Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az orosz beavatkozás után sincs közelebb a szíriai konfliktus megoldása, mondták az általunk megkérdezett szakértők. Bár egyes nagyhatalmak vezetőinek álláspontjai valamelyest közeledtek,
még mindig kérdéses, ki fogja legyőzni az Iszlám Államot,
légicsapásokkal ugyanis nem lehet visszafoglalni a szélsőségesek által ellenőrzött Kelet-Szíriát. Ez hosszabb távon akár ahhoz is vezethet, hogy az Iszlám Állam túléli a háborút. Két dolog viszont biztosnak tűnik: Oroszország jól jár, és tovább súlyosbodik a menekültválság.
Azt Moszkva is elismerte, hogy az Iszlám Állam legyőzése anélkül lehetetlen, hogy szárazföldi haderő is bevonuljon a „kalifátus” területeire. Azonban egyelőre nem látszik, hogy erre bárki hajlandó vagy képes lenne.
Bár az interneten rohamosan terjednek a híresztelések, hogy Vlagyimir Putyin több tízezer katonát küld az ISIS ellen, ezek eddig kacsának bizonyultak: Maria Zaharova orosz külügyi szóvivő kedden azt mondta, nem vetnek be szárazföldi csapatokat. „Az ISIS-t csak földi csapatokkal lehet legyőzni, de
ezek a csapatok a szíriai hadsereg katonái lesznek, akiket az orosz légierő fog támogatni”
– mondta.
A gond csak az, hogy számos szakértő szerint Bassár el-Aszad hadserege már
aligha lenne képes helyreállítani az államrendet
Szíria egész területén, beleértve az Iszlám Állam által uralt, jelentős szunnita többségű területet.
A szír elnök hatalma jelenleg nagyrészt a Földközi-tenger partjaihoz közeli sávra korlátozódik, ahol az őt hagyományosan támogató vallási kisebbségek, az alaviták, síiták, drúzok és szíriai keresztények vannak többségben.
Az ország keleti részén található szunnita törzsterületeken azonban egy megnyerhetetlen gerillaháború várna Aszad erőire.
Ráadásul egyelőre nem látszik az sem, hogy bármely más nagyhatalom – a bombázásokon túl – komolyabban hozzányúlna ehhez a darázsfészekhez.
Az elnök uralmát jelenleg nyugaton is fenyegetik a szunnita felkelők. Szíria nyugati felében aktívak olyan szervezetek, mint az al-Kaidához köthető al-Nuszra Front és az al-Nuszrát is magába foglaló ernyőszervezet, a Dzsais al-Fatah (Hódítás Serege) vagy az Aleppó tartományban aktív Iszlám Front.
Ezeket a szervezeteket esetenként nyíltan, máskor csak a háttérből támogatják a térség szunnita hatalmai, elsősorban Szaúd-Arábia, Katar és Törökország. Az ország északnyugati és délnyugati részén pedig az Egyesült Államok által támogatott Szabad Szíriai Hadsereg harcol, ha ugyan maradt belőlük valami.
„Nem valószínű, hogy Putyin és Aszad bevonuljon az Iszlám Állam által ellenőrzött szunnita többségű területekre” – mondta az Origónak Gazdik Gyula Közel-Kelet-szakértő. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója szerint „Aszad ma az országnak 20-25 százalékát uralja, ahol a lakosság számottevő része alavita, de más síita csoportok, szunniták és keresztények is vannak ezeken a területeken”.
A térség szunnita hatalmai, Törökország és Szaúd-Arábia is „ellene lennének, hogy a szíriai szunnita populáció nagy részét ismét az uralma alá hajtsa” – mondta Gazdik Gyula. Szerinte
a jelentősen meggyengült szíriai hadsereg még az oroszok segítségével sem tudna erre vállalkozni.
Ez pedig megkérdőjelezi, mennyire megvalósítható cél az Iszlám Állam végső legyőzése.
„Oroszország céljai között nem szerepel egész Szíria elfoglalása, csak az, hogy a nyugati partvidéket biztosítsák. Jelenleg elsősorban e stratégiai zónát veszélyeztető, főként Törökország, Szaúd-Arábia és Katar által támogatott, zömében iszlamista fegyveresekből álló csoportokat támadják.” Az Iszlám Állam ellen is kiterjednek a légicsapások, és az orosz sajtóban ezek nagy publicitást kapnak, de láthatóan
nem ezek a támadások jelentik Moszkva számára a prioritást
– foglalta össze Putyin lehetséges céljait Gazdik Gyula.
