Órákon belül kitörhet az izraeli-iráni háború

Az októberi, Izrael elleni véres terrortámadást követően a Közel-Keleten a helyzet fokozatosan, az elmúlt hetekben egyre inkább felgyorsult ütemben eszkalálódik a totális háború felé, amely nem csak a regionális hatalmakat rántaná bele egy elhúzódó konfliktusba, hanem Izrael partnereit is, miközben az arab világot súlyos következményekkel járó, nehéz döntések elé állítaná. Ezen eseménysorozatok éppen az Ukrajnában zajló háború árnyékában bontakoznak ki, ami nagy próbatétel elé állítja a nyugati szövetségi rendszert, hiszen egy közel-keleti háború kitörése esetén előbb vagy utóbb az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek is prioritásokat kell felállítania, arról nem is beszélve, hogy Washington figyelmét Kína is leköti.

Anthony Blinken amerikai külügyminiszter a napokban kijelentette, hogy Irán bármelyik pillanatban támadást indíthat Izrael ellen. A támadást szót meglehetősen széles skálán lehet értékelni, melyen a legextrémebb eset az invázió, de az is lehet, hogy Teherán néhány száz rakéta és drón indításával beéri, akárcsak az április 13. és 14. közötti este, amikor Irán és az ellenállási tengelybe tartozó szövetségesei összességében 300 cirkálórakétát, ballisztikus rakétát, illetve drónt indítottak a zsidó állam irányába. 

Blinken jóslata, miszerint a támadás 24 órán belül bekövetkezik, nem valósult meg, ami annak árnyékában nem meglepő, hogy Irán szerdára hívta össze az Iszlám Konferencia Szervezete rendkívüli ülését, hogy megvitassák a Hamász politikai vezetője, Iszmail Hanije elleni merényletet és annak következményeit. Ezt megelőzően egy esetleges támadás indítása meglehetősen logikátlan lépés lenne, mivel éppen ezen az ülésen kellene Teheránnak meggyőznie a lehetséges szövetségeseit arról, hogy támogassák az Izrael elleni válaszcsapást, de ha nem is támogatják, legalább ne akadályozzák. A Hanije elleni merénylet azért is különleges, mert Irán területén hajtották végre, amivel 

Izrael megmutatta, hogy az ellenségei sehol nincsenek biztonságban, míg Irán azzal a ténnyel lett szembeállítva, hogy saját határain belül sem képes megvédeni a számára kulcsfontosságú személyeket. 

Most Iránnak kellene erőt mutatni, be kell bizonyítaniuk a világnak és saját partnereiknek, hogy egy ilyen megaláztatást nem tűrnek szó nélkül. Mindezt úgy kell meglépniük, hogy lehetőleg elkerüljék a totális háború kirobbanását, mert ez már nem lenne Teherán érdeke. Egyelőre a jelek arra utalnak, hogy újabb rakétatámadásokra készül Irán, az elmúlt napokban elkezdődött ennek előkészülete is. Izraelt viszont bizonyítottan nem fogja elrettenteni egy áprilisihoz hasonló csapás. Megmutatták, hogy a rakétatámadások és a folyamatos fenyegetések ellenére még olyan diplomáciai botrányokat is vállalnak, mint Fuad Shukr Hezbollah tábornok kiiktatása, aki Bejrútban, Libanon 2,5 milliós fővárosában halt meg egy izraeli légicsapás következtében. Shukr a Hezbollah katonai szárnyának egyik vezetője volt, az Egyesült Államok és Izrael szerint ő volt a felelős a 12 gyerek halálát követelő július végi rakétatámadásért. 

A legnagyobb esélye egy iráni, illetve az ellenállási tengelybe tartozó szervezetek által kivitelezett rakétatámadásra van (Photo by Jalaa MAREY / AFP)

A Chatham House elemzése szerint bármennyire is látványos volt, sem Shukr, sem pedig Hanije halála nem változtat sokat a Hezbollah, illetve a Hamász működésén. Hanije székhelye Katarban volt, a Hamász kommunikációjáért és pénzügyeiért felelt, az ellene történt merénylet inkább erős szimbolikus jelentőséggel bír - az viszont tényleg nagy. Ahhoz, hogy a szervezetet katonailag is gyengítsék, Jahja Sinwarral kellene leszámolni, aki Gázában tartózkodik és 2017 óta ő hoz meg minden jelentősebb döntést helyben.  

