A Műcsarnokban több művedet is látni lehet majd - ezek különálló művek, vagy inkább egyetlen installációról van szó?
- Az biztos, hogy mint életművem minden darabja, mindegyik szervesen összefügg a többivel. Látni lehet majd, mégpedig - mivel a teremsor főtengelyében fog állni - egyből a bejáratnál, távolról Liza-szobrom rekonstrukcióját, ami voltaképp egy gipszből összeállított, felöltöztetett női bábu egy asztallal, s amely először 1980 januárjában három napig volt látható a Francia Intézetben, de aztán darabjai elkallódtak és csak a legutóbbi, a Ludwig Múzeumban 2004-ben rendezett retrospektív kiállításomra szedtük újra össze. Ebben a műben megelőző privát életem és művészi pályám nagyon sok mozzanata összegződött. Az egyik a mostani kiállításon is látható Liza Wiathruck - HOLOS GRAPHOS c. képregényem, voltaképp egy 1976-ban készült 60 darabból álló fotósorozat, amelyet a saját címadó szövegem és Erdély Miklósé (Önlehallgatás) kereteznek, s amelynek főszereplője a szobrásznő Nicoletti Mariann arcáról készített gipszmaszkom.
![]() |
Jovánovics György szobrászművész |
Ez az ötlet Kempelen sakkautomatájától eredeztethető, amiről már korábban olvastam. Különösen az ragadott meg benne, hogy Kempelen "láthatatlanná tette" az élő játékost a dobozban. Ezt ugyanis már akkor is a művészet fantasztikus definíciójának találtam: hogy a művészet olyasmit mutat meg, ami valójában nincs ott, ami viszont ott van, azt elrejti, láthatatlanná teszi. Erdély Miklós később fejtette meg, hogy legyőzhetetlen bábum női mivolta is a sakkra rímel, amelyben a királynő a legerősebb bábu.