Szabó Miklós naplója

 

Darwinban majdnem olyan meleg van, mint Szingapúrban, csak szárazabb. Reggel indulunk, kényelmes utazás, 8 és fél órás, és ott vagyunk.

1500 magyar a reptéren, zászlók fekete szalaggal, rengeteg virág. Majdnem mindenki sír, mikor a himnuszt énekeljük együtt. Rengeteg riporter, persze mind csodálkozik kissé. Rajtunk is gyászszalag. Gyula bácsi úgy nyilatkozik, hogy Kossuth-címerrel vonulunk fel.

Itt is mindenki maradásra szólít fel, biztosra veszik, hogy otthon legjobb esetben bezárnak az újságnyilatkozatok stb. miatt. Én nem hiszem valahogy, persze mindenképpen haza kell menni, akárhogy is lesz. Szép város, így sötétben is, rengeteg igen szép földszintes ház, kis kerttel. Az első beszéd benyomások alapján amerikai méretek és lehetőségek, sokkal nagyobb nyugalommal és biztonsággal. Sokkal többet lehet keresni, mint otthon, és semmiből hazai viszonylatban ragyogó egzisztenciát csináltak igen sokan. Persze dolgozni kell, és szabad verseny van.

A tábor szép, mozgalmas, fejedelmi ellátás, nagy rokonszenv minden részről, az oroszokkal persze kerülni fogjuk a találkozást. Egy emeletes házban lakunk, alul társalgó, egy szoba, mosókonyha, WC, fent 3 szoba (2-2, 1-3 személyes), fürdőszoba van. Rozsnyói, Szentgáli és én egy szobában. Reggel Darwinban kb. 4 km k.f., 14 könnyű 100-al.