Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Partra vetve
Darvas Iván amnesztiával szabadul 1959. április 4-én. Tolnay Klári, aki a pártállam belügyeseinek többszöri felszólítására sem volt hajlandó elválni bebörtönzött férjétől, tudatja a börtönből kikerült párjával, hogy véget kíván vetni a kapcsolatuknak.
Elmondja, új szerelem érkezett az életébe, bár az illető éppen börtönben van.
(Az akkoriban a forradalmi szerepvállalásáért még börtönben időző Mensáros László esett szerelembe – még bebörtönzése előtt – Tolnay Klárival.) A színészpár hamarosan elválik.
Darvas Iván szabadulása után munkára jelentkezik a Madách Színházban, amelyet már Ladányi Ferenc igazgat, aki kollégáját nem engedi vissza a társulatba. Darvas meghallgatást kér Meruk Vilmostól, a Művelődésügyi Minisztérium Színházi Főosztályának vezetőjétől, aki közli a színésszel,
a nép ellenségeként soha nem léphet színpadra a hazájában.
A színművész számára korábban kiutalt bérlakást időközben elvették, s azt is tapasztalja:
barátai, kollégái nagy része elfordul tőle, van, aki inkább az utca másik oldalára is átmegy, ha véletlenül meglátja őt.
Szerény albérletének díját előbb segédmunkásként megkeresett fizetéséből fedezi. A metróépítkezés egyik zsaluzóbrigádjában kap munkát az Astoriánál. Amikor át akarják helyezni egy külvárosi szakaszhoz, arra hivatkozva, hogy hírességként túlságosan szem előtt van – még úgy is, hogy negyven méterrel a föld alatt dolgozik –, felmond. Elsősorban azért, mert fél órával korábban kellene kelnie, hogy időben odaérjen a távolabbi munkaterületre. Damjanich utcai pincehelyiségben üzemelő műanyagfeldolgozó KTSZ-nél helyezkedik el. (A kisipari termelőszövetkezetnél több „deklasszált elem" is dolgozik.) Egészségtelen körülmények között végez nehéz fizikai munkát.
Alakuló párkapcsolata szöges ellentétben áll életkörülményeivel.
Még a Gerolsteini kaland forgatásakor csapta a szelet az ifjú és gyönyörű, operaénekesként és színészként is sikeres Házy Erzsébetnek. A művésznő akkor ellenállt. Amikor értesül Darvas Iván szabadon bocsátásáról, felkeresi. A börtönviszonyokról érdeklődik, ugyanis akkori férje, az operaénekes Ilosfalvy Róbert egy közlekedési baleset kapcsán letöltendő szabadságvesztésre számíthat.
A metróépítkezésen megesett találkozásukon Házy Erzsébet és Darvas Iván között fellobbannak az érzések. Házy Erzsébet válása után – akkor kerít rá sor, miután férje kikerül a börtönből – egybekelnek, s idővel egy OTP öröklakásra is befizetnek.
A felszínen minden rendben van, de a látszat csal.
Házy Erzsébet annak ellenére kitart férje mellett, hogy Darvas Iván kapcsolatuk alatt végig kicsapongó életet él. Hiába tudja maga mellett az ország egyik legszebb, legrajongottabb művésznőjét, a saját hivatásától eltiltva úgy érzi magát, mint a partra vetett hal. Az éjszakába merülve olykor sikerül erről megfeledkeznie.
Nagy hóhányó
Száműzetésének évei alatt Darvas többször is levélben kéri a Belügymisztérium illetékes osztályát: engedélyezzék, hogy kivándoroljon. Akkoriban már van erre lehetőség, elsősorban azok számára, akiket a hatalom nem kívánatos személynek minősített. Darvas Iván kéréseit rendre azzal utasítják el:
Nem időszerű.
A színművész nem külhoni szakmai karrierről ábrándozik.
Úgy érzi: műanyagfeldolgozóként is felszabadultabban élhetne egy svájci városban, távolabb attól a világtól, amelyből kirekesztették.
Ráadásul kellemesebb egzisztenciális körülmények között. De nem csak a kivándorlása érdekében levelezik a hivatalokkal. Minden színházi évad végén levelet ír a kulturális ügyek fő döntnökének, Aczél Györgynek is, amelyben személyes találkozót kér.
A titkársági elutasítások után, száműzetése negyedik évében Aczél György fogadja a színészt.
Személyesen tájékoztatja: ha fenntartja a szándékát, akkor külföldre távozhat. Darvas Iván ráérez a csapdára, és azt feleli: vannak ugyan rokonai a Szovjetunióban, de nem szovjet, hanem magyar színész szeretne lenni.
Aczél felnevet, hóhányónak nevezi a színészt, majd megkérdezi:
Miskolc jó lesz?
A Film Színház Muzsika 1962. augusztus 31-i számában írja meg: Darvas Iván a következő évadtól a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződik.
