Az iraki leckét ismétli Iránban az USA

Az Irán ellen folytatott diplomáciai hadjárat több ponton kísértetiesen emlékeztet arra, ami megelőzte az Irak elleni háborút. Most is egy elszigetelődött, az amerikai követelésekre nemet mondó államot szorongat az USA, amelyik eljátssza szavahihetőségét, és keménykedésével még súlyosbítja saját helyzetét. Teherán bízhat Oroszországban és Kínában, bár Moszkva és Peking Szaddámon sem tudott segíteni. Az [origo] által megkérdezett nemzetközi jogász szerint szerint az esetek közt nagy különbségek vannak, viszont Irán valósabb fenyegetést jelenthet, mint Irak.

Irak és Szaddám Huszein az első, 1990-91-es öbölháború óta szem előtt volt, bár 1998-ban kitiltotta területéről az amerikaiaknak való kémkedéssel vádolt ENSZ-fegyverzetellenőröket, a 2001. szeptember 11-i támadásokig csend honolt Irakban, néha azért lebombáztak egy-egy gyanús létesítményt. Bush 2002. januári országértékelő beszédében adta ki az ukázt, a világra nézve veszélyes fegyverkezést folytató, a nemzetközi terrorizmust támogató Szaddámnak mennie kell. Irán ellen hasonló vádakat dob be most az USA.

Bár már 2002 elején felmerült az Irak elleni támadás híre, Colin Powell akkori amerikai külügyminiszter ettől a lehetőségtől visszatáncolt, és azt ígérte, diplomáciai megoldást találnak Irak ügyére. Irak azonban maga ellen dolgozott, bejelentette, hogy az ENSZ fegyverzetellenőrei nem térhetnek vissza az országba. Bár George W. Bush amerikai elnök eleinte türelmet ígért, 2002 szeptemberében már határidőt szabott az ENSZ-ben Irak megzabolázására. Folyamatosan röpködtek az újabbnál újabb titkos jelentések, amelyek veszélyes iraki fegyverazenállal fenyegettek, és bár végül semmit nem találtak a fegyverzetellenőrök, a kérdés körüli huzavona elvágta a békés rendezés lehetőségét.

Tulajdonképpen Irán is eljátszotta lehetőségei egy részét. Oroszország jónak tűnő javaslatot dobott be ugyan, amikor felvetette, hogy az orosz atomlétesítményekben dúsított uránt is használhatná Irán, ami minimálisra csökkentené a fegyverkezés veszélyét, erre azonban Irán vagy makacssága, vagy az ajánlat ismeretlen részletei miatt nem harapott rá. Az iráni diplomácia úgy ítélte meg, hogy a "gondolkodunk rajta" álláspont tartható, az amerikai külügy azonban növelte a nyomást. Rice január közepén kijelentette, "nem szabad megengedni Iránnak, hogy olyan tevékenységet folytasson, amely atomfegyver előállításához vezethet, és ebben teljesen egységesek vagyunk", amivel arra utalt, hogy a többféle megoldási javaslat ellenére Iránnak az amerikai külpolitika valójában nem szán mozgásteret, Teherán gondolkozhat, választási lehetősége azonban nincs.

Elkéstek

Az iráni ügyben legbékésebb hangot megütő Oroszország és Kína már az iraki beavatkozást sem nézte jó szemmel. Közvetlenül az iraki hadműveletek 2003-as megindítása előtt még azt javasolták, hogy kapjon több idő Bagdad, hiszen a katonai fellépést semmi nem indokolja egyelőre. Vlagyimir Putyin orosz elnök pedig márciusban bejelentette: megvétózza a BT-ben az ügy erőszakos rendezésére tett kísérleteket. A hónap végén azonban már csak az afölötti sajnálkozás maradt Moszkvának, hogy nem vezettek eredményre a békés rendezésre tett kísérletek.

Valki László azt mondta, nem lát semmilyen hasonlóságot az iraki háborút megelőző folyamatok és a mostani huzavona között. Mint megjegyezte, Iraknak 1991 óta nem volt atomprogramja, Irán viszont nukleáris fejlesztésbe kezdett, ráadásul van két olyan elem is, amely arra utal, hogy nem csupán békés célok vezérlik. Egyrészt közép-hatótávolságú rakétákat fejlesztett ki, amelyeket csak nukleáris fegyver célba juttatásához "érdemes" használni. Másrészt a NAÜ-nek vannak olyan információi, hogy Irán plutónium előállítására tett lépéseket, márpedig azt kizárólag atomfegyver készítésére lehet felhasználni.

Rice lendületben van

Úgy tűnik azonban, hogy most is elkéstek a helyzet békés rendezésére tett orosz és kínai kísérletek. Irán szerdán készségesebnek mutatkozott az orosz javaslat kapcsán, sőt maga George W. Bush amerikai elnök is arról beszélt, ő személy szerint támogatná a konfliktus megoldására tett orosz erőfeszítéseket. Az amerikai külügyminiszter azonban csípőből utasította vissza az összes lehetőséget. Rice csütörtökön kijelentette, hogy az orosz urándúsítást csak az időhúzás kedvéért támogatja Irán.

A kedélyek javítására szerdán Teheránban még azt is bedobták, hogy helyre kellene állítani az USA és Irán közti légi közlekedést. Az iráni főtárgyaló pedig csütörtöki kínai tárgyalásai után azt javasolta, hogy a felek fokozzák a diplomáciai lépéseket az ügyben, a felvetést teljesen hiteltelenné teszi a teheráni külpolitika szerencsétlenkedése. A diplomatikus javaslat előtt alig 4 nappal még azzal fenyegetőzött Irán, hogy teljes - tehát mind civil, mind katonai célokat szolgáló - atomprogramját felújítja, ha az ENSZ BT elé kerül ügye. Rice cinikusan csak annyit reagált: "melegszik a helyzet" Teheránban.

Hiába figyelmeztette tehát önmérsékletre Teheránt Moszkva, hiába mutatkozott békülékenynek az iráni főtárgyaló csütörtökön Pekingben zajló tárgyalásain és hiába nézi teljes rosszallással a stratégiailag fontos terület körül zajló kavarást Oroszország és Kína is, az amerikai diplomácia mostanra már túlságosan belendült. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy háború lesz Iránban, de az esetleges ENSZ-szankciókat mindenképpen valós lehetőséggé teszi.

Az iráni ügy egyik legérdekesebb elemévé mégis az válhat, hogy a lassan mozgó kínai diplomácia tulajdonképpen félreérthetetlen üzenetet küldött Washingtonnak is. Peking ugyanis úgy véli, hogy Irán mellett az amerikai külpolitika sem feszítheti tovább a húrt. A kínai külügyi szóvivő az esetleges ENSZ-szankciókra vonatkozó amerikia felvetést egyszerűen csak úgy jellemezte: "Ez csak bonyolítja a problémákat."

Sáling Gergő - Pethő András