Latinovits Zoltán, a színészkirály története

Latinovits Zoltán halála után legendává lett. Színészkirálynak kezdték nevezni azok is, akik életében nem szerették. Nem is elsősorban karizmatikus színházi és filmes megmutatkozásai miatt fogadták el szakmájában a róla terjedő fogalmat, hanem mert olyan helyzetekben is ragaszkodott az igazsághoz – olykor persze a saját igazához –, amelyekben a többség jobbnak látta hallgatni. Bátorságát az sem kisebbíti, hogy nehéz természetű embernek mutatkozott: betegségtől is gyötörve gyakran sértve tette helyre azt is, aki nem szolgált rá a bántásra. Latinovits annak kapcsán is a Kádár-világ kisebbségéhez tartozott, hogy tévedéseiért kötelességszerűnek érezte a bocsánatkérést. Értékrendjében személyiségének minden különössége mellett tökéletes rend volt. Másféle korszakban talán másféle sors jut neki.

Pesti sikerek, első film, letartóztatással fenyegetés

Nyugodtabb hónapok következnek.
Latinovits sokat időzik a városi és megyei könyvtárban. Kortárs szerzőket, versesköteteket maga is vesz – hitelbe. Fizetség nélkül lép fel a Debreczeni Tibor vezette József Attila Színpad pódiumestjein. Ezek próbáiról sosem késik.
1959 januárjában Anouilh Romeo és Juliette című színművét olvassa eredetiben. A darabot márciusban mutatják be,

Latinovits a megcsalt, kiábrándult, sokat filozofáló Lucient játssza.

A Pethes György rendezte darabot a debreceni premier után a budapesti Ódry Színpadon is bemutatják. A vendégjáték három előadásán zsúfolásig megtelik az Ódry Színpad,

esténként ülőhelyhez nem jutó fővárosi Kossuth-díjasok is állva nézik a produkciót.

Páger Antal a következő szavakkal gratulál Latinovits Zoltán édesanyjának:

Asszonyom, ha ilyen színészek jönnek utánunk, akkor jobb, ha lelépünk.

A pesti siker következménye: 1959 májusában Latinovits Zoltán élete első filmszerepét forgatja Fehér Imre Gyalog a mennyországba című filmjében.

Magas gázsi, pesti lapok keresik, fővárosi kollégákkal ismerkedik. A forgatások után rendszerint a Rátkai Klubban vagy a Pipacs bárban köt ki.

A filmgyárban gyakran keveredik szóváltásba stábtagokkal: irritálják a gyakori leállások, a filmes tempó. Kirohanásait sarkos politikai megjegyzésekkel fűszerezi. Az egyik gyártásvezető megfenyegeti:

amint elkészül a film, letartóztattatja.

Latinovits Zoltán nem csukja be a száját.

Forrás: A veszprémi Petőfi Színház szívességéből

Törött állkapocs, bűnbánó sorok

Gyorsan terjednek a pletykák. Szendrő József levélben kér tájékoztatást a film rendezőjétől. Fehér Imre azt írja:

a kezdetben szép szóval, erősebb érvekkel féken tartható színész egyre kezelhetetlenebb.

A filmes úgy gondolja, talán az Anouilh-darab sikere szállt a fejébe, illetve a szokatlan filmes tempó zaklatta fel, majd említi azt is, a stábban zavaros szerelmi ügyeket emlegetnek.
Nem sokkal a levélváltás után az egyik fővárosi éjszakai mulatóban egy asztaltársaság férfitagjai megjegyzést tesznek a film egyik főszerepét játszó színésznőre. Latinovits Zoltán nem hagyja szó nélkül.

A dolog vége: megütik, eltörik az állkapcsa.

A forgatás leáll. Az öt hét kényszerszünetnek a filmgyár látja kárát. A film befejezése után két évre eltiltják Latinovits Zoltánt a filmezéstől.

Az állampárt illetékeseinek ez kevés, kényszerítik Szendrő Józsefet: ő is büntesse meg színészét.