Az 1969-ben megjelenő Színházi Kislexikon a következőképen „összegzi" mindazt, ami a színésszel 1956-után történt:
1949-ben a Madách Színház szerződtette, ott játszott 1956 végéig. Hosszabb szünet után 1962-ben lépett újra színpadra Miskolcon.
Miskolcon egyebek közt a Csehov-darab, a Ványa bácsi Asztrov doktoraként bizonyítja, hogy a „hosszabb szünet" után színészete még kiérleltebb.
Darvas Iván Asztrov szerepében nagyszerű csehovi figurát formál, egyszerre rajzolja meg a doktor nagyot akarását és álmainak széthullását
– írja a Film Színház Muzsika.
A következő, 1964-65-ös évadtól Darvas Iván már a budapesti József Attila Színház tagja. Ott játssza el – II. József címszerepe mellett – Maugham Imádok férjhez menni című darabjában a második férj szerepét. A karaktert erősen megviseli, amikor megtudja, hogy felesége halottnak hitt első férje mégis életben van és hazatér. A jelenetet megemeli az a dal, amelyet Szenes Iván–Nádas Gábor szerzőpáros alkotott az előadáshoz. „A kicsit szomorkás a hangulatom" éppen úgy Darvas Iván nevéhez kötődik majd, ahogy a Szimonov versére írt „Várj reám".
A bosszú
Darvas Iván egy évadot tölt az angyalföldi társulatnál, amikor a Vígszínházban akkor még a főrendezői pozíciót birtokló Várkonyi Zoltán a teátrumhoz hívja.
A színész a színház élén 1971-től direktorként működő „Várkonyi-korszakban" éli aranykorát, mely a Vígszínház történetében is hasonló időszaknak számít.
Akkoriban kerülnek színre itt a modern drámairodalom legjelesebb szerzőinek művei: Arthur Miller, Tennessee Williams, Dürrenmatt, May Frisch, O'Neill, Sartre, Schisgall, Örkény. Ahogy persze színen vannak Csehov, Gogol, Shakespeare művei is.
Darvas Iván az említett szerzők akkoriban tartott bemutatóinak köszönte később a legnagyobb sikereit. S az olyan partnereknek, mint – más színészóriások mellett – Latinovits Zoltán, Páger Antal, Bilicsi Tivadar, Pethes Sándor, Tomanek Nándor, Sulyok Mária, Ruttkai Éva, Bulla Elma.
Darvas Iván 1970-ben játssza el ismét Asztrov szerepét, ezúttal a Vígszínházban, amelyet azonban ott is a miskolci előadást rendező Horvai István állít színre.
Ragyogó színésznek ragyogó szerepet kellett adnom
, nyilatkozta később Horvai István, aki a borsodi városban kifejezetten a pályára visszatérő Darvas Iván kedvéért vette elő a darabot.
A vígszínházi előadásban Ruttkai Éva Jelena Andrejevnát alakította, Latinovits Zoltán Ványa bácsit. A színháztörténeti jelentőségű előadás kapcsán fejtette ki utóbb Darvas Iván:
mindhárman saját életük csalódásait, illúzióvesztéseiket, nyomorúságosabb életszakaszaik érzeteit „teregették ki" a színpadon.
Arról is beszélt, hogy soha nem tudott a saját számára is hiteles alakítást nyújtani, ha nem talált kapcsolódási pontot a szerep és saját élete történései között.
Az állítás egyik erős visszaigazolása Darvas Iván emblematikus alakítása Gogol Egy őrült naplója című monodrámájában. A darabot 1967-ben mutatták be és tizennégy évig színen maradt. Molnár Gál Péter (az egyébként kommunista besúgó kritikus) írta a Népszabadságban 1967. október 24-én:
Nem csupán hatalmas fizikai és pszichikai teljesítmény az egyedül végigcsinált előadás, de mutatványsorozat is. Az éneklő, az artista és a gyorsrajzoló Darvast is látom a színpadon. Már-már csalódott vagyok, mert bűvészmutatványt nem mutat be – hacsak nem tekintem annak, amikor egy nagy utazóládából bújik elő –, ám sok a mutatvány. De Darvas tehetségét jobban nem dicséri semmi, mint hogy az attrakciók mellett még arra is alkalma nyílik, hogy színházat csináljon, őszinte és meghitt módon vezessen be Popriscsin lelkébe, a szenzációs bravúrok között még meg is rendítsen. Mert egy őszintén elmondott emberi szó nagyobb mutatvány a színpadon, mint a legvirtuózabban megoldott artistamutatvány.
Darvas Iván azt mondta:
Valójában semmi mást nem csináltam ebben a darabban: különböző gyerekkori és ifjúkori (valós vagy vélt) sérelmeimért közel ötszáz ízben álltam bosszút a nézőkön.
Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!
