Vagyóczky Imre naplója

 

A tegnapi pihenő is elterített, lagymatag lettem. Ma van az a nap, amiért egész évben készültem, mindent félretettem.

Elég gyenge voltam már a délelőtti bemelegítésnél, az előfutam előtt. Gondoltam, majd a versenyen fog menni. Megtörtént a rajt, életem legemlékezetesebb pillanatában. 30 m után eltört a Hernek lapátja. Új rajt. Kiugrottunk és 200 m-ig vezettünk, de utána elfogyott az erőnk, és a ruszkik elmentek a vizünkön, az osztrákok és a csehek. 500-nál utolértük a cseheket, sajnos nem bírtuk az iramot.

Kiestünk az előfutamból a svédekkel együtt. Sírva fakadtam a cél után. Nagyon ki vagyok idegileg. Összetörtem kiszállásnál a lapátot darabokra. Nagyon csalódtam a sportban, ezt nem vártam a sorstól.

Este a magyarok rendezte mulatságon be akartam rúgni, de nem bírtam annyit inni. Nagyon elkeseredtem. Szégyellem magam, hogy nem otthon vagyok a Piri mellett. Ha ezt tudtam volna, akkor otthon maradok. Jó lenne holnap otthon lenni, akármi vár rám. Minden magyar agitál, maradjak itt. Ígérnek fűt-fát. Nekem az otthon mindennél többet ér. Hazamenni minél előbb, ez a fontos.