A nagy színész, akivel a Kádár-diktatúra gyakran szórakozott, és aki Pelikán gátőrként vált legendává

Budapest, 1984. június 15. Kállai Ferenc (született Krampner Ferenc) Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas színész, érdemes- és kiváló művész a Nemzeti Színház társulatának tagja, a Színházművészeti Szövetség elnöke. MTI Fotó: Bara István

1944-ben vették fel a Színművészeti Akadémiára, ahol egy hónapot sem töltött el. Munkaszolgálatból megszökve, szőnyegbombázásokat túlélve, színészi tanulmányokat kihagyva játszotta el Bárdos Artúr Belvárosi Színházában a háborút követő első békeévben Rómeó és Júlia férfi főszerepét. Az előadás színháztörténeti jelentőségű sikert hozott, megalapozva Kállai Ferenc pályafutását. A házasság előtt álló színész a Shakespeare-darab próbáin szenvedélyes szerelembe esett a Júliát alakító, nála évekkel idősebb Fényes Alice-szal. A házasság nem maradt el, és a hamarosan az ország legnagyobb színészei közé emelkedő, nők iránti vonzalmában semmit sem változó Kállai Ferenc elmondhatta, hogy az ország legmegértőbb, legmegengedőbb asszonyát mondhatja a feleségének. Két évvel a Belvárosi Színház bemutatója után a a Nemzeti Színházhoz szerződött, élete végéig a társulat tagja maradt, ahol a világ drámairodalmának legjelentősebb alakjait formálta meg, szinte kivétel nélkül hitelesen, és különös módon a legeltérőbb figurákat is önazonosan. Kállai Ferenc a körülötte zajló színházi és társadalmi csatározások között is intakt maradt, még úgy is, hogy puszta felelősségérzetből társadalmi, szakmai megbízatásokat is elvállalt. Bizonyos helyetekben képes volt arra a világot idézőjelbe helyező attitűdre, amely leghíresebb filmszerepének karakterét, Pelikán József gátőrt jellemezte. Mindezzel együtt pályafutása végére sem adatott meg számára az idős kort némileg megkönnyítő elégedettség érzete. Miközben minden díjat és elismerést megkapott, amit csak egy színész megkaphat.

Fehér micisapka

Bárdos Artúr azt javasolja Kállai Ferencnek, hogy dobja Both Béla levelét a szemétkosárba.

Kállai Ferenc ezt becstelenségnek érzi, ezért felkeresi Both Bélát, hogy tisztázza a helyzetet.

Őszintén elmondja, hogy inkább azokra hallgatott, akik azt tanácsolták, hogy ne egy kezdő színházvezetőnél indítsa a pályáját, hanem egy tekintélyes, sokat bizonyított színházi nagyságnál.

Both Béla nem borítja rá az asztalt, hanem orra alá tolja a már beszerzett, a kontraktus hitelesítéséhez szükséges nyomtatványt.

Kállai Ferenc aláírja, majd elmegy Bárdos Artúrhoz és beszámol a történtekről. Bárdos nem akar pert, feszültséget, azt tanácsolja a fiatalembernek, hogy

vigyázzon magára a pályán, az életben a végtelen naivitásával, majd visszaadja a vele kötött szerződését.

A kommunista elkötelezettségű Both Béla ligeti intézményének tagjai úgynevezett bolsevik összetartásban élnek, egymást nevelve a kommunista ideológia mentén. A világmegváltó, valamint egymásra vonatkozó észrevételekkel, illetve önkritikus megjegyzésekkel megtűzdelt beszélgetéseik általában a Szabad Színház konyhájában zajlanak.

Kállai Ferenc csendesebb, tartózkodóbb az ilyen alkalmakkor.

Idegen a habitusától a kollektív lét, pátyolgatáshoz szokott a családjában. Amikor muszáj, azért maga is gyakorolja az önkritikát, rendre elmondja: tudja, hogy nem vág annyi fát, mint a többiek, és sosem gyújt tüzet a főzőüst alá. Ugyanakkor különbözőségét öltözködésével is kimutatja.

Tisztábban, vasaltabban jár, mint a többiek, gyakran mondják rá, hogy túlságosan pipec.