Szendrő József és Latinovits Zoltán vonatkozó levelezéséből kiderül: a direktor más társulatokhoz beajánlva, szerető szavakkal menesztette a színészt. Latinovits Zoltán levélváltásuk során eltöprengett esendőségein, s amiben vétkesnek érezte magát, arra nem keresett felmentést. Igazgatójának írt arról is: folyton töpreng, miként tudna változni.
Évekkel később írja majd egyik hajdani debreceni kollégájának, egy őt Lucienként ábrázoló fotó dedikációjaként:

Sok szeretettel a régi szép idők emlékére, mikor még hittük, hogy megváltjuk a világot. Nincsenek többé gyerekek.

Miskolc, majd pesti klinika Őze Lajossal

Latinovits Zoltán az 1959-1960-as évadot a Miskolci Nemzeti Színház tagjaként kezdi.

A direktor Jákó Istvánnak nem kellett ajánlólevél.

Annak ellenére, hogy hallotta hírét – arról már az országos pártlap Latinovits hőzöngéseit elítélő glosszája is gondoskodott –, maga akarta, hogy a színész a teátrumához kerüljön. Latinovits ősz elején Horvai István rendezésében kezd próbálni a Vannak még kísértetek című komédiában.

Szeptember végén fegyelmi tárgyalására készülnek késései miatt.

A direktor nem erőltetné a processzust, de előírja a szervezeti és működési szabályzat. A tárgyalás mégis elmarad: Latinovits Zoltán hamarosan Őze Lajossal fekszik együtt Hautsch professzor budapesti klinikáján.
Édesanyjának levélben magyarázza:

Nekem sok mindent helyre kell hoznom. Ehhez pedig minden darabban lehetőleg a maximumot kell nyújtanom. Ehhez viszont koncentrálni kell, a koncentráláshoz ép idegek kellenek. (...) Még egy rövid szöveget is nehezen tanulok meg, mert mindig az adóságokra gondolok. Állandóan számolgatok, hogy kit tudok kielégíteni a következő félhavi fizetésemből. Ehhez hozzájön egy kisebbségi érzés, ami most kicsit helyrejött.

A fő gond: a nyári színházi szünetben vett egy vitorlást, amely rosszabb állapotban van, mint gondolta. Felújítására nem futja, ráadásul még a hajóért is tartozik.
A klinikán verseket mondanak egymásnak Őze Lajossal. Ady Endrét, József Atillát, illetve

Latinovits gyakorta Illyéstől az Egy mondat a zsarnokságról címűt.

Púpos Lenin és moccanatlanság

Fia lábadozása idején édesanyja kifizeti a vitorlást, intézi a hajó felújítását is. Latinovits Zoltán a klinikáról kikerülve december 31-én lép újra színre Miskolcon. A Tündérlaki lányok előadásába ugrik be – négyszeres beugrási jutalmat kap.
Öt darabban játszik még abban az évadban. Néhányat ócskaságnak tart – mondja is mindenkinek –, de azokban is fegyelemmel dolgozik, figyel az instrukciókra.
Csak a szovjet szerző, Trenyov Néva partján című drámája kapcsán ragaszkodik mereven saját koncepciójához. Ahhoz, hogy furcsa, szögletes mozgással alakítsa Lenin szerepét. Így kicsit púposnak tetszik a figura.

Latinovits azzal érvel: a szovjetek hősét pont ilyennek mutatták a némafilmek.

Tény persze: azok a kezdetleges technológia miatt torzítanak. Mindenesetre elfogadják érvelését.
Társainak gyakran beszél Debrecenről.

Nem titkolja: nívósabb műhelynek tartja jelenlegi állomáshelyénél.

Nem vitáznak vele.
Szakmai kérdésekről olykor Szendrő Józseffel levelezik. Miskolci színésztársaival kijár néha-néha a Hámori-tónál lévő bárba, de nem nagyon barátkozik. Mikor meghívják egy piknikre, kínálás nélkül fogyasztja el a magával vitt enni-innivalót. Miközben okkal van gavallér híre.
Évad vége felé Szendrő tanácsát kéri: miként szerződhetne olyan társulathoz, ahol erősebb impulzusok érik? Szendrő empátiával, Latinovits intelligenciájára hivatkozva inti nyugalomra.

Nem mondja, de utal rá: a pesti balhék után jobb most a moccanatlanság.

