Banánról, sörről, elnyomásról szólnak a vébé presztízsmeccsei

Mi a köze a banánháborúnak, a bálnavadászatnak, egy sörmárkának és a togói vudupapoknak a világbajnoksághoz? Az [origo] olyan presztízsmeccseket gyűjtött össze, ahol a focin kívül kimondva vagy kimondatlanul szerepet játszhat két ország gazdasági, társadalmi, történelmi konfliktusa is a pénteken kezdődő világbajnokságon. Olvassa el cikkünket és sok egyéb mellett megtudhatja, hogy miért örülhetnek a lengyelek a német góloknak is, mi köze a magyar válogatottnak az olasz divathoz vagy épp kit takar a Ricardo Izecson dos Santos Leite név.

A gyarmati múlt kísérti Angolát

A leghosszabb ideig fennmaradt egységes afrikai gyarmatbirodalom a nem túl kiterjedt portugál volt, amelyet csak 1975-ben számoltak fel, ekkor nyerte el közel 500 év kényszerű portugál uralom alóli függetlenségét Angola is (ennél később csak Dzsibuti és Zimbabwe vált ki az európai anyaországból). A bantu törzsek által lakott területen 1483-ban hoztak létre telepet portugál kereskedők és bár az ország belső területeire csak a 19. században tudták kiterjeszteni fennhatóságukat, mély nyomot hagytak Angola társadalmán.

Az 1,2 millió négyzetkilométeres, de alig 12 millió lelket számláló közép-nyugat-afrikai ország hivatalos nyelve a portugál, bár a bantut is sokan beszélik, a legnépesebb hivatalos felekezet pedig a római katolikus. Ezzel együtt Angola is tipikus gyarmati területnek számít olyan szempontból, hogy a portugálok kínosan ügyeltek rá: lehetőleg minél kevésbé keveredjenek a primitívnek tartott helyi népességgel. Bár a bantu királyi családot már a 15. században megkeresztelték, és ettől kezdve sorra húzták fel a székesegyházakat, a lakosság közel 50 százaléka a mai napig törzsi vallásokat követ és a mintegy 500 éves együttélés ellenére is csak az ország lakóinak 3 százaléka európai vagy kevert afrikai-európai.

Portugália szinte semmilyen erőfeszítést nem tett annak érdekében, hogy kiaknázza az Angolában rejlő lehetőségeket, az elsődleges bevételi forrást a rabszolgakereskedelem és a munkaerő felhasználása jelentette. Renegeteg angolai dolgozott például brazil ültetvényeken. Ráadásul - a jellegzetes gyarmatosító hozzáállást követve - nem sokat törődtek azzal, hogy valamilyen módon pátyolgassák a függetlenné váló államot. Angola 1975-ös függetlenségének elnyerése után polgárháborúba zuhant. A 2002-ig tartó viszály miatt 4 millió ember - a lakosság harmada - a szomszédos afrikai országokba kényszerült.

Egykori gyarmata jelenlétével legutóbb tavaly ősszel szembesült Portugália, amikor a párizsi külvárosi zavargások kapcsán kisebb incedensek történtek a portugál nagyvárosok lakói és az egykori anyaországban szerencsét próbáló afrikaiak között. Bár mindenki igyekezett megnyugtatni a kedélyeket, hogy Portugáliában nincs idegengyűlölet, a több tízezer Portugáliában élő afrikai (köztük 25 ezer angolai) a saját bőrén is megtapasztalhatta - vagy szülei elmondásáből pontosan tisztában lehetett vele -, hogy a 20. századi portugál-angolai viszony leginkább diktatorikus elnyomást, majd szinte teljes magára hagyást jelent.

Angola és Portugália eddig kétszer találkozott egymással, mind kétszer a portugál csapat nyert. Angolában senki nem mer jósolgatni, de mindenki azt mondja: várjuk ki a végét.

Nem fél a mexikói varázslóktól Irán

Az Iráni Labdarúgó Szövetség (FFI) szerint csoportellenfelük, a mexikói válogatott a pszichológiai hadviselés mestere és még az is elképzelhető, hogy fekete mágiát is bevetnek a vébésiker érdekében. Ali Pour, az FFI kulturális megbízottja szerint azonban nincs mitől félni, mert az iszlám hit bevehetetlen bástya, ami mindentől megvédi a válogatottat.

A 68,4 milliós Irán a szomszédos Irak diktatúrájának megdöntéséig a világ egyetlen síita vezetésű országa volt. A vallási vezetők által rossz szemmel nézett elvilágiasodásnak véget vető 1979-es Iszlám forradalom óta nem csak a mindennapi életet hatja át szigorú vallási rend, de a politikai döntéshozást is nagyrész kisajátította az iszlám papság és a vallási tudósok köre, akik a Bölcsek Tanácsában gyakorolnak felügyeletet az ország mindennapjai fölött.

Ezzel szemben Mexikóban a 107 milliós lakosság 89 százaléka római katolikus (ennek ellenére hivatalos vallás nincs az országban), ami némileg indokolatlanná teszi az iráni szövetség aggodalmaskodását. Az országban az iszlám is megtalálható, igaz, leginkább csak az arab és török bevándorlók, illetve Chiapas állam bennszülött lakosságának elhanyagolható része követi.