletlenül. Hajmássy Ilona maga mondta egyszer egy interjúban:
talán azért is tud hiteles lenni a mozivásznon, mert magántapasztalataiból építi fel szerepeit.
Hajmássy Ilona lenyűgöző sikolyai ellenére mindössze négy filmben kap majd még szerepet, de 1943 és 1946 között egyáltalán nem forgat.
Ugyanakkor a horror által feltámadt népszerűségét kihasználva
rendszeres fellépője a háborúellenes rendezvényeknek. A második világháború idején adott koncertjeiből befolyt, több mint egymillió dolláros jövedelmét pedig felajánlja a vöröskeresztnek.
Korabeli, külhoni riportok akkoriban már határozott, erős akaratú nőként írják le.
A Katzman-epizód után nem beszél többé hollywoodi Grimm-meséről.
Félelmeket, riasztó álmokat sem említ.
1946-ban megkapja az amerikai állampolgárságot, valamint egy szerepet az ugyancsak magyar származású Joe Pasternak Mexikói vakáció (Holiday in Mexico) című musicaljében.
Azt követi egy western és egy krimi. Majd filmes pályájának lezárásaként az 1949-ben forgatott Szerelmi boldogság (Love Happy) című vígjáték, amelyben
a híres Marx testvérek is szerepelnek, valamint a pályakezdő Marilyn Monroe.
Hajmássy Ilona 1950 és 1959 között főként tévésorozatokban szerepel.
1952-ben, negyvenkét évesen hozzámegy egy Charles Walker nevű ékszerbolt-tulajdonoshoz, akitől két év után elválik. 1954-től 1956-ig saját televíziós show-ja is van, amely tíz részt él meg. Majd ugyanúgy feledésbe merül, mint a korábbi, majd későbbi tévés megmutatkozásai.
Az 1956-os forradalom idején, majd annak leverését követően Hajmássy Ilona tüntetéseket szervez az USA-ban a forradalom eszméje mellett.
A dolognak itthon is híre megy,
az államvédelem „válaszcsapásként” felhívja édesanyját Nagykőrösön, majd közlik: Ilona meghalt az államokban.
Azonban hiába számol be a hírről néhány hazai újság is, özv. Hagymásiné – vélhetőleg nyugati követségek közbeavatkozásának köszönhetően – nem ül fel a durva „kacsának”. (Ilona édesanyja egyszer látogatta meg lányát Amerikában, még 1947-ben, három évvel férje halála után, s bár lánya biztatta, hogy költözzön ki hozzá, Hagymásiné nem tudott elszakadni nagykőrösi univerzumától).
Hajmássy Ilona a szovjet csapatok bevonulása után a Fehér Ház elé is megmozdulást szervez, ahol petíciót ad át a kormány képviselőjének, Donald R. Dawson tábornoknak. A főtisztnek nem szimpatikus a feminista buzgalmú, negyvenes évei derekán járó színésznő. Ilona is irritálónak találja a távolságtartó, kissé magas lóról beszélő tábornokot.
Ám kiderül, hogy mindketten elszánt antikommunisták. Szó szót követ, s még abban az évben összeházasodnak.
Ilona és negyedik férje a Washington melletti Bethesdába költöztek egy Happy Valley, azaz Boldog Völgy nevű birtokra.
A Washington Post 1958. június 13-án számol be arról, hogy Hagymási Lídia, a színésznő Ilona Massey édesanyja szerdán, június 11-én 79 évesen elhalálozott. Hajmássy Ilona saját életének maradék éveiben kerülte Hollywoodot, ellenben adott néhány koncertet Havannában és Dél-Afrikában. Majd azzal is felhagyott. Még ígéretesnek tűnő amerikai karrierje kezdetén kérdezte tőle egy újságíró: mi szeretne lenni, ha nem ő lenne Ilona Massey? Azt felelte:
A nagyanyám. Tizenhat gyermeke volt.
Hajmássy Ilonának gyermeke nem lett, de a hatvanas évektől – a helyi bulvár szórványos beszámolói szerint – főként a feleség-háziasszony szerepkörében nyújtott tökéletes alakítást.
Gyakran készített csirkepaprikást, és gondozta Hero és Nero nevű kutyáikat.
Közszereplésen 1972-ben vett részt utoljára, amikor egy állatvédő egyesület irodát nyitott Washingtonban, ahol Ilona a férjével együtt szervezett nagyszabású partit.
Az est díszvendége két kanadai szürke farkas volt: Jethro és Clem.
Hajmássy Ilona akkor már rákbetegséggel küzdött. Két évvel később, 1974. augusztus 20-án hunyt el, az arlingtoni nemzeti temetőben búcsúztatták.
Hamvait özvegye, a hosszú életet megélt Dawson tábornok – 2005-ben, 97 éves korában hunyt el – évekkel később, felesége akaratának megfelelően Nagykőrösre vitte, és rászórta Ilona édesapjának sírjára.
Idővel a sírkő megroggyant, mára lényegében porladozik.
Hanem még ma is fényes a csillag, amelyet Ilona Massey kapott villanásnyi filmes megmutatkozása elismeréseként 1960. február 3-án. Los Angeles Hollywood negyedében tekinthető meg a hírességek sétányán, a Vine Street 1623 magasságában.
Források:
Hajmássy Ilona hazajön vendégszerepelni – Függetlenség, 1936. október 17.
Új Jeritza Mária született vasárnap a Városi Színházban – A Reggel, 1937. április 19.
Száraz kolbászt és retket vacsorázott a Széchenyi-kertben Hajmássy Ilona – Nagykőrösi Híradó, 1937. június 1.
Lona Manders Hajmássy Ilona filmneve – Nagykőrösi Híradó, 1937. augusztus 15.
Még álmomban is disznókarajt és szárazkolbászt látok kőrösi uborkával, jó erős zöldpaprikával –Nagykőrösi Híradó, 1937. szeptember 26.
Hajmássy Ilona első amerikai filmjének bemutatóján tapsorkán fogadta a világhírű kőrösi lányt –Nagykőrösi Híradó, 1938. május 1.
Beszélgetés Massey (Hajmássy) Ilonával – Magyar Nemzet, 1940. január 10.
Hajmássy Ilona őszinte vallomása a Metrótól való távozásáról, a személyes szabadságról és arról, hogy még nem törte be Hollywood – Újság, 1941. március 8.
Lawrence van Gelder: lona Massey, Film Temptress, TV and Radio Actress, 62, Dies – The New York Times 1974. augusztus 21.
Gregory Wiliam Mank: Women in Horror Films 1940's – Ilona Massey (163. old-183.old.) McFarland Company 1999. London
Varga István: Hajmássy Ilona – szineszkonyvtar.hu, 2003.