Ruttkai Éva

Latinovits Zoltán az 1960-1961-es évad első bemutatójában Ruy Blast játssza sikerrel, majd Shakespeare Rómeóját kezdi próbálni.
Mindeközben a városba érkezik Ruttkai Éva, hogy három előadásban eljátssza a Miskolcon is színen lévő Ilyen nagy szerelem női címszerepét. Latinovits két alkalommal lesz partnere. A bemutató után azt írja Ruttkai Évának:

Köszönöm, hogy látszódhattam maga mellett.

Ruttkai azt válaszolja:

Maga nem látszódott, hanem élt. És ez a legtöbb.

Ruttkai Éva akkor már Gábor Miklós felesége, van egy közös gyermekük – de semmi sem számíthat. A három nap minden szabad percét együtt töltik.

A Magyar Rádió 1-es stúdiója Shakespeare: Rómeó és Júlia című drámája alapján készült rádiójáték felvételekor, Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán színművészek Forrás: Fortepan

Amikor Ruttkai Évának indulnia kell, Latinovits Zoltán felugrik utána a vonatra, s Hatvanig vele marad.

Budapesten Ruttkai Éva éppen Júlia szerepére készül egy hangjátékban, melyet saját társulatának igazgatója, a Vígszínházat dirigáló Várkonyi Zoltán rendez. Ruttkai arra kéri Várkonyit: hívja be próbafelvételre Latinovits Zoltánt.
Megtörténik. A szerep a miskolci színészé lesz.
Latinovits Zoltán közben Miskolcon is színre lép Rómeóként.
Rádiós alakítása – Ruttkai Éva mellett – lágyabb, éteribb. A színpadi meditatívabb.

Mulattat, megfed

Abban az évadban Latinovits Zoltán még két szerepet kap Miskolcon, s néhány késés miatt újabb fegyelmit. A retorzióról levélben értesül: áthelyezik a debreceni Csokonai Színházba. Nem fellebbez.
A debreceni színház élén időközben Taar Ferenc, a teátrum dramaturgja váltotta a Szegedre távozott Szendrő Józsefet – utóbbinak mégis volt befolyása Latinovits színházváltására, debreceni visszatérésére.
A színész a régi társak között az új kollégákkal is hamar barátságot köt.

Az újonc Hofi Gézával duettjük mulattatja rendre a truppot a turnékon.

Latinovits Zoltán karakterében új szín: olykor megenged magának néhány tréfát a színpadon is. Kedvesebb, amikor egy előadásban a bírót játszó idős kollégának a stilizált halott képe helyet virulens aktfotót nyújt át. Gonoszabb csíny: amikor A királyasszony lovagjá-ban egy kollégája kissé túljátssza a lovagi felindulást, Latinovits mintegy kiszól a közönségnek: „Ez sok!”
Egyre kevesebb időt tölt a színészbüfében, kocsmákban. Előadások előtt skálázik, beszédgyakorlatokat végez. Ugyancsak új momentum:

a lustább vagy készületlen kollégákat a rendező helyett is meginti a próbákon.

Amikor teheti, a fővárosba utazik, hogy találkozzon a „Kedvessel”. Ruttkai Éva válása már folyamatban.

Rehabilitálják

Az 1961-1962-es évad második felében pesti vendégjátékra hívja a Madách Színház. Peter Karvas Éjféli misé-jében puhány ügyvédet játszik, partnerei közt Kiss Manyi, Márkus László. A lehetőség mögött a debreceni színház főrendezője, Vámos László áll: Latinovits pesti „meghívatásával” a színész fővárosi akklimatizációját segíti.

Vámos úgy véli: Latinovits kinőtte a vidéki létet. A párt kultúrfelelősei is úgy látják: kaphat egy lehetőséget.

Filmes szilenciuma is lejár. Nyáron Krisztyán Tódor szerepét játszhatja Az aranyember című filmben. Nyári feladat még a Kazimir Károly által létrehozott Körszínházban Bolingbroke szerepe a fiatal Bodrogi Gyula főszereplésével bemutatásra kerülő II. Richárd-ban.
Latinovits szakmai patrónusai tanácsára még márciusban levelet ír az illetékes minisztériumnak: lehetőség szerint a következő évadtól Pestre szerződne. Májusban értesül, hogy várhatóan a Madách Színház „állományába” kerül. Aztán – alighanem a Kedves közbenjárására – újabb levelet kap:

augusztustól a Vígszínház tagja lesz.