Kállai Ferenc mindezzel együtt később majd elmondja, hogy Both Béla társulata nagy dolgokra lett volna képes, ha nem szóródnak szét idő előtt. Hiszen olyan jeles művészekből állt össze, mint például Görbe János, Szigeti Jenő, Gellért Lajos, Horváth Tivadar, Kiss Ilona.
Ugyanakkor az eszmei hovatartozást jelző micisapkás korszakban Kállai Ferenc közöttük az egyetlen, aki hófehéret hord a szimbolikus fejfedőből. Amelyet az akkoriban varrónőként dolgozó szerelme készített.

Budapest, 1948. szeptember, Gábor Miklós, Ruttkai Éva, Ilosfalvi Katalin és Kállai Ferenc színművészek. Folynak a próbák a Madách és a Nemzeti Színházban. MTI Fotó/MAFIRT Forrás: MTI

Kardvirág

Időközben Kállai Ferenc szülei hazaköltöztek Gyomára. Kállai Ferenc húga is, aki szakított a Csima fiúval. A család azonban továbbra is biztosítja Kállai Ferenc lakhatását. Cserébe az ifjú színész esténként olykor verseket szaval a Király utcai lakásban.

Csimáék leányával pedig pajtási viszonyba kerül, akinek szerelmi kalandjairól is beszámol, a legapróbb részletekig.

A leánynak, Idának – akit inkább csak Marának szólítanak – van már egy udvarlója, ám plátói a kapcsolat, s nagy érdeklődéssel hallgatja Feri alapos beszámolóit.
Kállai Ferenc egy alkalommal nagy csokor kardvirággal lepi meg Marát a leány születésnapján. Nem sokkal később Mara udvarlója is csokorral köszönti.
Kállai Ferenc aznap nyugtalanul húzza magára a paplant a kinyithatós fotelágyon a nappaliban. Ki is bújik az ágyból, fogja a saját csokrát, darabokra tépi, és mert nem sikerül lehúznia a vécén a maradványokat, kikotorja azokat az eldugult lefolyóból, majd ledobja a lichthofba. Mara másnap sírógörcsöt kap, amikor szembesül a történtekkel.

Ketten vannak csak otthon Ferivel. Mara vigasztalásának semmi nem szab határt, a leány sem.

Csima Mara Kállai Ferenc párjaként éli meg a színész pályakezdését. Elsőként tudja meg, hogy Kállai Ferenc úgy döntött: otthagyja Both Béla társulatát, és folytatja a főiskolai tanulmányait. /A Szabad Színháznál egyetlen bemutatóban vett részt, Brecht Koldusoperájában játszotta Filch szerepét. Nem sokkal Kállai Ferenc távozása után az 1945 májusában kommunista szellemiségben alapított, de magánszínházként működtetett intézmény 1945 júliusában megszűnik. Sz. Á./

Rómeó és Júlia

Kállai Ferenc 1946 szeptemberében megkezdi tanulmányai folytatását a Színiakadémián. Néhány nappal később Bárdos Artúr kikéri az intézménytől és leszerződteti a Belvárosi Színházhoz. Új társulatában 1946. március 23-án mutatkozik be René Fauchois Vigyázat, mázolva! című darabjában, Boquet szerepében, Góth Sándor rendezésében. Azt megelőzően, vélhetőleg Bárdos Artúr támogatásával, az ajtónállót adja A néma leventében a Magyar Színház előadásában, majd Lúdas Matyit formálja meg a Madách Színházban.

Bárdos Artúr kezdetektől apjaként bánik a színházához szerződtetett Kállai Ferenccel.

Nem csupán életvezetési tanácsokkal látja el – empatikusan, sosem erőszakkal –, de a színház költségén egy teljes ruhatárat fizet az ifjú színésznek, amelyet az Andrássy út legelőkelőbb férfidivatáru-üzletében rendelhet meg, Komlós és Gyenes cégénél.
1946 júniusában pedig Kállai Ferenc kapja meg Orion szerepét Gáspár Margit Új Isten Thébában című darabjában – afféle bemelegítésként.

A következő őszön, november 8-án mutatják be Shakespeare Rómeó és Júlia című darabját, amelyben Kállai Ferenc alakítja a férfi címszerepet.