Szerdán Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter bejelentette, hogy a szír hadsereg orosz légi támogatás mellett Hama térségében indított nagyszabású offenzívát.
Ott nem az ISIS, hanem a Szabad Szíriai Hadsereg és a szunnita milíciák aktívak.
Mindez arra utal, hogy sem Oroszországnak, sem Aszadnak nem célja az Iszlám Állam elpusztítása, ehelyett a nyugat-szíriai síita törzsterületet pacifikálnák.
Az Iszlám Állam elleni amerikai stratégia két táborra épült. Az USA a „mérsékelt ellenzék” felfegyverzésével, valamint a szíriai kurdok támogatásával próbálta feltartóztatni a dzsihádisták előretörését. Ezek közül
a kurdok bizonyultak hatékonyaknak.
Az év elején, amerikai légi támogatással, döntő győzelmet arattak Kobani ostrománál, és kiszorították az ISIS harcosait a kurd területek nagy részéről. Elképzelhető, hogy Washington célja, hogy elsősorban a kurdokra támaszkodva döntse meg a „kalifátust”: a napokban bejelentették, 20 ezer kurd fegyveres és az őket támogató NATO-légierő segítségével egyenesen az Iszlám Állam fővárosa, Rakka ellen terveznek offenzívát.
Ám a kurd milíciák létszámuk miatt sem lennének alkalmasak arra, hogy felszabadítsák az ISIS kelet-szíriai törzsterületeit. Kurd becslések szerint
az Iszlám Államnak akár 200 ezer embere is lehet Irakban és Szíriában,
és az sem valószínű, hogy a helyi szunnita arab lakosság ellenállás nélkül elfogadná a kurdok bevonulását. További problémát jelent, hogy a NATO-tag Törökország a kurd milíciákat vezető PYD-t terrorszervezetnek tartja.
A mérsékelt ellenzék hatékonysága és mérsékelt mivolta szintén elég kétséges. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter „fantomképződménynek” nevezte a Szabad Szír Hadsereget, de a közelmúltban
a Pentagon is elismerte, hogy kudarcot vallottak a mérsékelt lázadók kiképzésével.
Ráadásul az sem világos, hol húzódik a határ a mérsékelt lázadók és a szélsőségesek között. A helyzetet jól jellemzi az a szeptemberi eset, amikor a frissen kiképzett lázadók Szíriába érve egyből átadták a fegyvereiket az al-Kaidához köthető al-Nuszra frontnak. Obama ennek ellenére továbbra is támogatná a lázadókat, a napokban bejelentette, hogy 3-5 ezer fegyverest képeznek ki, akik kurd parancsnokság alatt harcolnának.
Mindez ahhoz vezethet, hogy a több részre szakadt Szíria tartósan fragmentálódik. Lehet, hogy valójában ez lenne Oroszország célja, írta cikkében Hegedűs Tamás. Szerinte Moszkva csak az ország nyugati, síita és alavita lakosságú területein állítaná helyre az uralmát, akár úgy, hogy egy miniállamot hoznak létre a part menti sávban.
Oroszország ezt a stratégiát már több országban alkalmazta: a Grúziai Abháziában és Dél-Oszétiában, Kelet-Ukrajnában, a Dnyeszteren túli területeken senki által el nem ismert, orosz függésben álló államalakulatokat hoztak létre. Ha Szíriában is ez történne, cikke szerint a keleti, jelenleg az Iszlám Állam uralma alatt álló területeken egy török függés alatt álló szunnita államalakulat jöhet létre, a szíriai kurdok pedig egyesülhetnek az észak-irakiakkal.
Az orosz beavatkozástól függetlenül is reális, hogy Szíria több államra szakadjon, véli Rostoványi Zsolt iszlámszakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora.
Szíria mára egy bukott állam, a korábbi állami formában nem létezik.
A szíriai konfliktus jól példázza a közel-keleti államok válságát, azt, hogy az arab tavasz után a vallási, etnikai törésvonalak mentén felbomlottak az addigi, mesterségesen létrehozott államok” – mondta Rostoványi Zsolt.