Forrás: Fortepan/Hunyadi József

Rómeó, megbékélés

A Vígszínházat akkoriban Lenkei Lajos igazgatja, egy bölcsészből lett pártkáder – 1954-ben csatlakozott a Kommunista Párt VI. kerületi alapszervezetéhez –, aki egyben '57-től a szakmában meghatározó Film, Színház, Muzsika című lap főszerkesztője.

Művészeti, s lényegében személyi kérdésekben azonban a főrendező, Várkonyi Zoltán a meghatározó.

Latinovits 1962 szeptemberében a Várkonyi Zoltán rendezte Különös találkozó című darabban mutatkozik be a Vígszínház közönségének. Majd megkezdi a Rómeó és Júlia próbáit – partnere Ruttkai Éva –; a darabot szintén Várkonyi állítja színpadra.
Eleinte még félszeg és szorongó a neves fővárosi színészek – köztük Páger Antal, Benkő Gyula, Sulyok Mária, Bulla Elma – társaságában.

Ruttkai Éva segíti oldani gátlásait, biztatja, erősíti.

Kezdetben titkolt kapcsolatuk akkor már a nyilvánosság előtt is ismert. A közönség fokozott kíváncsisággal várja színre lépésüket Shakespeare szerelmi drámájában. Az 1963 elején bemutatott darab komoly siker. A Film, Színház, Muzsika recenzense:

Latinovits hitelesen, mély átérzéssel érlelte férfivá a kamasz Rómeót.

A premier után pár nappal interjút ad a lapnak, amelyben Rómeó kapcsán beszél saját személyiségének változásairól:

Megérlelődött bennem a gondolat, hogy az anarchista sallangokat meg kell nyirbálni, hogy tovább tudjak lépni. Nem szeretnék azonban a szó színtelen értelmében »rendes« és »jó« lenni, hanem mondjuk úgy: igaz. Ha az ember kibékül önmagával, az emberekkel is kibékül.

Filmek, újabb fegyelmi

1963 tavaszán mutatják be főszereplésével a Jancsó Miklós rendezte Oldás és kötés című filmet, miközben már a Várkonyi Zoltán rendezte Fotó, Háber című filmben forgat. Nyáron Baján dolgozik a Ranódy László által jegyzett Pacsirtá-ban.
Szeptemberben a Vígszínházban kezd próbálni O'Neill Amerikai Elektrá-jában, Várkonyi Zoltán rendezésében.
Első fegyelmi tárgyalását október 7-re írják ki.

Latinovits porosnak tartja az Amerikai Elektrát, ami szerinte „agyon van pszichologizálva”.

Az sem teszik neki, hogy Ruttkai Éva játssza Laviniát, aki a darab szerint mérhetetlenül gyűlöli a Latinovitsra osztott Orint. Várkonyi nem enged elképzeléseiből, Latinovits feszülten kezdi a próbákat. Bántó iróniával osztja ki az általa készületlennek ítélt kollégákat.

Olykor bocsánatot kér hevességéért, bár mindig hozzáteszi: az igazság készteti túlfűtött reakciókra.

Az októberi fegyelmi indoka:

Latinovits Zoltán megsértette a munkafegyelmet és a tervfegyelmet.

A tárgyalás kezdetén Várkonyi azt mondja:

Én szeretném őt megmenteni a pályának és az embereknek, akikkel él.

Latinovits elnézést kér nehezen kontrollálható természetéért. Felajánlja, hogy elhagyja a társulatot. Várkonyi azt feleli, nem ezt várja, csupán humánusabb hangnemet kér a színésztől. Hozzáteszi:

Beléd fáradtam, Zoli.

Latinovits Zoltán válaszában kitér a színház átgondolatlan műsorpolitikájára, valamint szervezeti és működési előírásaira, melyek inkább passzentosak egy termelőüzemmel, mint egy alkotóműhellyel. Megjegyzi még:

kollégái hetven százaléka – színésztől műszakiakig – hasonlóképpen gondolja, csak ők nem merik kinyitni a szájukat.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!