Szaddám állandóan rettegett

Szaddám Huszein hatalma csúcsán is folyamatosan rettegett és bujkált Irakban. Az amerikai független bizottság, amely a bukott diktátor állítólagos tömegpusztító fegyverei után kutatott, alapos elemzést készített Szaddám lelkivilágáról és szokásairól. A jelentésből kiderült, hogy Szaddám törzsi módszerekkel, legszűkebb klánja segítségével irányította Irakot. A megfélemlített tisztikar miatt nem volt tisztában azzal, hogy hadserege felkészületlen az amerikai támadás visszaverésére. A fogságban lévő diktátor meg van győződve arról, hogy a történelemkönyvek egy lapon említik majd őt a nagy ókori babiloni királyokkal.

A babiloni uralkodókhoz hasonlította magát

A kilencvenes évektől kezdve Szaddámon egyre inkább elhatalmasodott a félelem, hogy Irak ellenségei meg akarják gyilkolni. Ez a félelem csak fokozódott, amikor 1996-ban sikertelen merényletet hajtottak végre egyik fia, Udáj ellen.

Szaddám tulajdonképpen folyamatosan menekült az esetleges gyilkosok elől Irakban. Egy telefont csak kétszer használt, hogy az amerikaiak ne tudják nyomon követni mozgását. Állandóan mozgásban volt palotái között. Gyakran még legbelső, bizalmi emberei sem tudták őt azonnal megtalálni Irakon belül. Külön vegyészeti labor kísérte, amelynek az volt a feladata, hogy ellenőrizze: nem került-e méreg az ételébe.

A vallatások során készült jegyzőkönyvekből világosan kitűnik, hogy Szaddám meg van győződve arról: fontos helyet foglal el a világtörténelemben. Duelfer szerint a diktátor az egykori babiloni uralkodókkal: Hammurápival és Nabú-kudurri-uszurral tekinti magát egyenértékűnek. Jól jellemzik önmagáról alkotott képét azok a feliratos téglák, amelyeket a történelmi Babilon város újjáépítéséhez használtak: "Készült Szaddám Huszein korában".

Szükségesnek tekintette a vegyi fegyvereket

Szaddám arab hatalmi törekvései miatt tartotta szükségesnek a vegyi és más tömegpusztító fegyverek megszerzését. Ezekkel a fegyverekkel vélte biztosítani Irak egyensúlyi helyzetét az ellenséges Iránnal és a közös ellenfélnek tekintett Izraellel szemben.

Nem akart szakítani Amerikával

Az iraki vegyi fegyverek többször húzták ki a csávából. Az 1980-as években az előrenyomuló iráni hadsereg ellen vetett be harci gázzal töltött lövedékeket. Az iráni szárazföldi offenzívát tulajdonképpen ezek a lövedékek állították meg. Ugyanakkor saját országának polgárai ellen is alkalmazta őket: a kurd felkelést gáztámadással számolta fel, nem törődve a civil áldozatokkal.

Szaddám szerint annak köszönhető, hogy az 1991-es Öböl-háborúban az amerikaiak nem nyomultak Bagdadig, hogy Irak ezen a hadszíntéren is vegyi fegyvereket használt. Szaddám ugyanakkor pontosan tudta, hogy az ENSZ szankciói miatt meg kellene válnia vegyi fegyvereitől. Nem is pótolta a felhasznált készleteket, de másrészt Irak hatalmi helyzetének biztosítására szükségesnek tartotta azt, hogy továbbra is rendelkezzen valamiféle elrettentő erővel.

Duelferék szerint ez a bizonytalanság és ellentmondás vezethetett odáig, hogy Bushék a tömegpusztító fegyverekre hivatkozva indították meg a háborút a diktátor ellen.

Szaddám még az Öböl-háború után is békülni akart Amerikával a maga módján. Nem látta be, hogy az amerikai politika számára végleg tiltólistára került mint lehetséges szövetséges. Hiába ajánlkozott fel, hogy közvetít az izraeliek és a palesztinok között, süket fülekre talált. A diktátornak ugyanakkor meglehetősen hízelgett, hogy Amerika fő ellenségnek tekinti. Duelfer a jelentésben leírja, hogy Szaddám valószínűleg nagyra értékelte volna, ha újra az USA szövetségese lehet.

Amerika-ellenessége sohasem vált mindenek fölött állóvá: rajongott az amerikai filmekért és az irodalomért. Kedvenc könyve Hemingway Az öreg halász és a tenger című regénye.