A rendező Bárdos Artúr, Júliát a Kállai Ferencnél hét évvel idősebb, már országosan ismert Fényes Alice játssza.
Darvas Iván – Kállai Ferenc volt osztálytársa, aki nézőként volt jelen az előadáson – egy későbbi visszaemlékezésében mondta el:

Bárdos Artúr Kállaira alapozta az egész darabot. Hogy ez az erotikától és igenis szépségtől izzó, csodálatos orgánumú fiatalember legyen a Rómeó. Aztán nézett csak körül a társulatban, na, ki van itt még, kiből lehet Kállai Ferenchez való partner. Ki legyen Júlia? Fényes Alice-t választotta, aki komoly hátrányba került attól, hogy Feri lett Rómeó. Elnyomták. Ha más játszotta volna a szerelmes férfit, biztosan csilloghatott volna. De így... Nem volt esélye.

Az előadást színháztörténeti jelentőségű produkciónak tartják, nem is csak azért, mert az abban játszott szerepe jelentette Kállai Ferenc számára a jövőjét meghatározó kiugrást. Kállai Ferenc úgy vélte:

Semmi sem volt kiagyalt a darabban, a Belvárosi Színház egykori Shakespeare-előadását az ösztönök formálták, az tette annyira lázassá.

Ez lényegében azt jelenti, hogy Fényes Alice kikezdett a nála fiatalabb színésszel, aki már diákként rajongója volt.

A köztük fellobbanó szenvedély hevessége okán bizonyos jeleneteknél Bárdos Artúrnak olykor figyelmeztetnie kellett egymásba gabalyodott színészeit:

hatásában a kevesebb a szerelmi jelenetek esetében is több.

Az egyik próbát megelőzően Fényes Alice csókolta meg először Kállai Ferencet, később pedig legorombította, ha az ifjú színész nem érkezett időben az előadás előtt, hogy a hosszú csókolózással készüljenek fel az átélt alakításra.
Kállai Ferenc utóbb hasonló metódus szerint építi majd szerepét olyan kolleginákkal is, mint például Ferrari Violetta vagy Ruttkai Éva.

Blaha Lujza tér, Nemzeti Színház. Shakespeare: Antonius és Cleopatra című tragédiája Aenobarbus szerepének jelmezében Kállai Ferenc színművész, 1960 Forrás: Fortepan / Kotnyek Antal

Ha kell, előjön belőle

Kállai Ferenc pályára kerülése kapcsán egyes elemzők gyakran használják a kifejezést: „a szerencse fia". Féltékenyebb kollégák pedig anno gyakran említették: Kállai Ferencnek csak megszületnie volt nehéz.
Kállai Ferenc nem szeretett a hivatásáról elmélkedni, inkább gyakorolta azt. Ám azért fellelhető olyan megszólalása, amelyből kiderül:

szó sincs arról, hogy a puszta véletlennek köszönhette a szerencséjét, és pontosan tudta, milyen képességei viszik előre a pályán.

Portrékönyvben mondta el a következőket.

Pőrére vetkőztetek magamban minden szerepben mindent. Tudom, ha nem is éltem át valahol ezt vagy azt, de amit a szerep követel, az bennem valahol, mint minden emberben, megvan. Csak nekem van ahhoz képességem, hogy egy-egy impresszió után – akarva-akaratlanul – elraktározzam a dolgokat. És ez, ha kell, előjön belőlem. Előjön egy ember hangja, járása, magatartása. Például amikor a döglött aknákat még meg sem írta Csurka, bennem már megvolt az az ultrabalos figura, akit később játszottam. Gyöngyösön láttam egy ilyen embert a kórházban. Amikor megkaptuk a darabot, akkor tudtam, hogy a Gyöngyösön látottaknak elő kell jönniük belőlem. Érdekes, hogy manapság mintha a szenvedélyek ki lennének lúgozva a fiatal kollégákból. Alig lehet kicsiholni a színpadon egy fiatalemberből azt az alapérzést, hogy ő meglátta a szerelmet.

Kállai Ferenc majdani felesége, akkori párja, Mara tudott a férfi Fényes Alice-hez fűződő szenvedélyéről, de nem engedte, hogy az kárt okozzon a maguk mélyebb kapcsolatában.

Hasonló ügyekben később is végtelenül megengedőnek mutatkozott.

