Szabó Miklós naplója

 

Bent nézelődöm délelőtt a táborban. Mindenki nagyon barátságos, részvétét fejezi ki, és érdeklődik, mi van otthon. A ruszkik meg sértődöttek, úgy viselkednek, mintha kegy volna tőlük, hogy nem tekintenek fasisztának minket, sportolókat, és szóba állnak velünk. Mi persze kerüljük őket. Kezdek elfáradni az edzéseken, egyre jobban. Borzasztó kíváncsi vagyok, mire megyek majd 5000-en. Félek, hogy még annál is jobban visszaesem, ahogy számítjuk. A döntőbe azért szeretnék bekerülni.