Ami a Hezbollahot illeti, ők komoly tartalékokkal rendelkeznek, korábban már Shukrnál is befolyásosabb vezetőket is sikerült pótolniuk. Ez viszont semmiképp sem jelenti azt, hogy kifogyhatatlan tartalékokkal rendelkeznek. Irán évtizedeken át építette az úgynevezett ellenállási tengelyt, így sikerült elérniük, hogy Izraelt több frontról is fenyegessék, emellett pedig olyan helyzetet teremtettek, amelyben Tel Avivnak nem egyetlen ellenséggel kell szembenéznie, hanem többel, ami bonyolítja a helyzetet még úgy is, hogy a szálakat végső soron Irán mozgatja. 

Teherán számára azért is elkerülendő a totális háború, mert azzal megkockáztatnák, hogy a gondosan kiépített rendszer teljesen összeomlik.

Az októberi, Izrael elleni terrortámadás után megmutatkozott, hogy az ellenállási tengelybe tartozó csoportok megvédik egymást egy esetleges támadás esetén, így történhetett az, hogy amikor Izrael lerohanta Gázát, a Hezbollah új frontot nyitott. Ezt követően rövidesen a hútik is elkezdték a Vörös-tengeren az Izraelhez, az Egyesült Államokhoz, illetve a Nagy-Britanniához köthető hajók támadását, majd később Tel Aviv ellen is dróntámadást hajtottak végre.

Az ellenállási tengely különböző szervezetei

Izrael egyelőre a tisztán katonai megoldásokat helyezte előtérbe a konfliktus lezárására, a diplomáciát háttérbe szorítják. A Hezbollah jelezte, hogy hajlandóak befejezni a támadásokat, amennyiben Izrael tűzszünetet köt a Hamásszal, ráadásul az izraeli túszok szabadon engedéséhez is erre lenne szükség. Ugyanakkor az októberi terrortámadás megmutatta, Izrael a tárgyalásokkal nem sokra megy, az arab terroristák - akik jórészt uniós pénzekből gyártott tankönyvekből gyerekkoruk óta azt tanulják, hogy minden zsidót meg kell ölni - csak az erőből értenek.  Az arab és muszlim országok összehangolt diplomáciai támadást indítottak Izrael ellen, az Arab Liga 22 tagja, Törökország, az 57 tagú Iszlám Konferencia Szervezete részvételével. Törökország még egy lépéssel ennél is tovább ment, amikor Erdogan arról beszélt, hogy Törökország beavatkozhat az izraeli háborúba. 

Ezzel szemben a nyugati szövetségi rendszer szerint Izrael jogosan cselekszik, önvédelemből. 

A nyugati önvédelmi narratíva gátakat szab Izraelnek, de nem abból a szempontból, hogy mit tehet meg az ország, hanem abból a szempontból, hogy a szövetségesei meddig tartanak vele. Joe Biden még áprilisban jelentette ki, hogy az Egyesült Államok nem fogja támogatni Tel Avivot, amennyiben megtámadják Irán. Továbbra is segíteni fognak bármilyen, a zsidó államot ért támadás elhárításában, de offenzív műveletekben nem vesznek részt. Ez meglehetősen korlátozza Izrael mozgási terét. 

A Chatham House elemzése szerint ha tényleg kitörne egy totális háború Irán és Izrael között, az nem a felek akaratából következne be, hanem pusztán abból, hogy a megtorló csapások valamelyik fél oldaláról egyszer túl messzire mennek. Mivel nem csak két ország áll egymással konfliktusban, hanem a helyzetnek számos mozgó eleme van, az elemek pedig egyre növekvő intenzitással válaszolnak az őket ért sérelmekre, óhatatlanul is előállhat egy olyan helyzet, amelyben valaki a kelleténél erősebb üzenetet küld, a tervezetnél nagyobb károkat okoz.

A Carnegie Middle East center szerint Izrael már most is egyre inkább figyelmen kívül hagyja az Egyesült Államok deeszkalációs kísérleteit. Szerintük úgy hihetik, hogy bármit is mond Washington, a végén úgyis támogatni fogják Tel Avivot. Mások szerint az is szerepet játszhatott, hogy a muszlim szavazóknak hízelegni akaró demokrata elnökjelölt, Kamala Harris meglehetősen bárdolatlanul viselkedett az Egyesült Államokba látogató Netanjahuval. Eközben Irán számára éppen az jelenti a megnyugvást, hogy Amerika nem állt be teljes vállszélességgel Izrael mögé, viszont ha Teherán úgy érzékeli, hogy az erőegyensúly megbillen, akkor a konfliktust nagyon nehéz lesz békés mederbe terelni. Kiemelik, hogy Izraelt zavarhatják az Irán és Egyesült Államok közötti tárgyalások, úgy gondolják, hogy a két ország kapcsolatának rendeződése az ő kárukra történik, így nem lenne Tel Aviv érdekei ellen, ha ez a folyamat megszakadna. 

