Origo: Vlagyimir Putyin orosz államfő a kedd estére várt, mozgósítással kapcsolatos bejelentését szerda reggel tette. Mivel magyarázható a csúszás?
Stier Gábor: Olyan nagy jelentősége nincs a csúszásnak,
arról lehet szó, hogy Putyin az utolsó percig vacillált azon, hogy milyen arányú mozgósítást rendeljenek el, tehát az eszkalációnak milyen fokára lépjenek.
A háború kezdete óta Oroszország lényegében félgőzzel, takaréklángon vívta ezt a katonai konfliktust. Nem véletlen, hogy Moszkva ezt nem háborúnak nevezte. Ennek egyik oka az, hogy
Oroszország nem akart háborút, hanem tényleg csak egy különleges hadműveletet.
Oroszország olyan értelemben belekényszerült a háborúba, hogy nem jött be az A terv, tehát nem tudták egy puccs, egy hatalomváltás révén gyorsan kieszközölni azt, hogy a befolyásukat kiterjesszék Ukrajnára.
Döntését megelőzte a hadseregből való dezertálással kapcsolatosan a büntetőtörvénykönyv szigorítása. Az egész összességében véve azt jelenti, hogy a háború eszkalálódik.
Idáig tényleg úgy gondolták, hogy ez egy különleges hadművelet, Putyin azért nem akart kiterjedt háborút, mert úgy gondolta, hogy ez nem jó Oroszországnak, de ezen most már túl vagyunk.
Putyin úgy véli, hogy nem az ukrán nép ellen, hanem az ukrán hatalom ellen harcol,.
A bejelentés csúszásának egy másik oka, hogy Putyin szereti húzni az idegeket, feszíteni a húrt, tegnap állítólag elment pecázni...
Origo: Miért csupán részleges mozgósítást jelentettek be? Nyugati lapok arról írtak, hogy akár milliós nagyságrendű mozgósításra lehet számítani, de Szergej Sojgu védelmi miniszter végül azt mondta, hogy 300 ezer főt fognak mozgósítani.
Stier Gábor:
Én személy szerint arra számítottam, hogy részleges, 300-400 ezres mozgósítás lesz. Putyin általában addig megy el, ameddig ez a lépés a racionalitás keretén belül van, ezért sem reális a nyugati sajtó által megszellőztetett milliós nagyságrendű mozgósítás.
A 300 ezer fős mozgósítás egyszerre felel meg a front kihívásainak, illetve a társadalom stabilitás megőrzése kívánalmának, mint politikai szempontnak. Az orosz elnök nem akarja, hogy a háború miatt gyengüljön a társadalmi támogatottsága.
Putyin kétszer meggondolja a dolgokat, nem igaz, hogy kiszámíthatatlan, ő biztonsági játékot játszik, nem kapkod összevissza.
Ha a sorállományra is kiterjedne ez a mozgósítás, vagy általános mozgósítás lenne, ez megváltoztatná az orosz társadalom hangulatát.
Elméletben persze lehetne milliós mozgósítás, de ez nem reális, nem gondolhatta komolyan azt senki, hogy Putyin több millió embert mozgósít, ez szembe menne a mentalitásával és az eddigi politikájával.
Nagy kérdés ugyanakkor, hogy mire elég és egyáltalán elég-e a 300 ezer tartalékos mozgósítása. Az új alakulatokat oda kell vezetni, ahol rossz a helyzet Oroszország szempontjából, ahol Ukrajna támadni akar, ez valószínűleg Zaporizzsja és Herszon környéke lesz. A Donbaszban is csak akkor lehet gyorsabban haladni, ha megnövelik a létszámot. A tartalékosokat persze ki is kell képezni, őket nem fogják most az első vonalba vezényelni.
A 300 ezres döntés a mozgósítható létszám nagyjából 1 százalékára terjed ki. Fontos kiemelni, hogy a részleges orosz mozgósítással megszűnik a az ukrán hadsereg létszámfölényre, a viszonyok kiegyenlítődnek.
Origo: A mozgósítással kapcsolatos Putyin-Sojgu bejelentés összefüggésbe hozható az elfoglalt terültekre szeptember 23–27. közötti időszakra tervezett, úgynevezett „népszavazásokkal"?
Stier Gábor:
Természetesen, tehát az egész egy stratégia része, ez a stratégia pedig a háború magasabb szintre emelése, közelítés a valódi háborúhoz.
A referendumok a mozgósításnak és a vezénylésnek a jogi kereteit teremtik meg orosz szempontból nézve.
