A nagy színész, aki a kommunista diktatúra idején sem engedett az igazából és börtönbe is zárták

Darvas Iván, magyar színművész, színész,  Darvas Iván; Fotó kulcsszó képkivágás Közéleti személyiség foglalkozása színész Film Színház Muzsika sorozat Darvas Iván emlékkönyv Személy laza arckép portré
Budapest, 2003. január 13. Darvas Iván színművész, aki részleteket olvas majd fel Kertész Imre: Sorstalanság című regényéből a könyv bemutatóján január 17-én a József Attila Színházban. MTI Fotó: Sándor Katalin
Vágólapra másolva!
Az 1953-as Liliomfi című film főhőseként lett országosan ismert. 1956-ban kiszabadította börtönbe került bátyját, amiért utóbb több éves börtönbüntetésre ítélték. Darvas Iván a rácsok mögül szabadulva segédmunkásként dolgozott. A pályára visszakerülve a Vígszínház lett színházi otthona, s a Várkonyi Zoltán igazgatta teátrumban játszotta el azokat a főszerepeket kortárs és klasszikus drámák sorában, amelyek saját értékelése alapján súlyt adtak színészi pályafutásának. Az orosz anya és magyar apa gyermekeként született színész – generációjának s a honi színházművészetnek egyik legnagyobb művésze – úgy vélte, a börtönben megszerzett tapasztalatai éppen úgy hozzáadódtak színészi eszköztárához, mint mindaz a rettenet, amit a világháború során kellett átélnie. Ahogy élményanyagként szolgált számára szülei feszültségekkel teli, olykor a teatralitásig fokozódóan szélsőséges kapcsolata is. A szerepeit valóságtöredékekből felépítő, bármely műfajban hiteles alakításokat nyújtó Darvas Iván mindemellett sosem adta fel arisztokratikusan elegáns, egyben finoman ironikus attitűdjét, amely tökéletes ellentéte volt mindannak, ami a kommunista diktatúra, azaz a Rákosi-éra, majd a Kádár-rendszer hétköznapjait jellemezte.
Vágólapra másolva!

Partra vetve

Darvas Iván amnesztiával szabadul 1959. április 4-én. Tolnay Klári, aki a pártállam belügyeseinek többszöri felszólítására sem volt hajlandó elválni bebörtönzött férjétől, tudatja a börtönből kikerült párjával, hogy véget kíván vetni a kapcsolatuknak.

Elmondja, új szerelem érkezett az életébe, bár az illető éppen börtönben van.

(Az akkoriban a forradalmi szerepvállalásáért még börtönben időző Mensáros László esett szerelembe – még bebörtönzése előtt – Tolnay Klárival.) A színészpár hamarosan elválik.
Darvas Iván szabadulása után munkára jelentkezik a Madách Színházban, amelyet már Ladányi Ferenc igazgat, aki kollégáját nem engedi vissza a társulatba. Darvas meghallgatást kér Meruk Vilmostól, a Művelődésügyi Minisztérium Színházi Főosztályának vezetőjétől, aki közli a színésszel,

a nép ellenségeként soha nem léphet színpadra a hazájában.

A színművész számára korábban kiutalt bérlakást időközben elvették, s azt is tapasztalja:

barátai, kollégái nagy része elfordul tőle, van, aki inkább az utca másik oldalára is átmegy, ha véletlenül meglátja őt.

Szerény albérletének díját előbb segédmunkásként megkeresett fizetéséből fedezi. A metróépítkezés egyik zsaluzóbrigádjában kap munkát az Astoriánál. Amikor át akarják helyezni egy külvárosi szakaszhoz, arra hivatkozva, hogy hírességként túlságosan szem előtt van – még úgy is, hogy negyven méterrel a föld alatt dolgozik –, felmond. Elsősorban azért, mert fél órával korábban kellene kelnie, hogy időben odaérjen a távolabbi munkaterületre. Damjanich utcai pincehelyiségben üzemelő műanyagfeldolgozó KTSZ-nél helyezkedik el. (A kisipari termelőszövetkezetnél több „deklasszált elem" is dolgozik.) Egészségtelen körülmények között végez nehéz fizikai munkát.

Alakuló párkapcsolata szöges ellentétben áll életkörülményeivel.

Még a Gerolsteini kaland forgatásakor csapta a szelet az ifjú és gyönyörű, operaénekesként és színészként is sikeres Házy Erzsébetnek. A művésznő akkor ellenállt. Amikor értesül Darvas Iván szabadon bocsátásáról, felkeresi. A börtönviszonyokról érdeklődik, ugyanis akkori férje, az operaénekes Ilosfalvy Róbert egy közlekedési baleset kapcsán letöltendő szabadságvesztésre számíthat.

A metróépítkezésen megesett találkozásukon Házy Erzsébet és Darvas Iván között fellobbannak az érzések. Házy Erzsébet válása után – akkor kerít rá sor, miután férje kikerül a börtönből – egybekelnek, s idővel egy OTP öröklakásra is befizetnek.

A felszínen minden rendben van, de a látszat csal.
Házy Erzsébet annak ellenére kitart férje mellett, hogy Darvas Iván kapcsolatuk alatt végig kicsapongó életet él. Hiába tudja maga mellett az ország egyik legszebb, legrajongottabb művésznőjét, a saját hivatásától eltiltva úgy érzi magát, mint a partra vetett hal. Az éjszakába merülve olykor sikerül erről megfeledkeznie.

