A Torontói Egyetem szociológiai karának kutatói több mint 1000, 18 évnél idősebb amerikainál vizsgálták meg a haraghoz való viszonyukat, és ezt összevetették az egyén társadalmi helyzetével és társadalmi mintázatával.
Az adatok elemzéséből kiderült, hogy a fiatal felnőttek gyakrabban éreznek haragot, mint az idősebbek. Dühük leggyakoribb oka a határidők nyomása, a pénzügyi nehézségek, valamint többször küzdenek munkahelyi interperszonális konfliktusokkal is, mint az idősebbek.
A düh legerősebb előrejelző tényezője az idővel való küzdelem. A gyermeknevelés is haraghoz társítható tényező, és érdekes módon a haragos viselkedés, a dühösség, - amely leginkább kiabálás formájában tör fel -, sokkal jellemzőbb a nőkre, mint a férfiakra, azaz az édesanyák, úgy tűnik, érintettebbek ezen a téren.
Az iskolapadban eltöltött idő is meghatározó azt tekintve, mennyire hajlamos valaki dühbe gurulni. Akik kevesebb időt töltöttek el az oktatási rendszerben, azok hajlamosabbak haragra gerjedni. A tanultabbak inkább próbálnak az egyébként stresszt kiváltó helyzet megváltoztatására, uralására megoldásokat találni.
Ugyancsak markánsan megmutatkozott a kutatásból, hogy az anyagi nehézségekkel gyakran küzdők szintén többször gerjednek haragra, mint a stabilabb pénzügyi háttérrel rendelkezők. Ez a típusú düh ugyancsak leginkább a nőkre és a fiatal felnőttekre jellemző.