Pesti sikerek, első film, letartóztatással fenyegetés
Nyugodtabb hónapok következnek.
Latinovits sokat időzik a városi és megyei könyvtárban. Kortárs szerzőket, versesköteteket maga is vesz – hitelbe. Fizetség nélkül lép fel a Debreczeni Tibor vezette József Attila Színpad pódiumestjein. Ezek próbáiról sosem késik.
1959 januárjában Anouilh Romeo és Juliette című színművét olvassa eredetiben. A darabot márciusban mutatják be,
Latinovits a megcsalt, kiábrándult, sokat filozofáló Lucient játssza.
A Pethes György rendezte darabot a debreceni premier után a budapesti Ódry Színpadon is bemutatják. A vendégjáték három előadásán zsúfolásig megtelik az Ódry Színpad,
esténként ülőhelyhez nem jutó fővárosi Kossuth-díjasok is állva nézik a produkciót.
Páger Antal a következő szavakkal gratulál Latinovits Zoltán édesanyjának:
Asszonyom, ha ilyen színészek jönnek utánunk, akkor jobb, ha lelépünk.
A pesti siker következménye: 1959 májusában Latinovits Zoltán élete első filmszerepét forgatja Fehér Imre Gyalog a mennyországba című filmjében.
Magas gázsi, pesti lapok keresik, fővárosi kollégákkal ismerkedik. A forgatások után rendszerint a Rátkai Klubban vagy a Pipacs bárban köt ki.
A filmgyárban gyakran keveredik szóváltásba stábtagokkal: irritálják a gyakori leállások, a filmes tempó. Kirohanásait sarkos politikai megjegyzésekkel fűszerezi. Az egyik gyártásvezető megfenyegeti:
amint elkészül a film, letartóztattatja.
Latinovits Zoltán nem csukja be a száját.
Törött állkapocs, bűnbánó sorok
Gyorsan terjednek a pletykák. Szendrő József levélben kér tájékoztatást a film rendezőjétől. Fehér Imre azt írja:
a kezdetben szép szóval, erősebb érvekkel féken tartható színész egyre kezelhetetlenebb.
A filmes úgy gondolja, talán az Anouilh-darab sikere szállt a fejébe, illetve a szokatlan filmes tempó zaklatta fel, majd említi azt is, a stábban zavaros szerelmi ügyeket emlegetnek.
Nem sokkal a levélváltás után az egyik fővárosi éjszakai mulatóban egy asztaltársaság férfitagjai megjegyzést tesznek a film egyik főszerepét játszó színésznőre. Latinovits Zoltán nem hagyja szó nélkül.
A dolog vége: megütik, eltörik az állkapcsa.
A forgatás leáll. Az öt hét kényszerszünetnek a filmgyár látja kárát. A film befejezése után két évre eltiltják Latinovits Zoltánt a filmezéstől.
Az állampárt illetékeseinek ez kevés, kényszerítik Szendrő Józsefet: ő is büntesse meg színészét.
Szendrő József és Latinovits Zoltán vonatkozó levelezéséből kiderül: a direktor más társulatokhoz beajánlva, szerető szavakkal menesztette a színészt. Latinovits Zoltán levélváltásuk során eltöprengett esendőségein, s amiben vétkesnek érezte magát, arra nem keresett felmentést. Igazgatójának írt arról is: folyton töpreng, miként tudna változni.
Évekkel később írja majd egyik hajdani debreceni kollégájának, egy őt Lucienként ábrázoló fotó dedikációjaként:
Sok szeretettel a régi szép idők emlékére, mikor még hittük, hogy megváltjuk a világot. Nincsenek többé gyerekek.
Miskolc, majd pesti klinika Őze Lajossal
Latinovits Zoltán az 1959-1960-as évadot a Miskolci Nemzeti Színház tagjaként kezdi.
A direktor Jákó Istvánnak nem kellett ajánlólevél.
