Magyar színésztragédia a rendszerváltás hajnalán

Budapest, 2002. november 7. Az RS9 Színházban november 8-án mutatják be Shakespeare: Macbeth című színművét, Balkay Géza rendezésében. A képen: Balkay Géza. MTI Fotó: Sándor Katalin

Szokták mondani, hogy van színész, aki kiválóan tudja a mesterségét, a szakma minden fortélyát ismeri, és van, aki teljes lényével játszik, szinte belehal a szerepébe. Balkay Géza ilyen színész volt. Olyan elődökhöz hasonlították, mint Csortos Gyula vagy Latinovits Zoltán - utóbbit mesterének tekintette, közel egy évig tanította is őt. A Katona József Színház alapítójaként a nyolcvanas években élte nagy korszakát, mégis egyes vélemények szerint szabad szellemének nem tett jót a színház akkori spártai fegyelme. Hogy nem vették figyelembe a személyiségét. Miután nem kapott szerepet, a rendszerváltás után néhány évvel szabadúszóként folytatta a pályáját. Szenvedélybetegségét nyíltan vállalta, de sokak szerint enyhén ittasan is többet ért színpadon, mint egyik-másik Kossuth-díjas színész. Tizenöt éve halt meg szívelégtelenségben az elmúlt évtizedek egyik meghatározó színésze, akit a színházszerető emberek a nagy formátumú színészek között emlegettek, olyan színészként, akiben egyszerre volt jelen a zsigeri előadóművész és a magas intellektus.

Az Éjszakai Színházat 13 színész hozta létre 1992-ben Kőváry Katalin vezetésével, éppen a Katonából kiváló másik „szabad lélek", Ternyák Zoltán megmentésére. Fogalmuk sem volt, hogy lesz-e közönségük és hoznak-e valaha bevételt az előadások, de elkezdtek próbálni. Bereményi Géza Légköbméter című darabját, amelyben Balkay Géza is szerepelt volna, de a Katona nem engedte el. Géza zokszó nélkül engedelmeskedett és elfogadta az igazgató döntését. Pedig Balkay Gézának nem volt való az a fajta kőszínházi szigor, ami ott akkor uralkodott. Géza nem volt könnyen nevelhető, a Katonában pedig meg akarták neveli őt" - fogalmazott Kőváry.

A tanítványok című filmben Forrás: Bereményi Géza: A tanítványok című film

Játszott egyebek mellett Bereményi Géza emlékezetes filmjeiben, az Eldorádóban és A tanítványokban is, utóbbiban az egyik főszerepet. Bereményi Géza kérdésünkre elmondta, nagyon fegyelmezett és odaadó színész volt.

Bármit megcsinált, amire megkérte az ember és a nyilvánvaló tehetsége mellett nagyon okos ember is volt."

Olyan idegpróbáló szerepeket formált meg a színpadon, mint Brutus, Szoljonij, Lucifer (azt egyébként a Zsámbékiék után újjászervezett Nemzeti Színházban, vendégként játszotta) vagy a már említett Platonov, ami örökre a nevéhez kapcsolódott, de a világirodalom nagyon sok fontos szerepét eljátszotta. Az ügynökmúltjával lebukott, sok színésznek sokat ártó Molnár Gál Péter Balkayról meglepően pontosan fogalmazott: Balkay „antik és modern, magyar, orosz, német, angol és francia klasszikus világirodalmi remekeknek és újsütetű színműveknek adott testet, hangot, elidegeníthetetlen arcot. Rátermettségét elismerte mindenki; nézők, rendezők, igazgatók, kritikusok, kollégák. Szerencsés adottságai voltak: vonzó külső, szép orgánum, plasztikus mozgáskészség, intelligencia és színészi érzékenység" - írta róla.

Egy helyen a kritika úgy jellemezte, hogy egyénisége jól érvényesült az összetett, negatív szerepek életre keltésében.

Saját bevallása szerint vidéken tanulta meg igazán a szakmát a főiskola után, korábban az Egyetemi Színpadon gyakran látogatta Ruszt József és Paál István próbáit. Balkay Géza egy 2005-ös interjúban arról beszélt, hogy mindig a végpontok izgatják, miként jut el valaki odáig, hogy megdicsőül, vagy mint egy roncs végzi az életét.

Bereményi Géza odaadó színésznek tartotta, aki vonakodás nélkül mindent eljátszott Forrás: Bereményi Géza: A tanítványok című film

Amikor a független létről kérdezték, azt mondta: „Szokatlan volt, mert mindig tartoztam valahova, és furcsa volt, hogy nincs társulat mellettem. A víz hol sekély, hol mély volt, ki kellett tapasztalnom a gázlókat."

A szakma egyébként korábban, a rendszerváltás előtti évtizedekben a diktatúra ellenére furcsa mód valamelyest szolidárisabb volt az efféle tehetségekkel, mint a kilencvenes évek elején. A kapitalizálódó világ már nem kedvezett az ilyen fokon égő művészeknek. De fordulópont ez a színházi életben is, hiszen a független társulatok ekkortájt kezdtek kibontakozni itthon.

A kétezres évek elején, hosszas szabadúszó periódus után az RS9 Színházban találta meg azt a helyet, ahova mindig is vágyott. Rendezett, játszott és közben a színésznek készülő fiatalokat versmondásra tanította.

Balkay egy újságíró kérdésére úgy válaszolt, nem tudja különválasztani a rendezést és a játékot.

Azokat a jeleneteket, amelyekben meghatározó alakítást nyújtottam, mindig én rendeztem magamnak. Beleugrani a semmibe és a semmiből csinálni valamit - az érdekel."

Ibsen, Ha mi holtak feltámadunk rendezésével érkezett meg a színházba.

Lábán Katalin szerint az RS9-ben annak örült, hogy megrendezheti azokat a darabokat, amiket nem játszhatott el. „Valósággal kiteljesedett ezekben az években" - mondta.

Csodálatos volt, ahogy a fiatalokat a versre tanította: személyre szabottan, mintha ő írta volna a verset, tudta átadni a költészet szeretetét és mélységét. Nagyon sajnálom, hogy nem vettem fel ezeket az órákat, mert rengeteget tanulhatnának a fiatalok és mi is belőle."

A színház volt az első az életében, mégis sokirányú tehetség volt, aki egy helyen azt nyilatkozta:

tehetséges ember vagyok, aki most éppen színész".

Balkay Géza nem készült hosszú életre, viszolygással töltötte el az öregkor, feleségének gyakran mondta, hogy nem szeretne megöregedni. Ránézett az őszülő öregekre az utcán, és azt mondta, nem szeretne így kinézni.

„A temetését jó előre megtervezte, pontosan tudta, hogy hova szeretné, hogy a hamvait szórjuk" - emlékezett Lábán Katalin.

Korai halálát 2006-ban, 54 éves korában szívelégtelenség okozta. A múlt héten volt a születésnapja, még mindig csak 69 éves lenne.