Méregdrága sárdobálás után venne új irányt az USA

Minden eddiginél több pénzt öltek bele az amerikai pártok, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki a november 7-i, időközi szenátusi és kongresszusi választásból. A pénz nagy része mocskolódó kampányra, piti vádaskodásra ment el, a tét azonban nem kicsi: a republikánusok a megtört népszerűségű George Bush elnököt próbálják szebb színben föltüntetni a választók előtt, míg a demokraták szemérmetlen rámenőséggel maximalizálnák várható győzelmüket.

Persze folyik a meggyőzés a szokásos módszerekkel is. A brit Times beszámolója szerint a 2006-os kampány a legdrágábbak közé tartozik az Egyesült Államokban, és ugyancsak rekordot dönt piszkosságban is. Legyen szó televíziós reklámspotokról, vagy éppen internetes ügyeskedésekről, minkét oldal kitesz magáért, hogy besározza ellenfelét.

Az egyik észak-karolinai körzetbe induló demokrata jelöltet azzal vádolták meg republikánus ellenfelei, hogy míg az "idős férfiak maszturbálási szokásainak tanulmányozására" áldoz pénzt, addig arra már nem, hogy az Irakban szolgáló katonák új páncélzatot kapjanak. Holott az érintett képviselő éppen Irakban volt, amikor a páncélzat ügyében szavaztak, a masztrurbálásos vád alapja pedig csupán az volt, hogy ellenzett egy kezdeményezést, amely megvonta volna a szövetségi támogatást bizonyos nemi kutatásoktól.

Partizás és fojtogatás

Tennessee-ben ugyancsak egy demokrata jelölt - ráadásul az első afro-amerikai, akinek esélye lehet bejutni a szenátusba - került hasonló támadás kereszttüzébe. A konzervatívok reklámfilmjében ugyanis egyebek mellett egy szőke bombázó közli, hogy találkozott vele egy Playboy-partin, és kacsintva, suttogva kéri, hogy hívja fel. Harold Ford Jr. valóban volt egy ilyen partin - 2999 társával együtt, a tavalyi Super Bowl után. Fekete jogvédők szerint a reklám a déli fehér szavazók lelke mélyén lappangó, rasszok közötti kapcsolatokkal szembeni ellenérzést pedzegette, és az afro-amerikai férfiakat sztereotipizálta.

A demokratákat sem kell azonban félteni. Pennsylvaniában futó reklámjukban hamis újságfőcímeket mutogattak, amelyek szerint Don Sherwood konzervatív kongresszusi képviselő "ismételten fojtogatta", vagy "megpróbálta megfojtani" szeretőjét. Sherwood beismerte afférját, de a gyilkossági kísérletet tagadta saját reklámjában.

A túljátszó színész

A Missouriban a demokraták mellett, és a szerinte az őssejt-kutatásokat kriminalizálni kívánó republikánusok ellen kampányoló, közismerten parkinson-kóros színészt, Michael J. Foxot azzal vádolta meg egy konzervatív rádiós műsorvezető, hogy túljátszotta betegsége tüneteit. A műsorvezető végül kénytelen volt bocsánatot kérni. A kutatások ellen fellépő republikánusok ugyanakkor azzal érvelnek saját reklámjukban, hogy ellenfeleik hamis reményeket keltenek, és legalizálni akarják a klónozást.

Elemzők szerint az amerikai elnökválasztások hagyományosan mindig is tele voltak gyakran nemtelen támadó hirdetésekkel, ám az időközi szavazások előtti kampányban eddig ez nem volt jellemző.

"Szánalmas kudarc"

Nem csak a tévén folyik azonban egymás bemocskolása. A pártokhoz közel álló internetes közösségek mindent megtettek annak érdekében, hogy besározzák az ellenfelet. Kedvelt módszer például a "google-bombázás", amikor egy-egy politikus nevéhez igyekeztek a lehető legtöbb negatív kicsengésű írást párosítani, így például a keresőbe beütött névre egy rakás kedvezőtlen cikk ugrott fel. A módszer fordítva is működik: a demokraták például elintézték, hogy a "szánalmas kudarc" szóösszetételre a Fehér Ház oldalán található, elnöki életrajz ugrott fel az elsők között a keresőben.

Szundikáló szenátor

Népszerűek a videómegosztó portálokra feltett, egyes jelölteket megalázó helyzetben, vagy kényes szituációban bemutató kisfilmek is, amelyeket ellenfeleik emberei készítettek, vagy épp annyira ízetlenek, hogy televíziós közlésre alkalmatlanok. Conrad Burns republikánus jelöltet egy ülésen szundikálva kapták le, de van róla felvétel, ahol "kis guatemalai kertészéről" beszél. Párttársáról, George Allenről olyan filmet tettek fel, amelyen az őt videózó fekete férfit szidalmazza, és makákónak (gyakorlatilag majomnak) nevezi.

Az internetes aktivisták attól sem riadtak vissza, hogy belepiszkítsanak a Wikipediába. Van, akinek megváltoztatták az életkorát (86-ról százvalahány évesre javítva) az internetes enciklopédia róla szóló bejegyzésében, míg mást azzal jellemeztek ugyanitt, hogy "hátba szúrja a szerencsétlen választókat".