Sárkány István naplója

 

Az öttusások ma a vívást bonyolították le. Sokat javítottak előző napi gyenge szereplésükön. A vívásban elsők lettek. Moldrik elmondta gyenge lovaglásának történetét. Olyan kancát sorsoltak neki, mely csak ügetni tudott. Ez pedig nem elégséges sebesség az akadályok vételéhez. Mégis neki kellett menjen az akadályoknak, mert ellenkező esetben az egész csapatot diszkvalifikálják. Tudta, hogy ilyen tempójú lóval minden akadályvételnél bukással kell számolnia. Öt ízben bukott is, sőt egyszer - országútra való ugratásnál - fejére esett a betonra. Amint elmondta, olyan lassan futott, hogy tisztán meg tudta figyelni a nézők arcát és látta rajtuk a szorongást, hogy ilyen lassú tempóval meri-e vállalni az akadályvételeket.

Földessi kiesett a távolugrás selejtezőből. Csermák bekerült a kalapácsdobás döntőjébe, majd a döntőn az ötödik helyen végzett.

Ötödik lett Róka Antal az 50 km-es gyaloglásban. A gyaloglóknak igen kedvezőtlen volt az idejük. Forró északi szél fújt egész nap. Nyugtalanító, idegborzoló levegő. És ilyen rekkenő meleg szélben 50 km-t gyalogolni óriási fizikai és idegi feladat. Sokan kidőltek a versenyzők sorából.

A tőrvívó csapat késő éjjel fejezte versenyét. Manok ellen 8:8 után tusaránnyal vezettek. Fülöp okozott nagy csalódást, egyetlen győzelmével. Végül is a harmadik helyen végeztek, megelőzte őket Franciaország és Olaszország.

Dőri kemény küzdelem után kis pontkülönbséggel győzött az ökölvívásban. A versenyre még nem került sportágak erősen edzenek. Délután a tornászok edzettek, este a vízilabdások játszottak edzőmérkőzést a németekkel. A céllövők és birkózók is különböző helyeken edzettek.

Este bejött Budapest. Hallottuk, hogy az élet odahaza kezd normalizálódni, a Sport Szövetségek kezdenek bejárni az OTSB-be. Van élelem is odahaza.

Persze az itteni újságok azért továbbra is ontják a rémhíreket. Különösen élen jár a Melbourne-ben megjelenő "Ausztráliai Magyar Újság" című szennylap. A helyesírástól hemzsegő álhazafiak tollából megjelenő, gyűlölködő, hang- és képmutató, nagy hazai tragédiákat közlő cikkek után, hatalmas hirdetések, reklámok, felhívások hangulatos, zenés, táncos helyeken való étkezésre, olcsó vásárlásokra, adományok kéregetésére.

Az itteni magyar származásúak régi szokásuk szerint egymást is gyűlölik, és ha már más okot nem találnak, akkor egymást támadják, hogy ki az igazibb "hazafi". Egyben azonban egyetértenek; minden mindegy, semmi sem számít, csak minél több pénzt tudjon keresni.

Szüntelenül folyik az agitáció, hogy minél többen maradjanak kinn. Találkoztunk nyilas tömeggyilkosokkal, világcsavargóval és megijedt kis emberkékkel. Néhány becsületesen gondolkodót kivéve, a többit rabul ejtette a meggazdagodás vágya, és ha néha-néha fel is jajdulnak hozzátartozóik, vagy szülőföldjük utáni vágyakozásukban, néhány font megtapogatása vagy megszerzésének lehetősége, vidámmá, önteltté teszi.

Nagy adakozási hév fogta el az itteni magyar származású embereket. "Hazafias" érzésük sziruppá vált és kicsordult limlomos ládájukban. Azokból vették ki szívük minden melegével, legócskább holmijukat és küldték el a magyar olimpiásoknak. A zsibvásárra való holmik ott feküsznek egy külön helyiségben a takarítónők legnagyobb örömére, akiknek a hatalmas bála nagy terület seprését teszi lehetetlenné.

Kaptunk használható holmikat is. Fekete cipőkrémet, fényesítő ronggyal, kulcstartót, plasztik fényképtartót és más, az olimpián feltétlen szükséges cikkeket.