Annak ellenére, hogy hallotta hírét – arról már az országos pártlap Latinovits hőzöngéseit elítélő glosszája is gondoskodott –, maga akarta, hogy a színész a teátrumához kerüljön. Latinovits ősz elején Horvai István rendezésében kezd próbálni a Vannak még kísértetek című komédiában.
Szeptember végén fegyelmi tárgyalására készülnek késései miatt.
A direktor nem erőltetné a processzust, de előírja a szervezeti és működési szabályzat. A tárgyalás mégis elmarad: Latinovits Zoltán hamarosan Őze Lajossal fekszik együtt Hautsch professzor budapesti klinikáján.
Édesanyjának levélben magyarázza:
Nekem sok mindent helyre kell hoznom. Ehhez pedig minden darabban lehetőleg a maximumot kell nyújtanom. Ehhez viszont koncentrálni kell, a koncentráláshoz ép idegek kellenek. (...) Még egy rövid szöveget is nehezen tanulok meg, mert mindig az adóságokra gondolok. Állandóan számolgatok, hogy kit tudok kielégíteni a következő félhavi fizetésemből. Ehhez hozzájön egy kisebbségi érzés, ami most kicsit helyrejött.
A fő gond: a nyári színházi szünetben vett egy vitorlást, amely rosszabb állapotban van, mint gondolta. Felújítására nem futja, ráadásul még a hajóért is tartozik.
A klinikán verseket mondanak egymásnak Őze Lajossal. Ady Endrét, József Atillát, illetve
Latinovits gyakorta Illyéstől az Egy mondat a zsarnokságról címűt.
Púpos Lenin és moccanatlanság
Fia lábadozása idején édesanyja kifizeti a vitorlást, intézi a hajó felújítását is. Latinovits Zoltán a klinikáról kikerülve december 31-én lép újra színre Miskolcon. A Tündérlaki lányok előadásába ugrik be – négyszeres beugrási jutalmat kap.
Öt darabban játszik még abban az évadban. Néhányat ócskaságnak tart – mondja is mindenkinek –, de azokban is fegyelemmel dolgozik, figyel az instrukciókra.
Csak a szovjet szerző, Trenyov Néva partján című drámája kapcsán ragaszkodik mereven saját koncepciójához. Ahhoz, hogy furcsa, szögletes mozgással alakítsa Lenin szerepét. Így kicsit púposnak tetszik a figura.
Latinovits azzal érvel: a szovjetek hősét pont ilyennek mutatták a némafilmek.
Tény persze: azok a kezdetleges technológia miatt torzítanak. Mindenesetre elfogadják érvelését.
Társainak gyakran beszél Debrecenről.
Nem titkolja: nívósabb műhelynek tartja jelenlegi állomáshelyénél.
Nem vitáznak vele.
Szakmai kérdésekről olykor Szendrő Józseffel levelezik. Miskolci színésztársaival kijár néha-néha a Hámori-tónál lévő bárba, de nem nagyon barátkozik. Mikor meghívják egy piknikre, kínálás nélkül fogyasztja el a magával vitt enni-innivalót. Miközben okkal van gavallér híre.
Évad vége felé Szendrő tanácsát kéri: miként szerződhetne olyan társulathoz, ahol erősebb impulzusok érik? Szendrő empátiával, Latinovits intelligenciájára hivatkozva inti nyugalomra.
Nem mondja, de utal rá: a pesti balhék után jobb most a moccanatlanság.
Ruttkai Éva
Latinovits Zoltán az 1960-1961-es évad első bemutatójában Ruy Blast játssza sikerrel, majd Shakespeare Rómeóját kezdi próbálni.
Mindeközben a városba érkezik Ruttkai Éva, hogy három előadásban eljátssza a Miskolcon is színen lévő Ilyen nagy szerelem női címszerepét. Latinovits két alkalommal lesz partnere. A bemutató után azt írja Ruttkai Évának:
Köszönöm, hogy látszódhattam maga mellett.