A népszavazásokat senki nem fogja elismerni, de ez Moszkvát egyáltalán nem érdekelni, orosz szempontból ezek a területek Oroszország részeivé fognak válni.
A későbbiekben azt sem lehet kizárni, hogy sorkatonai állományt vezényeljenek ezen területekre, akik majd hátországi feladatokat látnának el.
Origo: Mihajlo Podoljak, Zelenszkij ukrán elnök főtanácsadója a részleges mozgósítás híre a következőképpen reagált: „ez a lépés népszerűtlen lesz az orosz lakosság körében, és Putyin bejelentése azt jelzi, hogy a háború nem Moszkva tervei szerint zajlik".
Stier Gábor: Podoljak reméli, hogy népszerűtlen lesz. Az orosz lakosságon most át fog futni, hogy közeledik a háború, mert efölött eddig átsiklottak. Az orosz társadalomban viszont akik elégedetlenek és a leghangosabbak, azok most az követelték Putyintól, hogy keményebben lépjen fel Ukrajnával szemben, mert az eddigieket nem tartották elégségesnek.
A keményebb fellépést követelők a leghangosabbak az orosz társadalmon belül, hibába írták azt a nyugati lapok, hogy a háborúval elégedetlenkedők hangja erősödik, igazából nem az erősödött, ezek továbbra is szórványos hangok,
valójában azok álláspontja erősödött, akik keményebb fellépést, komolyabb sikereket vártak el, ha már Ukrajnában halnak meg az orosz katonák. Mindezek alapján nem hiszem, hogy a jelenlegi részleges mozgósítás lényegesen szembefordítaná az orosz társadalmat Putyinnal, noha ebben bízik a nyugat és az ukrán vezetés.
Eközben Putyin abban bízik, hogy a gazdasági hadviselés a gázhiány és a magas árak a nyugati társadalmakat fordítják szembe a háborúpárti nyugati elittel, az ukrán lakosságot pedig megtörik, főleg ha jön a tél.
Az eszkaláció két fronton megy, egyrészt a gazdaság tekintetében, másrészt a hadszíntéren.
Origo: A Nyugat már tavasz óta azt várta a szankcióktól, hogy Oroszország összeomlik, aminek a hatására Putyin befejezi a háborút. A valóság ezzel szemben az, hogy Oroszországot csak gazdagabbá tették a szankciók, míg Európa szegényebb lett. Ennek tükrében kijelenthető, hogy a szankciók nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, legfőképpen azt nem, hogy Oroszország befejezi az ukrajnai háborúját?
Stier Gábor:
Ha ez volt a cél, akkor egyértelmű, hogy rövidtávon nem váltotta be, középtávon sem fogja beváltani.
Oroszországot a szankciók nem fogják kifektetni. Most már azt mondják sokan, nem is az volt a szankciók valódi célja, hogy befejezze a háborút, hanem, hogy
ezek segítségével Oroszországot annyira gyengítsék meg, hogy ne tudjon a jövőben birodalomként működni, tehát soha többé ne léphessen olyasmit, mint most, hogy megtámadta Ukrajnát.
Arra a szankciók alkalmatlanok voltak, hogy Moszkva befejezze a háborút, és azt is figyelembe kell venni, hogy a fél világ vagy Oroszország mellett van, vagy nincs ellene.
Mi mindig elfelejtjük – és ezzel nem számoltak a nyugati szankciók bevezetői – , hogy a világ másik fele Oroszországgal szemben minimum semleges, de egyesek támogatóak, így túl lehet élni a szankciókat.
Origo: Az elképzelhető, hogyha az események eszkalálódnak, akkor az oroszok taktikai nukleáris fegyvereket vetnek be Ukrajnában?
Stier Gábor: Putyin nem kapkod, óvatosan lép, nagyon figyel a körülményekre, így
ennek a bevetése csak a legvégső esetben jöhet szóba orosz részről, egyáltalán nem kizárt, de nem is valószínű; ez egyelőre az eszkaláció retorikai szintjén zajlik, nem szabad a lakosságot azzal ijesztgetni, hogy küszöbön lehet a taktikai atomfegyverek bevetése.
Ha a nyugatiak a háború kirobbanását nem tudták, vagy nem akarták megakadályozni – hiszen volt egy 15 pontos orosz javaslat, amit az amerikaiak elutasítottak – arra számítva, hogy Ukrajnában kifektetik Oroszországot, akkor
most már tényleg tanulni kellene belőle, hogy a vésőkig nem lehet eszkalálni a helyzetet, mert előállhat olyan szituáció, hogy sarokba szorítják Moszkvát, és akkor bevethetnek taktikai atomfegyvereket, de attól még messze vagyunk.