A köztársasági elnöki pozíció kérdése is szóba került, mely épp a közelmúltban teremtett éles helyzetet a politikában. Stumpf István elmondta, ez az intézmény egészen mostanáig az MDF-SZDSZ-paktum fogságában volt, mely az elnök személyét valójában a pártok megegyezésének kérdésévé tette. Bár a két nagy párt alkuja annak idején egy racionális, a helyzetet kezelni akaró megállapodás volt, a konfliktus, amely a mostani választás körül kialakult, jól mutatja ennek a paktumnak a természetét. - Hogy Sólyom László ki tudott szabadulni az ellentmondásos jelölési folyamat okán ebből, számomra azt a lehetőséget villantja fel, hogy az új köztársasági elnöknek hihetetlen széles mozgástere teremtődik, így - kihasználva ezen intézmény valódi természetét - azokat a problémákat is a politikai és közéleti diskurzus tárgyává teheti, amelyekben a pártok nem tudnak egyről a kettőre jutni.
Fábri György azt firtatta, vajon a jelenlegi anomáliák megoldására, felvetésére megvan-e már a társadalmi dinamika. - Az a véleményem, hogy azokban az országokban, ahol történelmileg is hiányzott vagy csökevényes volt ez a jelenség, ott (sajnos) a politikának kell megteremtenie - hangzott Csizmadia Ervin nem túl optimista válasza. - A magyar társadalom még mindig nem önjáró: nem tudja, milyen lehetőségei, jogai vannak, milyen aktivitásformái lehetnének. Azt gondolom, ez nem pusztán az elmúlt 40 év eredménye: sokkal régebbi hagyományokkal is szembe kell itt nézni. Az utóbbi néhány évben a politikai elitben beindult egy verseny, hogyan lehetne közel kerülni a magyar társadalomhoz. Egyébként a világ más országaiban is megvan ez a folyamat, mégpedig valószínűleg azért, mert egyre növekszik a bizalmatlanság a politikával szemben.
Csizmadia Ervin |