A 2016-os fiaskó után, mikor a közvélemény-kutatások és a népszerűségi indexek mind Hillary Clinton nagyarányú fölényét mutatták, többen is arra számítottak, hogy az amerikai közvélemény-kutatók az idei elnökválasztásnál óvatosabbak lesznek, és biztosabb előrejelzésekre fognak majd törekedni, de ez nem így történt.
Több kutatás, ahogy a CBNC-é is, a csatatérállamokban rendre alámérte Trumpot:
A YouGov közvélemény-kutató vállalat is több billegő államban jelentősen alábecsülte Trump támogatottságát:
Az Emerson Collage legutolsó, november 3-án közzétett közvélemény-kutatásában Floridára vonatkozóan szintén felülbecsülte Joe Biden támogatottságát:
A fentebbi ábrák egyértelműen mutatják, hogy a legnagyobb közvélemény-kutató cégek az Egyesült Államokban szinte egytől egyig jelentősen túlbecsülték Biden támogatottságát, és ezzel együtt többször alámérték Trumpét.
Hogy ennek mi lehet az oka, azt valójában csak a kutatásokat végző cégek ismerik. Az eltérések oka fakadhat módszertani hibákból éppúgy, mint hiányos adatbázisokból, de az adatsorokat nézve felmerülhet az olvasóban a gyanú, hogy esetleg nem véletlen a demokrata jelölt támogatottságának többszöri túlbecslése, hiszen könnyen elképzelhető, hogy a „győzteshez húzással” próbálhatták esetleg befolyásolni a bizonytalan szavazókat.
Emellett könnyen elképzelhető, hogy abban jelentősen tévedett több közvélemény-kutató is, hogy a spanyol ajkú bevándorlók mekkora arányban fogják a demokrata jelöltet támogatni. Ugyanis régóta fennálló baloldali sztereotípia, hogy a latinók – hasonlóképpen az afroamerikaiakhoz – alapvetően a demokrata jelölteket támogatják. Az amerikai baloldal alapvetése, hogy a színes bőrű szavazók őket kell, hogy támogassák, és ezzel egy időben a republikánusokat a kampányok során – ahogy ez alkalommal is – igyekeznek rasszista, idegengyűlölő politikusként bemutatni.
Nos, ezzel szemben a spanyol ajkú választók egy jelentős része a demokrata elképzeléssel ellentétben tudatos választó, és tisztában van azzal, hogy ezek hamis vádak, éppen ezért sokkalta inkább politikai preferencia alapján dönt. Ugyanis többségük olyan, szélsőségesen baloldali dél-amerikai államból vándorolt be az Egyesült Államokba, ahol számára világossá vált, hogy az a fajta szélsőséges baloldali politika, amely az utóbbi időkben egyre inkább jellemző a demokratákra, nem működik a gyakorlatban.
A latinók jelentős része mélyen vallásos, konzervatív beállítottságú és hagyománytisztelő ember, éppen ezért politikai vagy ideológiai szempontból sokkal közelebb áll hozzájuk a Republikánus Párt politikája.
A kampány során végig egyértelmű volt a mainstream média demokrata elfogultsága. A legtöbb országos televíziócsatorna, újság és portál végig Trumpot támadta. Emellett – régi szokás szerint – az amerikai hírességek egy jelentős része is letette garasát egyik vagy másik jelölt mellett, de túlnyomórészt Joe Bident biztosítva támogatásáról.
Nos, ha a főáramú sajtó és a celebritások közötti támogatottság megegyezett volna a választók véleményével, akkor minden kétséget kizáróan elsöprő demokrata fölényt láthattunk volna, de nem így történt.
Az alternatív médiumok, a közösségi médiában meglévő csoportok és közösségek korában a hagyományos média és a hírességek politikai befolyása és jelentősége ugyan még mindig számottevő, de egyre inkább csökken. Valószínűsíthetően a választók egy jelentős részének is égbekiáltó volt az a demokrata elfogultság, amely a mainstream médiára volt jellemző, mivel már-már hihetetlennek tűnhetett a történet, hogy a több mint 40 éve politizáló Biden a megújulás jelöltje, míg a Trump-politikára csak a hibák sorozata jellemző. A kép ennél sokkal árnyaltabb, és ezzel látható módon a választók tisztában is voltak
Bármi lesz is végül az amerikai választások végleges eredménye, több társadalmi és politikai folyamat már biztosan látható. Egyfelől – ahogy a szoros eredmények is mutatják – az Egyesült Államok társadalma továbbra is megosztott, továbbra is fennáll a város-vidék ellentét, amelyet a belső vándorlás csak tovább erősített az elmúlt évek során.
Ezen szembenállás feloldása egyelőre rendkívül távolinak látszik, és már most egyre inkább érzékelhető, bármelyik jelölt is lesz végül az Egyesült Államok elnöke, a másik tábor nehezen fogja majd ezt elfogadni.
Ennek oka, túl a politikai megosztottságon, az egyes feltételezett választási visszaélésekben és számítási anomáliákban van. Éppen ezért könnyen elképzelhető, hogy hosszú hetek, vagy akár hónapok is állnak még előttünk, míg végül a választási lázban égő Amerika nyugvóponthoz ér.
Szerző: Palóc André, a Századvég Alapítvány vezető elemzője
Társszerző: Bakondi Bálint junior elemző