Szerinte Oroszország nem elsősorban azzal a céllal lépett be a háborúba, hogy egy alavita miniállamot hozzon létre. „Az elmúlt hónapokban, a nyugat-szíriai felkelők előretörése miatt,
az Aszad-rezsim a vereség szélére került.
Moszkva célja az, hogy a térségbeli egyetlen szövetségesét kisegítse, és saját pozícióit erősítse.”
Rostoványi Zsolt egyetért abban a többi szakértővel, hogy a meggyengült szír kormányerők még orosz támogatással is nehezen tudnák csak újra ellenőrzésük alá vonni Szíria egész területét.
Szíria egészére nézve kétféle forgatókönyv képzelhető el. Ha a nagyhatalmak meg tudnak egyezni a rendezésről, úgy van esély az Iszlám Állam katonai eszközökkel való legyőzésére – erre valamilyen szárazföldi, nemzetközi koalíciós haderő lenne alkalmas, hiszen légicsapásokkal nem lehet visszafoglalni az egész régiót. Erre szerinte a lehetőség megvan, mivel úgy látja,
az orosz beavatkozás után közeledtek a nagyhatalmak álláspontjai.
Ha ez nem valósul meg, Szíria akkor is megszűnik egységes államként létezni, és ez akár az Iszlám Állam fennmaradását is jelentheti.
Gazdik Gyula szerint bár az Obama–Putyin-találkozón Szíria területi egységének fenntartását támogatták, a jelek egyelőre inkább a dezintegráció felé mutatnak. „Ennek előzményei is vannak: már 2013-ban megjelent a sajtóban egy alavita miniállam létrejöttének lehetősége, sőt tavaly a CNN-en is bemutattak egy vallási alapon való felosztási térképet.
Szíria már a 20-as és 30-as években, a francia mandátum idején is mozaikosodott,
vallási törésvonalak mentén átmenetileg kvázi államok jöttek létre.”
Az oktató szerint egyelőre nehéz megjósolni, hogy megegyezéssel vagy de facto indul el Szíria dezintegrációja – mint mondta, ez a külső hatalmi tényezők viszonyának alakulásától függ. Sok múlik azon, hogy az Aszad-rezsim helyzetén mennyire javít az orosz beavatkozás.
„A dezintegráció ugyanolyan nehéz folyamat lenne, mint Szíria újraegyesítése. Elvileg nem lehet teljesen kizárni, hogy Szíria egy konföderatív állam formájában alkotmányjogilag egy politikai entitás maradjon.” Ez azonban a külső hatalmi tényezők cselekvő részvételét is igényli.
„Nemzetközi jogilag nem valószínű, hogy új államok jöjjenek létre” – véli Dobrovits Mihály turkológus, a Miskolci Egyetem oktatója.
„Szíria azonban olyan lehet, mint az amerikai megszállás után megszületett Irak: egy decentralizált állam, csak jogilag egységes, valójában
az egyes területei eltérő nagyhatalmak befolyása alatt állnak.”
Irakban még az amerikai megszállás alatt külön entitásként viselkedett az ország három régiója: a síita többségű Dél-Irak vezetői nyíltan együttműködtek Iránnal, a középső szunnita törzsek önállósodtak, miközben az északi Kurd Autonóm Tartomány erős török befolyás alá került.
A szíriai konfliktus fő nyertese azonban Oroszország lehet: a beavatkozással
az elszigetelt Oroszország visszanyerheti az ukrán konfliktus miatt elvesztett presztízsét,
ismét világpolitikai tényezővé válhat, ráadásul stabil bázist építhet ki a Földközi-tengeren.
Dobrovits Mihály szerint az biztos, hogy Szíria egy része orosz érdekszférába kerül, az viszont nem, hogy mekkora része, és hogy ki fogja azt uralni. „Aszad nagyon megosztó személyiség: bár a szíriai síiták, alaviták, keresztények és a szunnita középosztály jó része támogatja, a keleti országrészek lakói nem biztos, hogy elfogadnák. Ahhoz, hogy Szíria egységes államként fennmaradjon,
olyan vezetőt kell találni, akit az egész ország, valamint a külföldi hatalmak is el tudnak fogadni”
– mondta.
Szerinte bár lehetséges, hogy Aszadnak távozni kell a hatalomból, a bukása valószínűleg „arcvesztés és felelősségre vonás nélkül következik be, nem lesz olyan látványos, mint Szaddámé vagy Kadhafié”.
