Banánról, sörről, elnyomásról szólnak a vébé presztízsmeccsei

Mi a köze a banánháborúnak, a bálnavadászatnak, egy sörmárkának és a togói vudupapoknak a világbajnoksághoz? Az [origo] olyan presztízsmeccseket gyűjtött össze, ahol a focin kívül kimondva vagy kimondatlanul szerepet játszhat két ország gazdasági, társadalmi, történelmi konfliktusa is a pénteken kezdődő világbajnokságon. Olvassa el cikkünket és sok egyéb mellett megtudhatja, hogy miért örülhetnek a lengyelek a német góloknak is, mi köze a magyar válogatottnak az olasz divathoz vagy épp kit takar a Ricardo Izecson dos Santos Leite név.

Musa sapientum

Mi az? Évelő növény, magyar elnevezése ellenére nem pálma, hanem méteresre megnövő fűféle, gyökeréből minden évben kihajt a termés, amikor eléri a 2-3 méteres magasságot, akkor jelenik meg a bordós-lilás bimbó, majd a megtermékenyülés sorrendjében elkezd nőni a gyümölcs. Latin neve musa sapientum. A válasz egyszerű, ez nem más, mint a banán, ami ártatlansága ellenére az A csoport egyik legfőbb konfliktusforrása.

A csoport két latin-amerikai csapata, Costa Rica és Ecuador - bizonyos szempontból - egyaránt magáénak mondhatja a világ legnagyobb banántermelője címet. Míg a kontinens déli részén elhelyezkedő, Magyarországnál háromszor nagyobb, de csak 13,5 milliós Ecuador a világ legnagyobb banánhatalma évi 954 millió dolláros exportjával, addig az alig 50 ezer négyzetkilométeres, 4 millió lelket számláló Costa Rica az egy főre jutó banántermelésben vezeti a világranglistát fejenként 140 dolláros banánexporttal.

Az elmúlt évtizedben gyakorlatilag folyamatos volt a banánháború a két ország között, igaz, az acsarkodás nem nyíltan, egymással szemben, hanem a picokon, a vevők igényeinek kielégítése körül zajlott. Bár az EU banánpolitikája elleni fellépésben tavaly együttműködött a két állam, pár éve még Ecuador kaszált jókorát az EU által bevezetett "aki kapja marja" elv alapján osztogatott banánszállítási engedélyeken, miközben Costa Rica az ültetvények dolgozók állását féltve támadta az árakat lenyomó gyakorlatot. Ugyanakkor Ecuador épp a Costa Rica támogatását is élvező amerikai banánkereskedelmi politikát vádolja azzal, hogy saját érdekében kiszorítja az európai piacról a latin országokat.

Bár a banánpiaci nézeteltéréseken kívül komolyabb vitája nincs egymással a két országnak, Costa Rica és Ecuador közös múltja sem épp baráti. A korrupciós vádakkal üldözött Alberto Dahik Garzoni ecuadori alelnök 1995-ben épp Costa Ricában húzta meg magát a felelősségrevonás elől.

A banánháború érdekessége, hogy még Németország is kivette belőle a részét, igaz, jó pár évtizeddel ezelőtt. Az 1920-as évek nemzetszocialista plakátjai még az egyre nagyobb divattá váló banánfogyasztásból is propagandát csináltak. "Német, maradj német és jusson eszedbe, német gyümölcsöt egyél, ne banánt tömj csak magadba!" - hirdették a plakátok a két világháború között, amikor a technikai nehézségek miatt nehezebb volt banánt behozni a német gyarmatokról (például Kamerunból), mint az ellenséges Anglia külbirtokairól. A néhány év alatt évi pár ezer fürtről milliós nagysengrendűre ugró fogyasztás ugyanakkor ezt a vitát eldöntötte.

Évtizedes sérelmek

A németek (egészen pontosan a poroszok) már a 18. században is hasznot húztak Lengyelország darabjaira hulló teteméből, de a máig felejthetetlennek bizonyuló vétket a második világháborúban követte el Németország. A háborút épp Lengyelország lerohanásával kezdték meg a nácik 1939. szeptember 1-jén, a következő hat év alatt pedig 6 millió lengyel veszett oda. 1945 után állandósult a két ország közti hűvös viszony és bár a németek a szovjet befolyási övezet összeomlása után Lengyelország legjelentősebb külföldi befektetőjévé váltak, illetve mindenki másnál aktívabban támogatták a lengyel EU-csatlakozást, sok idősebb lengyel a mai napig nem tudta megemészteni a történteket.

A háború azonban ejtett sebeket a Lengyelországban élő németeken is. Több olyan német társaság is működik, amely a második világháború utáni határrendezéskor (és a lengyel határ nyugatabbra tolásakor) földjüket és otthonukat elvesztő németek érdekképviseletét tűzte ki célul. A sérelmek megbocsáthatatlanságát jelzi az is, hogy májusban a lengyel kormány felvetette: meg kell változtatni a rettegett auschwitzi haláltábor nevét és fel kell tüntetni benne, hogy náci, illetve német, nehogy a fiatalok azt képzeljék, hogy a gázkamra lengyel találmány.