Élre tör Dubaj

Dubaj a világ legdinamikusabban fejlődő városa, az itt befektetett pénzből két Irakot is újra lehetne építeni. A kis arab hercegség lélegzetelállító ingatlanberuházásokkal, hatalmas bevásárló- és szórakoztatóközpontokkal csábítja a turistákat és a letelepedni vágyókat. Kikötőjét a világ kereskedelmi ütőerének fő csomópontjává fejlesztik, az itt élők - hacsak nem háziszolgák vagy építőmunkások - soha nem tapasztalt jólétben élhetnek, még ha külföldiek is. Cserébe csak egy dologról kell lemondaniuk: a demokráciáról. Ez azonban sokukat egyáltalán nem zavarja.

A kikötő, akárcsak szinte minden jelentősebb dubaji beruházás, a kis hercegséget uraló Maktum család tulajdona. A beduin törzsfőnök Maktumok még az 1820-as években telepedtek le a térségben, de a terület 1971-ig brit uralom alatt állt, ekkor nyert függetlenséget Dubaj mint az Egyesült Arab Emírségek része. Ekkor már tudták, hogy a szomszédos Abu Dzabi alatt hatalmas szénhidrogénkincs rejtőzik. Abu Dzabi a jelenlegi kitermelési ütemben még 120 évre elegendő tartalékkal rendelkezik - írja a Guardian. Dubaj ugyanakkor nem volt ilyen jól ellátva olajjal, így a hercegi család az Emirátusok pénzügyi és kereskedelmi központjává igyekezett tenni.

Ehhez jó adottságot jelent kedvező földrajzi fekvése is, mivel a Kínát, Indiát, a Közel-Keletet, Európát és az Egyesült Államokat összekötő stratégiai-kereskedelmi útvonalak metszéspontjában található, és kikötőjét Szingapúréhoz vagy a hongkongi Hutchinson-Whampoa konglomerátumhoz hasonló léptékű globális stratégiai kikötőrendszer középpontjává kívánják tenni. Már a világ számos ilyen létesítményét tudhatják magukénak Kínában, Hongkongban, Ausztráliában, Dél-Koreában, Indiában, Jemenben, Dzsibutiban, Szaúd-Arábiában, Romániában, Németországban, Latin-Amerikában. Most, főképp szimbolikus okokból, a dél-iraki nagy kikötők megszerzésén munkálkodnak, de ajánlatot tettek már az erős európai jelenléttel bíró brit P&O kikötő- és hajózási vállalatra is.

A miértre Hamza Musztafa, a Világ-szigetek egyik szervezője adott választ a Guardiannak. A Világ, az egész földet modellező mesterséges szigetvilág 300, a tengerfenékről kikapart homokból készített mesterséges szigetből áll majd. Csak a szigetek elkészítése 30 millió dollárba kerül. A projekt nagyon népszerű, az egész Világ 30 százaléka már elkelt, Ausztrálázsiát például egy kuvaiti befektető vette meg.

Mohamed sejk álma

A brit lap szerint a kiemelkedő fejlődés fő okai, hogy a 2001. szeptember 11-i merényletek után nagy mennyiségű arab tőke vonult ki az USA-ból, és új befektetési terepet keresett. Ráadásul az olaj 70 dollár felé közeledő hordónkénti ára miatt az Arab-öböl térsége tele van befektetésre váró pénzzel, és jelenleg Dubaj - mint egykor Bejrút - tölti be a közel-keleti pénzügyi központ szerepét. Sokan fektetnek itt be az öböl túloldaláról, Iránból is. Nem utolsó szempont az sem, amit egy textilkereskedő egy helyi viccel jellemzett a lapnak: "Mennyi kettő meg kettő? - kérdezi az apa fiától. Az attól függ, hogy veszek vagy eladok - válaszol a fiú." A lap szerint a kereskedelem a helyiek vérében van.

Musztafa szerint azonban nem ezek a fő okok. Számára az egész a dubaji emírtől, Mohamed bin-Rasid al-Maktumtól ered. "Mohamed sejknek volt egy álma, amely szerint Dubajnak egy teljesen fejlett várossá kel válnia, ahol minden valaha felépített városnál jobb lesz élni. Az egész város úgy nő, mint egy egész, élő szervezet. Nagyon körültekintően terveztük, ő az a vezető, aki ezt a nagy álmot megmutatta nekünk, hogy Dubaj az arab világ első modern metropolisává váljon" - mondta a lapnak. Musztafa szerint nem arab nacionalizmusról van szó, hanem arról, hogy megmutassák, nem a szeptember 11-éhez hasonló események jellemzik az arabokat, hanem ez a város, amely "példamutató, egy olyan hely, amelyre az emberek felnéznek".