Ruttkai azt válaszolja:
Maga nem látszódott, hanem élt. És ez a legtöbb.
Ruttkai Éva akkor már Gábor Miklós felesége, van egy közös gyermekük – de semmi sem számíthat. A három nap minden szabad percét együtt töltik.
Amikor Ruttkai Évának indulnia kell, Latinovits Zoltán felugrik utána a vonatra, s Hatvanig vele marad.
Budapesten Ruttkai Éva éppen Júlia szerepére készül egy hangjátékban, melyet saját társulatának igazgatója, a Vígszínházat dirigáló Várkonyi Zoltán rendez. Ruttkai arra kéri Várkonyit: hívja be próbafelvételre Latinovits Zoltánt.
Megtörténik. A szerep a miskolci színészé lesz.
Latinovits Zoltán közben Miskolcon is színre lép Rómeóként.
Rádiós alakítása – Ruttkai Éva mellett – lágyabb, éteribb. A színpadi meditatívabb.
Mulattat, megfed
Abban az évadban Latinovits Zoltán még két szerepet kap Miskolcon, s néhány késés miatt újabb fegyelmit. A retorzióról levélben értesül: áthelyezik a debreceni Csokonai Színházba. Nem fellebbez.
A debreceni színház élén időközben Taar Ferenc, a teátrum dramaturgja váltotta a Szegedre távozott Szendrő Józsefet – utóbbinak mégis volt befolyása Latinovits színházváltására, debreceni visszatérésére.
A színész a régi társak között az új kollégákkal is hamar barátságot köt.
Az újonc Hofi Gézával duettjük mulattatja rendre a truppot a turnékon.
Latinovits Zoltán karakterében új szín: olykor megenged magának néhány tréfát a színpadon is. Kedvesebb, amikor egy előadásban a bírót játszó idős kollégának a stilizált halott képe helyet virulens aktfotót nyújt át. Gonoszabb csíny: amikor A királyasszony lovagjá-ban egy kollégája kissé túljátssza a lovagi felindulást, Latinovits mintegy kiszól a közönségnek: „Ez sok!”
Egyre kevesebb időt tölt a színészbüfében, kocsmákban. Előadások előtt skálázik, beszédgyakorlatokat végez. Ugyancsak új momentum:
a lustább vagy készületlen kollégákat a rendező helyett is meginti a próbákon.
Amikor teheti, a fővárosba utazik, hogy találkozzon a „Kedvessel”. Ruttkai Éva válása már folyamatban.
Rehabilitálják
Az 1961-1962-es évad második felében pesti vendégjátékra hívja a Madách Színház. Peter Karvas Éjféli misé-jében puhány ügyvédet játszik, partnerei közt Kiss Manyi, Márkus László. A lehetőség mögött a debreceni színház főrendezője, Vámos László áll: Latinovits pesti „meghívatásával” a színész fővárosi akklimatizációját segíti.
Vámos úgy véli: Latinovits kinőtte a vidéki létet. A párt kultúrfelelősei is úgy látják: kaphat egy lehetőséget.
Filmes szilenciuma is lejár. Nyáron Krisztyán Tódor szerepét játszhatja Az aranyember című filmben. Nyári feladat még a Kazimir Károly által létrehozott Körszínházban Bolingbroke szerepe a fiatal Bodrogi Gyula főszereplésével bemutatásra kerülő II. Richárd-ban.
Latinovits szakmai patrónusai tanácsára még márciusban levelet ír az illetékes minisztériumnak: lehetőség szerint a következő évadtól Pestre szerződne. Májusban értesül, hogy várhatóan a Madách Színház „állományába” kerül. Aztán – alighanem a Kedves közbenjárására – újabb levelet kap:
augusztustól a Vígszínház tagja lesz.