Az iráni válaszcsapás mértéke valószínűleg már eldöntetett, az ellenállási tengely képviselői Maszoud Peszeskjan iráni elnök beiktatását követően Teheránban találkoztak, ami egyben azt is jelzi, hogy a műveletben minden fél részt fog venni. Haszan Naszr Alláh, a Hezbollah vezetője augusztus elseji beszédében úgy fogalmazott, hogy a konfliktus új szintre emelkedett. Ez akár azt is jelentheti, hogy a Hezbollah felhagy az eddigi stratégiájukkal, miszerint Izraelen belül nem támadnak nagyvárosokra és civilek által lakott területekre (az Észak-Izrael elleni előző csapás, amelyben gyerekek haltak meg, már ezt mutatta). A Middle East Institute elemzése arra következtet, hogy a közelgő iráni válaszcsapás már az új szabályok szerint megy végbe. 

Ugyanakkor a Hezbollah és Libanon is súlyos gazdasági problémákkal küzd, így részben emiatt kerülné el a határokon átnyúló konfliktust, egy totális háborúhoz nem feltétlenül van erejük. Teherán és Tel Aviv is tisztában van azzal, hogy a Biden-kormány öt hónap múlva távozik, 

így az Egyesült Államok szinte béna kacsa ebben a helyzetben - diplomáciailag legalábbis. 

Oroszország számára is kiemelkedően fontos a közel-keleti helyzet. Az ukrán-orosz háború óta Teherán az oroszok egyik fontos partnerévé lépett elő többek között az energetika és a hadiipar területén. Szergej Sojgu, az Orosz Biztonsági Tanács főtitkára hétfőn Teheránba utazott, ahol a két ország közötti kapcsolatok elmélyítéséről is szó esett. Egyetértésre jutottak abban, hogy az általuk szorgalmazott multipoláris világ fogja elhozni a biztonságot és a békét (szemben az amerikai hegemóniával). Miközben Moszkva kifelé irányuló kommunikációjában a deeszkalációt szorgalmazza, az Iránnal folytatott párbeszédekből inkább az következik, hogy Teherán pártját fogják, ha egy Izraellel történő nyílt konfliktusra kerül sor. Mint ismert, Oroszország ballisztikus rakéták mellett támadó drónokat is kap Teherántól, melyeket az ukrán háborúban vetnek be, a tervek szerint pedig a védelmi iparban növelni fogják az iráni-orosz együttműködést. Izraeli lapok beszámolója alapján Moszkva megkezdte a fejlett légvédelmi rendszerek és radarok Iránba történő szállítását is. 

Kína egy másik nagyhatalom, amely az elmúlt időszakban egyre erőteljesebben veti meg a lábát Iránban. A két ország 2021-ben írt alá Pekingben egy 25 évre szóló együttműködési megállapodást, melynek keretében Kína 400 milliárd dolláros befektetést helyezett kilátásba Irán gazdasági, közlekedési, energetikai és ipari szektorainak felvirágoztatására, olajért cserébe. Ugyanebben az évben Irán csatlakozott a BeiDou műholdas navigációs rendszerhez is, ezzel elősegítve a hírszerzés összehangolását. Kína, akárcsak Oroszország viszont nem teheti meg, hogy teljes elköteleződéssel részt vegyen egy totális háborúban Izrael ellen, mivel ezzel a saját országaik érdekeit sértenék. Oroszország továbbra is minden erőforrásával Ukrajnára fókuszál, Kína figyelmét pedig a Dél-kínai-tenger és Tajvan köti le. Ennek ellenére nem zárható ki, hogy jelentős segítséget biztosítanának Irán számára harcászati és hírszerzési területeken, valamint képesek diplomáciai befolyásukat is bevetni azzal, hogy Kína és Oroszország is állandó tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának. 

A Hezbollah támadott először  

Cikkünk megjelenése előtt nem sokkal a Hezbollah drónokkal indított csapást izraeli katonai létesítmények ellen. Egyelőre halottakról nem érkeztek hírek, sérült civilek viszont vannak. A Reuters információi szerint az egyik drón egy buszmegálló közelében csapódott be. A hírügynökségnek nyilatkozó Hezbollah forrás megerősítette a gyanút, miszerint a mostani akciónak nincs köze a Fuad Shukr elleni merénylethez és nem ez volt a korábban bejelentett válaszcsapás.