A tavaly december 5-én életbe lépő brüsszeli szankció következménye, hogy nagyfokú bizonytalanságot okozott a piacon. Vasárnap életbe lépett az EU olajembargójának második fázisa, ami már az olajtermékekre is vonatkozik. Milyen következményei lesznek ennek hazánkra és Európára nézve?
Az orosz feldolgozott olajtermékekre február 5-én életbe lépő embargó és reexporttilalom egészen eltérő módon és mértékben érinti majd Nyugat-Európa egészét és a régiónkat. Érdemes emlékeztetni, hogy Magyarország mentességet harcolt ki az Oroszországból csővezetéken érkező nyersolaj importjára vonatkozó szankció alól.
Európa nyersolajszükségletének a negyede volt orosz, ami pont a finomított olajtermékek előállításához szükséges: ez azonban ott már hiányzik a piacról, miközben nekünk ez változatlanul érkezik.
Most sikerült kiharcolni azt is, hogy a régió mentességet kapjon a feldolgozott olajtermékek reexportja alól annyiban, hogy a finomítókban előállított üzemanyagot olyan arányban tovább lehessen értékesíteni, amilyen arányban nem orosz eredetű nyersolajat tartalmaz.
Nyugat-Európa viszont már nincs ilyen szerencsés helyzetben. A már eleve hiányos nyersolajpiac és az orosz feldolgozott olajtermékek kiesése hatásában összeadódik, ráadásul az importhiány és a finomítók működése elképesztően kiszolgáltatottá, törékennyé is teszi az ellátást. Ez előbbi vonatkozásában elég az OPEC-országok, vagy akár csak Oroszország további termeléscsökkentésére gondolni, amire lássuk be, komoly esély van. Az utóbbi, a finomítók esetén pedig elég arra emlékezni, hogy
tavaly nyáron csak a schwechati finomító leállása miatt még Magyarországnak is hozzá kellett nyúlni a stratégiai tartalékokhoz, pedig a probléma Ausztriából eredt.
Európában már most is dízelhiány van. Hogyan lehet majd pótolni a kieső orosz mennyiséget, és hogyan érinti majd ez Magyarország ellátását?
Ha kiesik 25 millió tonna dízel egy alapvetően hiányos piacról, márpedig Nyugat-Európa most ilyen, nos az fogalmilag csak problémát tud jelenteni.
Napi 1-1,5 millió hordó gázolaj érkezett korábban Oroszországból, miközben a nyersolaj is érkezett a finomítókba; ez a napi arány az utóbbi másfél hónapban 1,8 millió hordóra is felkúszott.
Nem véletlenül, hiszen mindenki őrült módon vásárolt Nyugat-Európában azért, hogy betárazzon, ahogy csak tudott, mutatva, hogy tényleg nem nélkülözheti Európa ezt a mennyiséget. Eközben a januári adatok alapján
már visszaállt Oroszország tengeri szállításainak volumene az uniós tilalmat megelőző szintre, tehát a szankciók látványosan nem Oroszországnak fájnak.
Ráadásul a megdráguló, szűkülő és a közvetítők beékelődésével meg is hosszabbodó, bizonytalanabbá váló nemzetközi értékesítési láncokat egyre nagyobb arányban a szállítási, finanszírozási és biztosítási struktúrák szürke-, illetve fekete zónájába kényszerítik.
Miért fontos a jelenlegi helyzetben, hogy ahogyan már Ön is említette, hazánk mentességet harcolt ki Brüsszelben az embargó vonatkozásában? Ez hogyan segít nekünk?
A Magyarország által az egész régió javára kiharcolt mentesség alapján a régió finomítóiban előállított üzemanyagot olyan arányban lehet a szankció mostani életbe lépését követően is tovább értékesíteni, amilyen arányban az adott finomító nem orosz eredetű nyersolajat dolgoz fel. Ez az úgynevezett tömegmérleg elve, aminek nagy jelentősége van a régió ellátásában az egyébként kialakult munkamegosztás miatt a finomítók közt.
Így a MOL finomítóinak termékei is mozgathatók, tovább értékesíthetők maradnak a tömegmérleg elvének megfelelően, sőt, ott az idei évben a pozsonyi finomítóból Csehország irányában korlátlan is marad az értékesítés, mialatt növelhető a nem orosz eredetű nyersolaj aránya.
A pozsonyi finomító 6,1 millió tonna/év kőolaj-feldolgozó kapacitással rendelkezik, és naponta 8400 tonna dízelt állít elő egyéb termékek mellett. Ez tehát hozzáférhető marad a régió számára, ami nagyon fontos garancia az ellátás zavartalansága szempontjából.
Magyarország ellátása tehát biztosított, miközben a MOL azon dolgozik, hogy újabb beruházásokkal növelje a finomítóiban a feldolgozható nem Ural-típusú, tehát nem orosz eredetű kőolaj arányát, a tömegmérleg javítása érdekében.
Mi lesz a legnagyobb kihívás Magyarország számára az idei évben energiaügyi téren?
Számos feladatunk van, hiszen forrásdiverzifikálás szükséges, új beruházásokat kell indítani, fejleszteni kell a hálózatot és növelni a rugalmassági piacot.
A legnagyobb feladat azonban az ellátásbiztonság és az energiaszuverenitás megőrzése, mely jelenleg egy többfrontos háború.
Magyarországnak egyszerre kell biztosítania az olaj- és az üzemanyag-ellátás zavartalanságát, a földgázbeszerzést a következő fűtési időszakra és a villamos energia termelésének, importjának a zavartalanságát is, miközben mindezek elé az EU egyre súlyosabb akadályokat állít. A villamosenergia tekintetében már fel is sejlett a horizonton a tizedik szankciós csomag fenyegetése, mely a nukleáris együttműködés területét is tiltaná, holott hazánk villamosenergia-termelésének a 45%-át a paksi atomerőmű adja.
Nem kis feladat tehát ez, miközben hazánk elkötelezett a végfelhasználói árak alacsonyan tartásában is, ami a rezsivédelmet jelenti.
Az EU pedig mindez alatt a tagállamok, így hazánk szuverenitását is kikezdte, mind a szankcióival, mind az energiaszektort sújtó egyéb intézkedéseivel. Ez utóbbiakhoz példa a Brüsszel által nyáron elfogadott úgynevezett európai gázriasztási rendelet vagy az ősszel kiadott azon irányelv, ami a szerződéses villamosenergia-értékesítésre húzott ársapkát.
Hazánkra tehát egy nagyon nehéz többfrontos háború vár az energiaellátása és az ehhez elengedhetetlen szuverenitása védelmében egyaránt. Ez a cselekvő állam és a szavatoló energiajog feladata.