Balhékkal kérkednek az orosz elnökjelöltek

Az oroszországi elnökválasztáson akkora előnnyel indul Putyin elnök, hogy politikai ellenfelei nem mertek épeszű jelölteket állítani ellene. A volt NDK-s KGB-főnök hatalmát biztosan megőrizheti, de érdekes megnézni, hogy a világ egyik legnagyobb országának vezetésére kiírt márciusi választásra kiknek sikerült jelöltetniük magukat. Van köztük olyan, aki cáfolta, majd megerősítette, hogy elrabolták; van, aki megverte politikai ellenfeleit; és van, akit pártja jelölt is, meg nem is.

A Duma labdarúgója kommunista színekben indul

Haritonovnak hálásak a kommunisták az Agrárpárt szétveréséért

Az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja korábban a párt elnökét, Gennagyij Zjuganovot indította az elnökválasztásokon. Ő azonban most nem volt hajlandó indulni, látva, hogy Putyin ellen nem érdemes. Hivatalosan azzal indokolta tartózkodását, hogy nem tisztességes a választás, Putyin aránytalan állami támogatást élvez, ezért nem indul. Nyikolaj Haritonov lett így a kommunista jelölt.

Haritonov 1948-ban született, és agrárfőiskolát végzett. Kevéssé ismert alakja az orosz politikának, karrierjét viszont rendkívül ügyesen építette. Az ő kezdeményezésére alakult meg az orosz törvényhozás alsóházának, a Dumának a labdarúgócsapata, melyben a képviselők szabadidejükben pártállásra való tekintet nélkül focizhatnak. Haritonov tsz-elnökként kezdte, és egyik vezetője lett a rendszerváltás után megalakult baloldali Agrárpártnak. A politikai színtérről azóta eltűnt szervezet színeiben 1993-ban és 95-ben is bejutott a parlamentbe. Később a párt szétesett, mert nem tudtak tagjai megegyezni abban, hogy mennyire közeledjenek a szövetséget ajánló kommunistákhoz. Haritonov a nagyon közeledők hangadójává vált, és az 1999-es választásokkor ezt a kommunisták egy kilencedik hellyel jutalmazták országos listájukon. Azóta is kommunista képviselő, és most rábízták az elnökjelöltséget is. Öt százalék körüli népszerűségével ő a második legnépszerűbb jelölt Putyin után.

Zsirinovszkij bokszolója is focizott

Maliskin odacsapna a tolvajoknak

Az Oroszországi Liberális Demokrata Párt sem az elnökét indítja idén. Vlagyimir Zsirinovszkij pártelnök korábban antiszemita, az állami terrort magasztaló szavaival és verekedéseivel vívta ki a világ közvéleményének figyelmét. Legutóbbi javaslata szerint ki kellene tiltani Moszkvából a kaukázusi származású embereket, hogy ne tudják újra felrobbantani a metrót. Ő is szerepel azon a listán, amely Szaddám Huszein illegális olajüzleteit segítő politikusokat tartalmaz.

Zsirinovszkij személyi testőrét és egyben pártjának alelnökét, Oleg Maliszkint indítja. Maliszkin 1951-ben született, és hivatásos labdarúgó, majd profi ökölvívó volt. 1981-ig tartott sportolói karrierje, ezután elment bányásznak, és egy sportklub vezetésével is megbízták Rosztovban. Úgy lett állítólag politikus, hogy 1991-ben egy parkban focizás közben megismerkedett Zsirinovszkijjal, és azóta nagyon jó barátok. Akkor lett országosan ismert személyiség, amikor egy televíziós vita alkalmával megütött két politikust, akik Zsirinovszkijt kritizálták. A pártelnök akkor azt mondta, hogy Maliszkin a testőre, és csak meg akarta védeni. Maliszkin parlamenti képviselő, és a rosztovi régió egyik járásának vezetője is volt már.

Az önkormányzatban kemény vezetőnek ismerték meg: személyesen ellenőrizte a piacokat. Amikor egyszer 200 gramm vajat vett, lemérte saját mérlegén is az árut, és kiderült, hogy csak 170 gramm az a 200 gramm. Büntetésből a csaló árusnak 5 tonna vajat kellett beadnia a helyi tanácsnak.

Maliszkin választási programja is elsősorban a tolvajok és csalók megbüntetéséről szól. Szerinte Putyin nem rossz elnök, csak nem elég kemény. A 89 régiót 15 nagyobbá vonná össze, és a választott kormányzók helyére az elnök nevezné ki a helyi vezetőket. Kisebb parlamentet és alacsonyabb árakat is ígért kampányában. Támogatottsága 1 százalék alatti. Egy orosz bulvárlap kiderítette, hogy édesanyja is inkább Putyinra fog szavazni, de Maliszkin szerint csak azért, mert akkor még nem szólt otthon, hogy ő lesz az elnök.

A párt támogatta, aztán mégsem

Glazev a Rogyina ellenében küzd a Szülőföldért

A Rogyina (Szülőföld) nevű, három párt szövetségéből álló parlamenti erő színeiben indult Szergej Glazev, a magát "baloldali nacionalistának" nevező politikus. Glazev jelölésével csak az volt a baj, hogy a Rogyinát alkotó egyik párt (Oroszországi Régiók Pártja) másik jelöltet indított. Így párttársával, Gerascsenkoval együtt kénytelenek voltak mindketten függetlenként indulni. Gerascsenko kétmillió aláírását azonban nem fogadta el az Orosz Választási Bizottság, mert nem tartotta mindet hitelesnek, így Glazev egyedül maradt a Rogyina jelöltje úgy, hogy hivatalosan nem a Rogyina jelöltje.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a Rogyina vezetője a múlt héten arra kérte a pártszövetség szimpatizánsait, hogy inkább szavazzanak Putyinra. A Rogyina részben a régi szovjet elit konzervatív erőit fogja össze. A párt színeiben szerzett decemberben mandátumot például Valentyin Varenyikov nyugalmazott tábornok, aki 1991-ben személyesen utazott a Krímbe, hogy a fogságban tartott Mihail Gorbacsovot rábeszélje, hogy fogadja el a konzervatív kommunista puccsisták követeléseit. A puccs akkor elbukott, és a Szovjetunió szétesett.

Glazevet sokáig Putyin egyik legnépszerűbb kihívójának tartották, 4 százalékos támogatottsága valóban kiugrónak számít a mostani helyzetben. Glazev 1961-ben született és közgazdász végzettségű. 1991-ig kutatóként dolgozott, majd a Szovjetunió szétesése utáni első kormányban külgazdasági miniszter lett. 1993-ban az azóta nem létező Orosz Közösségek Kongresszusa nevű párt képviselője lett, és a duma gazdasági bizottságának elnökévé választották. 1995-ben pártja nem jutott be a parlamentbe, de Lebegy tábornok megmentette karrierjét. Az időközben repülőkatasztrófában elhunyt, egykor nagyon népszerű tábornok (aki elnökjelölt is volt már) akkoriban a legfontosabb orosz védelmi szervezet (a később Putyinra bízott) Biztonsági Tanács vezetője volt, és ott gazdasági vezetőnek tette meg Glazevet. Glazev 1999-ben újra képviselő lett. 2002-ben hiába indult Krasznojarszk kormányzói székéért, csak a harmadik helyen végzett.