Angela Merkelt 2000. április 10-én választották meg először a CDU elnökének. Azóta nyolcszor erősítették meg a pozícióban, ellenjelölt soha nem volt.
Az idén október 29-én bejelentette, hogy nem pályázza meg ismét a tisztséget, és legkésőbb a törvényhozási ciklus végén,
2021 őszén visszavonul a politikai életből.
Azt is elmondta, hogy nem vesz részt nyilvános állásfoglalással az elnökválasztási folyamatban,
és hajlandó kancellárként együttműködni a CDU következő vezetőjével. A kérdés csak az, utódja hogyan működik együtt vele.
Merkel pénteken fejezi be pártvezetői munkásságát, a 31. pártkongresszust megnyitó elnöki beszámolóval.
Angela Merkel október végi bejelentése óta a CDU-ban páratlan elnökválasztási kampány bontakozott ki, amelynek során világossá vált, hogy a verseny a távozó elnök bizalmasai között számon tartott Annegret Kramp-Karrenbauer főtitkár és egy korábbi párton belüli vetélytárs, a politikába csaknem tíz év után visszatérő volt parlamenti (Bundestag-) frakcióvezető, Freidrich Merz között dől el.
A választás előtti utolsó felmérés is ezt mutatja:
Az adatok érvényessége korlátozott, mert a párt új elnökét nem a CDU-szavazók választják meg, hanem a hamburgi kongresszusra delegált 1001 küldött, akik szabad mandátummal rendelkeznek.
A küldöttek pedig egyes felmérések szerint a Merkel politikájával élesen szemben álló Friedrich Merzet támogatják.
Az elnökválasztást Angela Merkel beszámolója és a jelöltek bemutatkozása után, várhatóan péntek délután tartják meg.
A tisztség elnyeréséhez az érvényes szavazatok abszolút többsége szükséges.
Amennyiben első próbálkozásra egy jelölt sem szerez legalább 50 százalék plusz egy szavazatot, második fordulót tartanak az első két helyezett részvételével.
Német szakértők várakozásai szerint szükség lesz második fordulóra, amelybe Annegret Kramp-Karrenbauer és Friedrich Merz jut majd be.
A CDU történetében 1971 óta először fordul elő, hogy egynél több esélyes jelölt indul az elnöki tisztségért.
A belső választási kampány felvillanyozta a tagságot, a három jelölt regionális konferenciák sorozatából álló közös országjárását nagy érdeklődés követte, a rendezvényeken mintegy húszezren vettek részt, az élő online közvetítéseket százezres nagyságrendű közönség követte.
A jelöltek valamennyien hangsúlyozták, hogy meg kell erősíteni a párt keresztény és konzervatív arculatát, és igyekezni kell visszaszerezni a CDU-tól és bajor testvérpártjától, a Keresztényszociális Uniótól (CSU) jobbra álló, Alternatíva Németországnak (AfD) nevű ellenzéki párthoz átállt szavazókat. Angela Merkelt egyik jelölt sem bírálta közvetlenül, de
mindannyian irányváltást sürgettek több területen, például a párt működésében, az adó- és lakáspolitikában, és a migrációs politikában.
A közvélemény-kutatási adatok szerint a kampány megállította a CDU/CSU pártszövetség népszerűségének csökkenését. A tisztújító kongresszus előtti utolsó mérés, az ARD DeutschlandTrend nevű kutatása alapján - az Infratest Dimap intézet felmérése szerint - a CDU/CSU országos választói támogatottsága 30 százalékos, ami 4 százalékpontos erősödés a november közepén regisztrált 26 százalékhoz képest.
1. Annegret Kramp-Karrenbauer – vele minden nagyjából ugyanúgy folytatódna
A magát a hozzá kedves sajtóban AKK-nak becéztető, 56 éves asszonyt
sokan Mini-Merkelnek gúnyolják.
Tulajdonképpen Merkel őt nézte ki utódjának, persze korábban abban bízott, hogy ez az utódlás majd sok-sok év múlva következik be. Ő a CDU főtitkára, és annyira komolyan veszi ezt a funkciót (a gyakorlatban ez a Merkel mögötti második párttisztség), hogy tartományi elnöki pozíciójáról is lemondott. Egyébként a Saar-vidék vezetője volt, ami az egyik legkisebb tartomány Németországban. Kevés az országos politikai tapasztalata, eddigi legnagyobb teljesítménye, hogy Merkellel megkedveltette magát.
2. Jens Spahn – vele szinte semmi sem folytatódna ugyanúgy
A 38 éves egészségügyi miniszter egy generációval fiatalabb Merkelnél, és bátrabb is. Ő volt az a komolyabb német CDU-politikusok között az, aki elsőként szólalt fel Merkel katasztrofális migránspolitikája ellen.
Végig ellenezte a bevándorlást, és már 2015-ben arról beszélt, hogy súlyos identitásprobléma lehet Németországban, ha rászabadítják az országra a muszlim migránsáradatot.