A szíriai háborúban érintett külföldi államok egy részét mintha valóban közelebb hozta volna az orosz beavatkozás. Barack Obama hosszú idő óta először tárgyalóasztalhoz ült Vlagyimir Putyinnal, David Cameron brit miniszterelnök pedig arról beszélt, már nem ragaszkodik feltétlenül Aszad bukásához. Francois Hollande francia elnök felvetette, hogy
a Szabad Szíriai Hadsereg egyesítse erőit Aszad csapataival az ISIS ellen,
ezt azonban a lázadók elutasították.
„Az európai NATO-tagországok számára a menekülthullám miatt fontos, hogy minél hamarabb béke legyen a régióban, bár az Egyesült Államokat még meg kell győzniük, hogy folytassa a tárgyalásokat Oroszországgal, mert a rendezés csak a nagyhatalmak megegyezésével lehetséges” – mondta Dobrovits Mihály.
Más hatalmak viszont érzékenyen reagáltak az orosz intervencióra: miután egy orosz vadászgép megsértette a török légteret, a török külügy behívatta az orosz nagykövetet, és az orosz gépek lelövésével fenyegetőzött. Az incidens után Törökország Szaúd-Arábiával és Katarral együtt bejelentette, még több támogatást folyósítanak a szíriai ellenzéki milíciáknak, akiket Oroszország éppen bombáz. A szaúdi ENSZ-küldött október elsején a légi csapások felfüggesztésére szólította fel az oroszokat, sőt, több szaúdi imám közös nyilatkozatban
egyenesen dzsihádot hirdetett Oroszország és Irán ellen,
amiért beavatkoztak a szíriai polgárháborúba.
„Egy valódi megegyezésre csak éves távlatban számíthatunk, így a harcok még hosszú időre elhúzódhatnak” – véli Rostoványi Zsolt, aki szerint, ha a nagyhatalmak nem tudnak megegyezni, a rendezés helyett csak fegyverszünetet kötnek a szembenálló felek, és az Iszlám Állam fenntarthatja uralmát Kelet-Szíriában.
Nem zárható ki, hogy az Iszlám Állam tartós szereplője lesz a közel-keleti politikának”
– fogalmazott Rostoványi Zsolt. „Ugyan a szervezetet főként brutális kegyetlenkedéseivel vált ismertté, eközben komoly államépítő tevékenységet is folytat: az általuk ellenőrzött területen helyreállítják a víz- és áramellátást, kijavítják a háborús károkat, amivel elnyerték a szunnita lakosság jelentős részének támogatását.”
A régióban nem példa nélküli, hogy egy terrorszervezet állammá válik egy államban.
A Hezbollah az 1990-es évek óta szinte külön államként igazgatja Libanon déli részét, a központi államtól eltérő kül- és katonapolitikát folytatva.
Elképzelhető, hogy – amennyiben nem születik nemzetközi megállapodás arról, kik és hogyan pacifikálják a területeit – az Iszlám Állam hasonló státuszban marad fenn. Ugyan
a függetlenségüket nem fogják más államok elismerni,
a területek de jure Szíria részei maradnak, a damaszkuszi kormánynak nem lesz befolyása a területeiken.
Rostoványi Zsolt szerint emellett „az Iszlám Állam legyőzésének is meglennének a maga kockázatai. Egy komolyabb csapás után a militánsok közül sokan Törökországban és Európában keresnének menedéket.” Hozzátette: a mostani menekültek között nem valószínű, hogy nagy számban jelen lennének az ISIS ügynökei, hiszen a szervezet egyelőre inkább Szíriára és Irakra koncentrál. Ez azonban megváltozhat, ha az itteni harcuk elbukik. „Az Iszlám Államhoz rengeteg nyugat-európai muszlim is csatlakozott, akik, ha Irakban és Szíriában vereséget szenvednének,
megpróbálnának hazajutni, ami súlyos biztonsági kockázatot jelentene Európának.”
Igaz, a menekültkrízist az is súlyosbítja, ha nem rendeződik a helyzet Szíriában. „Egy nagyhatalmi megegyezés és konszolidáció részben enyhítené a krízist. Törökországban és más szomszédos államokban még több millió szír menekült várakozik, sokuk valószínűleg abban reménykedik, hogy még visszatérhet a hazájába.”
Ha még tovább húzódik a konfliktus, egyre többen adják majd fel a reményt, és veszik az irányt Európa felé.
