Kutyák és vadászat az antikvitásban

Az ember legjobb barátja a kutya. Már a régi görögöknél is? Összefoglalónkból ez is kiderül.

A Kr.e. 5-4. század fordulóján élt görög filozófus-történetíró Xenophón külön értekezésben számol be saját kora vadászszokásairól. Mai szemmel a sok kitérő miatt néhol zavarosnak tűnő - egyébként magyarul is megjelent - traktátusában arra buzdítja az ifjakat, hogy "ne hanyagolják el se a vadászatot, se a nevelés más formáját, mert ezek által lesznek kiválóak a háborúban és minden másban is, amihez csak szükség van a helyes gondolkodásra, beszédre és tettekre."

Kutya-macska barátság egy ókori ábrázoláson

Xenophón

Milyen az ideális kutya? Mindenekelőtt nagytestű, izmos, nagy és széles a homloka, kicsi és vékony a fülük. Vagyis a legjobb vadászkutya erős, mozgékony, jó felépítésű, gyors, és a pofáján látszik, hogy élénk. Továbbá bátrak, a szaglásuk pedig kifinomult. Egy rövid mondata alapján arra gondolhatunk, hogy már az ókorban sem volt mindenki elragadtatva a vadászat tényétől. A mesterség szerelmeseinek a következő szabályra hívja fel a figyelmét a gondos Xenophón: "Vadászat közben tartsuk magunkat távol az évszak terméseitől, a patakokat és a forrásokat is kerüljük el. Ezeknek a rongálása ugyanis rossz és csúnya dolog. Azért is tartózkodni kell ezektől, hogy azok, akik látják, ne ellenezzék a vadászatot."

Részletesen beszámol a kutyák fedeztetéséről is, sőt tanácsot ad leendő kutyatulajdonosoknak a névadást illetően. "Adjunk a kutyáknak rövid neveket, hogy könnyebben tudjuk őket magunkhoz hívni." Csak néhány az antik nevek közül: Pszükhé, Phülax, Taxisz, Xiphón, Alké, Héba, Aithér... Más-más módon kell vadászni nyúlra és szarvasra, vaddisznóra vagy oroszlánra, párducra, hiúzra, gepárdra és medvére - mindegyik esetre szemléletes tanácsokkal szolgál szerzőnk.

És hogy miért jó vadászni? Xenophón szerint a szenvedélyes vadászok számára azért, mert "testüket egészségesebbé, látásukat és hallásukat jobbá teszi, lassabban öregszenek, és legfőként felkészülnek a háborúra." A vadászat gyakorlásának tehát távolabbi, praktikus következményei is vannak: a zárófejezetekben arról értekezik, hogy háborús helyzetben, csatákban miként használhatók fel az erdőn-mezőn gyűjtött értékes tapasztalatok. A testedzés mellett a lélekre is jó hatással van a vadászat: az ifjak megfontoltak és igazságosak lesznek általa. "A vadászat senkit sem foszt meg más nemes elfoglaltságok gyakorlásától, csak a káros szenvedélyektől, de azokat úgysem kell megtanulni."