Kreativitás, innováció és magas szellemiség a művészeti OTDK-n

Beszélgetés Droppa Judit egyetemi tanárral, az idei OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekciójának szakmai bizottsági elnökével, a közeljövőben világhírű képzőművészünk, Moholy-Nagy László nevét felvevő Magyar Iparművészeti Egyetem rektorával.

Az Ön egyetemének hallgatói el tudnak helyezkedni szakmájukban, vagy pedig ez a piac is telítődött?
- A mi helyzetünk sajátos: nemzetközi stúdiókba képzünk hallgatókat, mivel éppen a designtevékenység ma már ilyen műhelyekben zajlik - az olasz Fiat cég tervezői között akad egy-két olasz is, de nem ez a jellemző, s hasonló példákat mondhatnék más világcégek esetében. A mi hallgatóinkat arra kell felkészítenünk, hogy használható partnerek legyenek hasonló nemzetközi projektekben. Ez nem jelent mindig külföldön való tartózkodást, hiszen ma már számítógéppel a távolságok áthidalhatók. Az elmúlt öt évünk erről szólt: ötszáz hallgatónk közül félévente 70-80 tölti tanulmányait külföldi egyetemeken, szakgyakorlatokon. Számos cégnek dolgozunk: a Mercedes Benz-zel már negyedik féléve igen szoros a kapcsolatunk, de említhetnék másokat is a Braun-tól az Audi-n át a Siemens-ig. Természetesen nem mindegyik esetben van szó termékről, sokszor fejlesztésről, vagy a jövő tárgyát meghatározó kreatív ötletről. Folyamatosan nemzetközi pályázatokon indítjuk hallgatóinkat azért, hogy mindenképpen bekerüljenek a design nemzetközi vérkeringésébe. Sok esetben bizonyos feladatokra állnak össze csapatok, azaz 2-3 éven át dolgoznak egy projekten, aminek befejeztével más kihívások következnek a team tagjainak életében. Bízom abban, hogy ily módon piacképes európai tudást tudunk átadni hallgatóinknak.

A változó felsőoktatásban az OTDK szerepe, funkciója változni fog rektor asszony szerint?
- Két eset lehetséges. Az egyik eshetőség, hogy a Bachelor-képzésben már megjelenik, hiszen segítő lehet a Master-szint felé. A másik, hogy a Master-képzés színvonalát az OTDK-ban részt vevők tovább tudnák emelni, ami akár belépőt jelenthetne a doktori szinthez. Az egyetemeknek nagyon komolyan kellene venni a diákköri munkát. Elengedhetetlen és országos érdek rávenni a hallgatókat, hogy önállóan kutassanak és dolgozzanak. Ami a művészeti egyetemeket illeti, legtöbbjük nem kétlépcsős képzésben gondolkodik, a mi egyetemünk ebben kivétel. Ennek az az oka, hogy tapasztalataink szerint a mi területünkön Európában jellemzően kétlépcsős képzés zajlik, és Master-szinten történik a szakosodás - ezen a szinten járműtervezést például Spanyolországban, Németországban vagy Magyarországon érdemes tanulni. A feltételek és a nemzetközi piacra kerülés adottságai is jobbak lehetnek külföldön. Mivel a művészeti területeken óhatatlan hajtóerő, hogy a hallgatók látják és figyelik egymás munkáját, ezért itt nem lesz olyan csökkenés a Bachelor- és a Master-szint között, mint másutt. A jobb hallgatók természetesen magukkal húzzák a gyengébbeket: a versenyszellem mindenképpen szükséges.

A szakma - akár itthon, akár nemzetközileg - figyeli a művészeti diákkör eredményeit?
- Még nem telt el annyi idő, hogy erre egyértelmű választ adhassunk. Idővel, négy-öt szekció megrendezése után fontosnak gondolom a színvonalas anyagok kiadását. Mivel itt sokszor vizuálisan befogadható alkotásokról van szó, nem kell hosszú dolgozatokat fordítani, mint más tudományok esetében. Az időbeli összehasonlítás is izgalmas lehet: látni, mennyit változott egy hallgató teljesítménye hosszabb idő alatt. Egy efféle visszatekintés más területen nem biztos, hogy ennyire érdekes lehet, hiszen ott a dolgozatok akkor megjelentethetők, aktuálisan. A művészetek - s gondolok itt akár színházi, akár táncművészeti produkciókra - számára azonban mindenképpen tanulságokkal szolgálna egy ilyen lehetőség.

Fotó: Jászay Tamás