Hétvégén választhatnak a csalódott afgánok

Vasárnap képviselőházi és tartományi tanácsi választásokat tartanak Afganisztánban. Erre 36 éve nem volt példa. Hiába jelentős lépés ugyanakkor a szavazás a demokrácia kialakulása felé, a választást a jelenleg is dúló erőszak és a korrupcióval átszőtt lassú újjáépítés, valamint az afgánok csalódottsága árnyékolja be.

Fotó: EPA

A Kínával, Pakisztánnal, Iránnal, Türkmenisztánnal, Üzbegisztánnal és Tádzsikisztánnaé határos ország területe 652 225 négyzetkilométer. A 30 milliós lakosság 42 százaléka pastu, 27 százaléka tádzsik. A lakosság 80 százaléka szunnita muzulmán. A főváros Kabul, a hivatalos nyelv a perzsa afgán változata, a dari és a pastu, a hivatalos pénznem az afgani.

Afganisztán a világ egyik legszegényebb és legelmaradottabb országa. A több mint két évtizedig tartó háborúk és természeti csapások miatt túlnyomórészt külföldi segélyekre szorul. Az egy főre eső GDP 2003-ban 800 dollár körül volt. Afganisztán ugyanakkor a mák alapú kábítószerek legnagyobb forrása a világon. Az ENSZ becslése szerint az Európában fogyasztott heroin 75 százaléka afgán ópiumból származik.

Államszervezet

A 2004. január 26-án hatályba lépett alkotmány értelmében Afganisztán elnöki rendszerű iszlám köztársaság. Az erős hatalmi jogosítványokkal felruházott elnök a végrehajtó hatalom feje, aki a parlamentnek felelős. A 2004 októberében tartott első elnökválasztáson az ideiglenes elnökként hivatalban lévő Hamid Karzai győzött. A kétkamarás parlament a közvetlenül választott és széles jogkörrel felruházott 249 tagú nemzetgyűlésből (voleszi dzsirga, "népi kamara"), valamint a kinevezett, illetőleg a 102 tagú "szenátusból", az úgynevezett idősek tanácsából (mesrano dzsirga) áll majd. Az alsóházat öt évre választják, 68 mandátumot a nőknek tartanak fenn, a helyekért majdnem 6 ezer jelölt indul. A második kamarába a 34 tartomány mindegyike egy-egy képviselőt küld, egyharmadát az elnök, harmadik harmadát pedig a körzeti tanácsok jelölik ki.

Rövid történelem

Az ország 1919-ben vált függetlenné, ám a XX. század utolsó és a XXI. század első évtizedei folyamatos háborúk és zavargások közepette teltek. 1979 decemberétől 1989 februárjáig szovjet megszállás alatt volt az ország, a kivonulásuk után különböző iszlám fundamentalista erők között kezdődött polgárháború során, 1996 szeptemberében a "valódi iszlám kormányzást" hirdető tálibok elfoglalták Kabult, majd az ország 95 százaléka felett megszerezték az uralmat.

A nemzetközi közösség által elismert Rabbani elnök és Északi Szövetségnek nevezett kormánya az ország északi felére menekült. Miután a tálibok nem adták ki az Egyesült Államokat ért 2001. szeptember 11-i terrortámadások megszervezésével gyanúsított Oszama bin Ladent, az amerikai-brit szövetséges erők ellencsapást indítottak, amelybe bekapcsolódott az Északi Szövetség is. 2001. december 7-én Kandahár elestével véget ért a tálibok uralma. 2001. december 22-én Hamid Karzai vezetésével megalakult a 30 tagú átmeneti kormány, majd 2002 elején nemzetközi biztonsági erők (ISAF) érkeztek az országba. 2004 januárjában a Loja Dzsirga, az afganisztáni törzsi elöljárók hagyományos gyűlése elfogadta az alkotmányt.