Élre tör Dubaj

Dubaj a világ legdinamikusabban fejlődő városa, az itt befektetett pénzből két Irakot is újra lehetne építeni. A kis arab hercegség lélegzetelállító ingatlanberuházásokkal, hatalmas bevásárló- és szórakoztatóközpontokkal csábítja a turistákat és a letelepedni vágyókat. Kikötőjét a világ kereskedelmi ütőerének fő csomópontjává fejlesztik, az itt élők - hacsak nem háziszolgák vagy építőmunkások - soha nem tapasztalt jólétben élhetnek, még ha külföldiek is. Cserébe csak egy dologról kell lemondaniuk: a demokráciáról. Ez azonban sokukat egyáltalán nem zavarja.

Az éremnek azonban van egy másik oldala is. Dubajban nyoma sincs a demokráciának. A hatalom a Maktum családé, amelynek ugyan egy tanács segít a kormányzásban, de annak tagjait is ők nevezik ki. Az egész Emirátusokat öt régi arab család irányítja. A hatalmas építkezéseken dolgozók és a gazdag háztartásokban szolgálók életkörülményei hírhedten rosszak. Csak tavaly 39 építőmunkás vesztette életét munkahelyi balesetekben, 22 közülük egyszerűen leesett az állványokról - biztonsági eszközöknek felettébb híján vannak.

A helyi sajtó tele van késve vagy egyáltalán nem fizető cégekről, útlevelek elkobzásáról, kisebb szabályszegésekért járó túl súlyos büntetésekről, uzsorások manővereiről szóló hírekkel. Az ingatlantörvények kimondottan rasszisták: nem helyi állampolgár nem rendelkezhet ingatlannal a kijelölt térségeken kívül. A külföldi vállalatok nem működhetnek anélkül, hogy ne fizessenek egy helyi "védnököt", aki az érdekeiket képviseli. A kényelmes kormányzati állasokat is csak helyiek tölthetik be, az oktatás és az egészségügy is csak a helyiek számára ingyenes. A helyi sajtó soha nem kritizálja az uralkodócsaládot.

Ugyanakkor Dubaj nem is Szaúd-Arábia. A helyi mozik például a napokban tűzik műsorra a Broeback Mountain-t. A meleg cowboyokról szóló filmet feltehetően soha nem fogják Szaúd-Arábiában levetíteni. A tengerparton nem jelent gondot a bikiniviselet és a napfürdőzés, és igyekeznek biztosítani a szabadpiaci versenyt. Néhány kisebb szabály betartásával igen kellemes életet biztosíthat magának, valaki, ha nem éppen az építkezéseken vagy háziszolgaként dolgozik. A szárnyaló gazdaság jelentette jólétnek egy ára van: hiányzik minden, ami csak emlékeztet a politikai jogokra. Ez azonban nem zavarja azokat, akiket a szerencséjük sodort ide - írja a Guardian.