Olykor maga is Kállai Ferenccel tartott, amikor a színész – a háború túlélésének és a sikeres pályakezdésnek felszabadító érzeteitől hajtva – belevetette magát az éjszakába, hogy habzsolja az életet. Máskor a színész a barátokkal „lazított", főként legfőbb ivócimborájával, Greguss Zoltánnal. Kállai Ferenc évtizedekkel később mesélte el, hogy a kiruccanások olykor orgiákba torkolltak, bár ő ezeken sem volt hajlandó nyilvános érintkezésekre, ragaszkodott a félrevonuláshoz alkalmi partnerével.

Azt sem titkolta, hogy ezért a sajátos szemérmességért voltak, akik butának, vidékinek tartották, gúnyosan „gyomaizták" a másnapos hajnalokon.

Bárdos Artúrtól még a kicsapongásokért sem kapott fedést. Egyszer ugyan behívatta, de akkor is csak annyit mondott Kállai Ferencnek:

Fiam, elterjedt magáról, hogy gyakorta van jelen az éjszakai életben, bárokba jár, próbáljon gondolkozni, hogy ne fogják magára a részegséget.

Könnyek a toalettben

Kállai Ferencet nem sokkal a Rómeó és Júlia bemutatója után már a Nemzeti Színház tagjaként „gyomaizzák" néhányan. Egy nap a Belvárosi Színház próbáján kap párszavas értesítést:

A Nemzetiben várjuk. Szükség van Önre. Lépjen be.

Az aláíró Major Tamás.

Utóbb kiderül, Márkus László, az Állami Operaház akkori igazgatója és Nádasdy Kálmán opera- és színházi rendező ajánlották Kállai Ferencet Major Tamás figyelmébe, aki a háború után nevezte ki önmagát a Nemzeti Színház élére. Korábbi, az illegális kommunista pártban végzett tevékenysége miatt lényegében akadálytalanul. /Illegális tevékenysége során bizonyos védettséget jelentett számára, hogy édesanyja Horthy kormányzó feltétlen híve volt. Sz. Á./
Kállai Ferenc előbb vendégként lép a Nemzeti Színház színpadára Erskin Caldwell–Jack Kirkland Dohányföldek című darabjában, 1948. március 11-én. Partnerei között Gobbi Hilda, Máthé Erzsi, Makláry Zoltán, Pártos Erzsi, Ráday Imre.
Az előadást a címlap szerint Rátai Dénes rendezi, de Major Tamás menet közben átveszi a feladatot beosztottjától.

Major Tamás mindent megtesz, hogy a Rómeó sikerétől kissé elbódult Kállai Ferencet megtörje.

A színész megaláztatások sorát éli át a próbák alatt, s nem is csak Major részéről. Makláry Zoltán, aki sosem tanulja meg időben a szerepét, a Dohányföldek bemutatójára készülve, mondandójában elakadva, minden alkalommal odabök Kállai Ferenc felé, és azt mondja:

Miatta van, ezzel nem lehet játszani.

Ráday Imre úgy érezteti megvetését a műveletlen gyomai fiúval szemben, hogy amikor Kállai Ferencnek mondandója van a szerepe kapcsán, akkor lekezelő hangnemben „biztatja":

Igen, igen, persze, mondjad, csak mondjad.

Kállai Ferenc akkor már nem csupán Bárdos Artúr, de más meghatározó színházcsinálók elméleti munkáit is olvasta, átgondolta. Nem említi a dolgot, ugyanakkor nehezen éli meg, hogy rendre a földbe döngölik.

A próbák során többször is elsírja magát a férfimosdóban.

Marával pedig tudatja: itt az ideje, hogy elhagyja a színészi pályát. Aztán próbál tovább. A Dohányföldek bemutatója után pedig átszerződik a Nemzeti Színházhoz.
A Hírlap című újság 1948-as júliusi számában mutatja be a Nemzeti Színház három új tagját, Pécsi Sándort, Ruttkai Évát és Kállai Ferencet. Utóbbiról írják:

Ugyancsak az ostrom után tűnt fel az „Új Isten Thébában" című darabban, a Belvárosi Színházban. Ő is fiatal, alig túl a húszon. Rómeót is játszotta. Szerelmes-színész, de nem az édeskés fajtából, hanem jó ösztönnel a reálisszínjátszó-stílusra. Érdekes karakteralakítása volt a Dohányföldekben, s fanyar, csípős színészi tulajdonságokról tett bizonyságot a Varrenné mesterségében.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!