Rómeó, megbékélés
A Vígszínházat akkoriban Lenkei Lajos igazgatja, egy bölcsészből lett pártkáder – 1954-ben csatlakozott a Kommunista Párt VI. kerületi alapszervezetéhez –, aki egyben '57-től a szakmában meghatározó Film, Színház, Muzsika című lap főszerkesztője.
Művészeti, s lényegében személyi kérdésekben azonban a főrendező, Várkonyi Zoltán a meghatározó.
Latinovits 1962 szeptemberében a Várkonyi Zoltán rendezte Különös találkozó című darabban mutatkozik be a Vígszínház közönségének. Majd megkezdi a Rómeó és Júlia próbáit – partnere Ruttkai Éva –; a darabot szintén Várkonyi állítja színpadra.
Eleinte még félszeg és szorongó a neves fővárosi színészek – köztük Páger Antal, Benkő Gyula, Sulyok Mária, Bulla Elma – társaságában.
Ruttkai Éva segíti oldani gátlásait, biztatja, erősíti.
Kezdetben titkolt kapcsolatuk akkor már a nyilvánosság előtt is ismert. A közönség fokozott kíváncsisággal várja színre lépésüket Shakespeare szerelmi drámájában. Az 1963 elején bemutatott darab komoly siker. A Film, Színház, Muzsika recenzense:
Latinovits hitelesen, mély átérzéssel érlelte férfivá a kamasz Rómeót.
A premier után pár nappal interjút ad a lapnak, amelyben Rómeó kapcsán beszél saját személyiségének változásairól:
Megérlelődött bennem a gondolat, hogy az anarchista sallangokat meg kell nyirbálni, hogy tovább tudjak lépni. Nem szeretnék azonban a szó színtelen értelmében »rendes« és »jó« lenni, hanem mondjuk úgy: igaz. Ha az ember kibékül önmagával, az emberekkel is kibékül.
Filmek, újabb fegyelmi
1963 tavaszán mutatják be főszereplésével a Jancsó Miklós rendezte Oldás és kötés című filmet, miközben már a Várkonyi Zoltán rendezte Fotó, Háber című filmben forgat. Nyáron Baján dolgozik a Ranódy László által jegyzett Pacsirtá-ban.
Szeptemberben a Vígszínházban kezd próbálni O'Neill Amerikai Elektrá-jában, Várkonyi Zoltán rendezésében.
Első fegyelmi tárgyalását október 7-re írják ki.
Latinovits porosnak tartja az Amerikai Elektrát, ami szerinte „agyon van pszichologizálva”.
Az sem teszik neki, hogy Ruttkai Éva játssza Laviniát, aki a darab szerint mérhetetlenül gyűlöli a Latinovitsra osztott Orint. Várkonyi nem enged elképzeléseiből, Latinovits feszülten kezdi a próbákat. Bántó iróniával osztja ki az általa készületlennek ítélt kollégákat.
Olykor bocsánatot kér hevességéért, bár mindig hozzáteszi: az igazság készteti túlfűtött reakciókra.
Az októberi fegyelmi indoka:
Latinovits Zoltán megsértette a munkafegyelmet és a tervfegyelmet.
A tárgyalás kezdetén Várkonyi azt mondja:
Én szeretném őt megmenteni a pályának és az embereknek, akikkel él.
Latinovits elnézést kér nehezen kontrollálható természetéért. Felajánlja, hogy elhagyja a társulatot. Várkonyi azt feleli, nem ezt várja, csupán humánusabb hangnemet kér a színésztől. Hozzáteszi:
Beléd fáradtam, Zoli.
Latinovits Zoltán válaszában kitér a színház átgondolatlan műsorpolitikájára, valamint szervezeti és működési előírásaira, melyek inkább passzentosak egy termelőüzemmel, mint egy alkotóműhellyel. Megjegyzi még:
kollégái hetven százaléka – színésztől műszakiakig – hasonlóképpen gondolja, csak ők nem merik kinyitni a szájukat.
Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!