Matura Mihály naplója

 

Reggel 4.30 ébresztő.
5 h reggeli.
5. 20 indulás a repülő térre.

Indulás Karachiból, ottani időszámítás szerint 6. 40. Rövid szárazföldi repülés után tenger, utána az aratián sivatag felett, majd újra tenger (12 h), újból sivatag, és tenger szélén megyünk, megint tenger és utána Afrika partja.
Érk. Dzsibutiba 15. 40 (13.40) Ind. Dzsibutiból 17.20 (15.20)
Érk. Khartoumba 21.30 (18.30) Ind. Khartoumból 23. (20.)
Érkezés: Bengáziba XII. 12-én 6.45 (3.45)
Ind. Bengáziból 8 h. (5 h Bengázi) Érk. Milanóba 14 h. (Európai idő: 10 óra Milánó)

Milanóba a fényképészek és újságírók tömege ment és arra voltak kíváncsiak, hogy mennyien maradtak ott és innen ki megy haza, és rögtön ajánlatot is tettek különböző németek megbízottai. Végre autóbuszba szálltunk, és egy órai utazás után az Athentia hotel elé értünk, ahol hasonló fogadtatásban volt részünk, mint a repülőtéren. Elhelyezkedés után ebédeltünk, és kis séta után 17 óra körül lefeküdtünk, mert a hosszú út igen fárasztó volt.

Magunk részéről teljes bizonytalanság uralkodik a hazatérést illetőleg. Semmi jó hír nincs otthonról. Sokan már bánják, hogy Melbourne-ből elindultak, mert ott minden biztosítva volt. Itt újabb és újabb ajánlatot kapunk Amerika stb. oroszok megbízottaitól, de mi, főleg én minél hamarabb haza szeretnék jutni, hogy lássam azokat, akiket szeretek, még akkor is, ha sorsom bizonytalan. Ennyire elszakítva Hazánktól a szeretet még nagyobb erővel tör ki belőlem. Várunk nem tudjuk mi lesz. Nagyon le vagyok törve.