Ehhez akkor kétségtelenül bátorságra volt szükség, egyáltalán nem sugallt biztos CDU-pártkarriert ez a vélemény. Amikor Merkel egyre inkább elszigetelődött, Spahn is előretört.
Ha ő lesz a CDU elnöke, az Merkelt végérvényesen meggyengítené, nehéz elképzelni, hogy sokáig tudna ezek után Merkel kancellár maradni.
3. Friedrich Merz – a legrégibb és legújabb
A 63 éves politikus már csak amiatt is kiváló elnökaspiráns lehet, mert kiegyenlítetlen számlája van Merkellel:
2002-ben ugyanis amiatt kellett távoznia a CDU/CSU közös parlamenti frakciójának az éléről, mert pártelnökként Merkel az ő posztját is magáénak akarta.
Merz 2009-ben a parlamenti mandátumáról is lemondott, és egy időre hátrahagyta a politikát,
hogy az üzleti életben érjen el sikereket: jelenleg a világ legnagyobb vagyonkezelője, az amerikai BlackRock németországi felügyelőbizottságát vezeti, illetve jogászként és pénzügyi szakértőként a Köln–Bonn repülőtér felügyelőbizottságát irányítja.
Arról is beszámoltunk, hogy Merz potenciális jelöltsége a bevándorláspolitikai vita szempontjából is meghatározó lehet, az egykori politikus ugyanis a Leitkulturról (domináns vagy vezető kultúráról) szóló vitában – Merkellel ellentétben – a konzervatív ágat képviseli
Merkel bejelentésének közvetlen előzménye két tartományi választás volt: Hessenben és Bajorországban is súlyos népszerűségvesztést - 1966 óta nem volt ilyen rossz eredmény - könyvelhetett el a kormányzó pártszövetség. De hozzájárulhatott az is, hogy az általa támogatott és bizalmasának számító Volker Kauder-t 13 év után félreállították a CDU-CSU közös frakcióvezetői pozíciójából.
A fenti népszerűségvesztésnek is az egyértelmű eredője azonban a kancellár 2015 óta erőltetett, bukott migrációs politikája volt.
Meggyengülésében kulcsszerepet játszott a 2015-ös határnyitása az illegális bevándorlók százezrei előtt.
A németek majdnem 70 százaléka gondolja azt, hogy a határnyitás, a migránsok tömeges befogadása hiba volt.
Merkel továbbra is összeurópai megoldást támogatna, a betelepítési kvóta mellett továbbra is kiállt. A németek azonban változtatnának ezen a politikán, így elmondható, hogy a kancellár politikája egyre népszerűtlenebb, és mindez elvezetett a mostani lemondásához.
Így nem csoda, hogy valamennyi jelölt azzal kampányolt, hogy szigorítana a Merkel-féle migrációs politikán.
Azon sincs mit csodálkozni, hogy a német embereknek elegük lett a migránsokból, hiszen a bevándorlók munkaerőpiaci integrációját jól mutatja, hogy a
30 legnagyobb tőzsdei német nagyvállalat csupán 800 bevándorlót alkalmaz.
Legnagyobb számban a német posta foglalkoztat migránsokat, de ők is csupán a legkisebb fizetséggel járó munkakörökben. A vállalatvezetők azzal magyarázták ezeket az eredményeket, hogy
a migránsok sem nyelvtudással, sem szakmai képzettséggel nem rendelkeznek,
így értelemszerűen semmi értelme nem lenne őket alkalmazni.
A német adófizetőknek 2016-ban 21,7, 2017-ben 20,8, míg 2018-ban szintén
közel 21 milliárd euróba került az illegális bevándorlók eltartása.
A német pénzügyminisztérium számítása szerint 2020-ig további közel 100 milliárd eurót kell majd a migrációra költeni. Benrd Raffelhüschen közgazdász szerint hosszú távon Németország a jelenlegi nemzeti össztermékének az egyharmadát is elköltheti a bevándorlás helyzetének a rendezésére. Bár jelenleg 1,2 millió üres álláshely van Németországban, és több mint 400 ezer olyan, ami magas képzettséget igényel,
ezekre a helyekre a 2015-ben behívott migránsok gyakorlatilag nulla eséllyel pályázhatnak.
A biztonsági kockázatról meg ne is beszéljünk, lassan közeledünk a két évvel ezelőtti berlini terrortámadás évfordulójához, amelyet egy 2015-ben Németországba hamis papírokkal érkezett, tunéziai terrorista, szélsőséges muszlim, Anis Amri követett el.
A merénylet 12 halálos áldozatot követelt.
És ez csak egy, a legnagyobb, az amúgy számtalan agresszív, erőszakos németországi támadás közül, amit bevándorlók követtek el, így nem csoda, hogy Merkel Willkommenskultur-jával torkig vannak a német emberek.
Az biztos, hogy mostantól a Merkel már csak béna kacsa, a német közvélemény és a világ arra vár, ki lesz az utódja a kancellári poszton.