Nagy hóhányó

Száműzetésének évei alatt Darvas többször is levélben kéri a Belügymisztérium illetékes osztályát: engedélyezzék, hogy kivándoroljon. Akkoriban már van erre lehetőség, elsősorban azok számára, akiket a hatalom nem kívánatos személynek minősített. Darvas Iván kéréseit rendre azzal utasítják el:

A színművész nem külhoni szakmai karrierről ábrándozik.

Úgy érzi: műanyagfeldolgozóként is felszabadultabban élhetne egy svájci városban, távolabb attól a világtól, amelyből kirekesztették.

Ráadásul kellemesebb egzisztenciális körülmények között. De nem csak a kivándorlása érdekében levelezik a hivatalokkal. Minden színházi évad végén levelet ír a kulturális ügyek fő döntnökének, Aczél Györgynek is, amelyben személyes találkozót kér.

A titkársági elutasítások után, száműzetése negyedik évében Aczél György fogadja a színészt.

Személyesen tájékoztatja: ha fenntartja a szándékát, akkor külföldre távozhat. Darvas Iván ráérez a csapdára, és azt feleli: vannak ugyan rokonai a Szovjetunióban, de nem szovjet, hanem magyar színész szeretne lenni.
Aczél felnevet, hóhányónak nevezi a színészt, majd megkérdezi:

A Film Színház Muzsika 1962. augusztus 31-i számában írja meg: Darvas Iván a következő évadtól a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződik.
Az 1969-ben megjelenő Színházi Kislexikon a következőképen „összegzi" mindazt, ami a színésszel 1956-után történt:

Miskolcon egyebek közt a Csehov-darab, a Ványa bácsi Asztrov doktoraként bizonyítja, hogy a „hosszabb szünet" után színészete még kiérleltebb.

– írja a Film Színház Muzsika.

A következő, 1964-65-ös évadtól Darvas Iván már a budapesti József Attila Színház tagja. Ott játssza el – II. József címszerepe mellett – Maugham Imádok férjhez menni című darabjában a második férj szerepét. A karaktert erősen megviseli, amikor megtudja, hogy felesége halottnak hitt első férje mégis életben van és hazatér. A jelenetet megemeli az a dal, amelyet Szenes Iván–Nádas Gábor szerzőpáros alkotott az előadáshoz. „A kicsit szomorkás a hangulatom" éppen úgy Darvas Iván nevéhez kötődik majd, ahogy a Szimonov versére írt „Várj reám".

Budapest, 1964. január 21. Krencsey Marianne Lichtenstein Eleonóra hercegnő és Darvas Iván II. József szerepében Szomory Dezső II. József császár című színművében. A darabot január 26-án mutatják be a József Attila Színházban Kazán István rendezésében Forrás: MTI/Tormai Andor

A bosszú

Darvas Iván egy évadot tölt az angyalföldi társulatnál, amikor a Vígszínházban akkor még a főrendezői pozíciót birtokló Várkonyi Zoltán a teátrumhoz hívja.

A színész a színház élén 1971-től direktorként működő „Várkonyi-korszakban" éli aranykorát, mely a Vígszínház történetében is hasonló időszaknak számít.

Akkoriban kerülnek színre itt a modern drámairodalom legjelesebb szerzőinek művei: Arthur Miller, Tennessee Williams, Dürrenmatt, May Frisch, O'Neill, Sartre, Schisgall, Örkény. Ahogy persze színen vannak Csehov, Gogol, Shakespeare művei is.
Darvas Iván az említett szerzők akkoriban tartott bemutatóinak köszönte később a legnagyobb sikereit. S az olyan partnereknek, mint – más színészóriások mellett – Latinovits Zoltán, Páger Antal, Bilicsi Tivadar, Pethes Sándor, Tomanek Nándor, Sulyok Mária, Ruttkai Éva, Bulla Elma.
Darvas Iván 1970-ben játssza el ismét Asztrov szerepét, ezúttal a Vígszínházban, amelyet azonban ott is a miskolci előadást rendező Horvai István állít színre.

, nyilatkozta később Horvai István, aki a borsodi városban kifejezetten a pályára visszatérő Darvas Iván kedvéért vette elő a darabot.
A vígszínházi előadásban Ruttkai Éva Jelena Andrejevnát alakította, Latinovits Zoltán Ványa bácsit. A színháztörténeti jelentőségű előadás kapcsán fejtette ki utóbb Darvas Iván:

mindhárman saját életük csalódásait, illúzióvesztéseiket, nyomorúságosabb életszakaszaik érzeteit „teregették ki" a színpadon.

Arról is beszélt, hogy soha nem tudott a saját számára is hiteles alakítást nyújtani, ha nem talált kapcsolódási pontot a szerep és saját élete történései között.
Az állítás egyik erős visszaigazolása Darvas Iván emblematikus alakítása Gogol Egy őrült naplója című monodrámájában. A darabot 1967-ben mutatták be és tizennégy évig színen maradt. Molnár Gál Péter (az egyébként kommunista besúgó kritikus) írta a Népszabadságban 1967. október 24-én:


Darvas Iván azt mondta:

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!